Weather Report
Weather Report | |
Információk | |
Alapítva | 1970 |
Műfaj |
|
Kiadó | Columbia Records |
Tagok | |
| |
A Weather Report weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Weather Report témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Weather Report amerikai fúziós jazz (más néven jazz-rock[1]) együttes volt az 1970-es és a korai 1980-as években.
Miles Davis Electric Bandje, John McLaughlin Mahavishnu Orchestrája, Chick Corea Return to Foreverje és Herbie Hancock Headhunterse mellett a Weather Report tekinthető az egyik kiemelkedő korai fúziós jazz zenekarnak. Folyamatosan működő csapatként tizenhat évig tartó karrierjével (1970 és 1986 között) a Weather Report túlélte az összes kortársát a gyakori személyi változások ellenére (vagy talán éppen azért). A zenekar majdnem mindig billentyű, szaxofon, basszus, dob és ütőhangszerekből álló kvintett volt.
Tagjai
[szerkesztés]A zenekart kezdetben közösen vezette az osztrák származású billentyűs Joe Zawinul, az amerikai szaxofonos Wayne Shorter és a cseh basszusgitáros Miroslav Vitouš. Az alkotó munkával és a pénzügyekkel kapcsolatos nézeteltérések miatt Vitouš néhány év múlva elhagyta a zenekart. Zawinul egyre inkább átvette az irányítást, és a zenekart a funk és a rhythm and blues hangzás felé kormányozta. Az együttes története különböző állomásainak további jelentős tagjai voltak a basszista Alphonso Johnson, Jaco Pastorius, Victor Bailey, valamint a dobos/ütős Peter Erskine, Alex Acuña, Airto Moreira és Chester Thompson.
Zenei stílus
[szerkesztés]Több mint tizenhat éves pályafutása során a Weather Report a dzsessz központú zene különböző területeit fedezte fel (ideértve a „free” és a „latin” változatokat), de ez magában foglalja a műzene, a népzene, az R&B, a funk és a rock különböző elemeit is. Bár zenéjüket gyakran sorolták a fúziós jazz kategóriába, maguk a zenekar tagjai általában elutasították ezt a kifejezést.
A Weather Report szokatlan és újszerű megközelítéssel kezdettől felhagy a hagyományos straight-ahead jazz "szólista / kíséret" elválasztásával és helyette a zenekar minden egyes tagjának felkínálja a folyamatos improvizáció lehetőségét. Ez a helyzet következetesen megmaradt az együttes pályája során. Az 1970-es évek közepétől az egyéni szólók egyre kiemelkedőbb szerepet kaptak, de soha nem fedték el a zene kollektív megközelítését. Kezdetben az együttes zenéjét a szabad, kiterjedt improvizációs módszer jellemezte (hasonlóan Miles Davis Bitches Brew-időszakának munkáihoz), de az 1970-es évek közepén ez inkább a groove[2]-orientált és előre megszerkesztett zene irányába mozdult el (amint azt a „Birdland” című slágerük is jelzi).
Joe Zawinul játékstílusát gyakran uralták a különc dallamos improvizációk (egyszerre bebop-, népzenei- és pop-hangzás) ötvözve egy kevés, de ritmusos big band akkorddal és basszus szólókkal. Eredetileg úttörő elektromos zongorajátékosként szerzett nevet, majd következetesen fejlesztette a szintetizátor szerepét a dzsesszben a Weather Report-nál eltöltött ideje alatt. Olyan cégekkel együttműködve, mint például az ARP Instruments és az Oberheim Electronics, Zawinul az elektronikus hangok összehangolásának és a hangbeállításoknak új módjait fejlesztette ki a zenei textúrák, a zenekari hangzás és a szólózás számára (beleértve a hagyományos zenekari hangszerek emulációját). A Weather Reportban gyakran alkalmazott egy vocoder-t,[3] valamint korábban fölvett hangokat is lejátszott (azaz leszűrt és transzponált) egy szintetizátoron keresztül, ezáltal egy nagyon jellegzetes, gyakran gyönyörű szintézisét hozta létre a dzsessz harmóniáknak és a „zaj”-nak, (amelyet úgy nevezett, hogy „minden hang használata, amit a világ generál”). Egyes Weather Report dallamokban, még így is a Zawinul által szintetizált hangszerelések uralják a hangzást.
A zenekar története
[szerkesztés]Zenekari felállások
[szerkesztés]1970 vége - 1971 eleje | 1971 eleje | 1971 eleje - 1971 közepe | 1971 közepe - 1972 eleje |
---|---|---|---|
|
|
|
|
1972 eleje - 1972 vége | 1972 vége - 1973 eleje | 1973 eleje - 1973 vége | 1973 közepe - 1973 vége |
|
|
|
|
1973 közepe - 1974 közepe | 1974 közepe - 1974 vége | 1974 vége - 1975 közepe | 1975 közepe - 1975 vége |
|
|
|
|
1975 vége - 1975 kezdete | 1975 kezdete | 1975 kezdete - 1975 eleje | 1975 eleje - 1978 tavasza |
|
|
|
|
1978 tavasza - 1980 eleje | 1980 eleje - 1982 kezdete | 1982 kezdete - 1984 tavasza | 1984 tavasza - 1986 eleje |
|
|
|
|
1986 eleje - 1986 február | 1986 február - 1986 (mint Weather Update) | 1986 - 1987 (mint Weather Update) | |
|
|
|
Diszkográfia
[szerkesztés]Stúdióalbumok
[szerkesztés]Year | Album |
---|---|
1971 | Weather Report |
1972 | I Sing the Body Electric |
1973 | Sweetnighter |
1974 | Mysterious Traveller |
1975 | Tale Spinnin' |
1976 | Black Market |
1977 | Heavy Weather |
1978 | Mr. Gone |
1980 | Night Passage |
1982 | Weather Report |
1983 | Procession |
1984 | Domino Theory |
1985 | Sportin' Life |
1986 | This Is This! |
Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ jazz-rock. Zenei ENCIklopédia. (Hozzáférés: 2017. január 1.)
- ↑ groove. Zenei ENCIklopédia. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
- ↑ http://gepnarancs.hu/2011/10/kulonos-hangszerek-vocoder--az-uj-evezred-hangja/. [2017. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 4.)
Egy kevésbé ismert feltaláló, Homer Dudley 1936-ban a Bell Laboratórium munkatársaként találta fel a Vocodert. Célját tekintve a készülék meglehetősen távol állt a popzenétől, ugyanis Dudley eredetileg a telefonszolgáltatás minőségének javítása céljából hozta létre. A szerkezet döntő fontosságúnak bizonyult a második világháborúban, tengerentúli telefonbeszélgetéseket közvetített és titkosított Franklin Delano Roosevelt és Winston Churchill között.
A Vocodert évekkel később futurisztikus hangzások után kutató, kísérletező zenészek támasztották fel, többek között Laurie Anderson (“O, Superman”), a Kraftwerk (“We Are the Robots”) és a Beastie Boys (“Intergalactic”) tette világszerte ismertté.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Weather Report című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.