Ugrás a tartalomhoz

Vudu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vudu oltár New Orleansban

A vudu (angol: voodoo, spanyol: vudú, francia: vaudou) szinkretikus, okkult vallás,[1][2] hiedelmek és rítusok halmaza,[3] amely eredetileg Nyugat-Afrikában alakult ki és amelyet napjainkban jórészt a Karib-térségben gyakorolnak. Hite és gyakorlata átfedésben van más vallásokkal, elsősorban a kereszténységgel.[4] Hívei zömmel hisznek egy Legfelsőbb Lényben (Istenben), aki nem avatkozik bele a mindennapi életbe, és számos olyan szellemben hisznek, akik közbenjárnak és alakítják az emberek életét és akiknek kultuszt ajánlanak fel.[3][5] A mágia és boszorkányság különösképp jellemző rá.[3] Mintegy 60 millió követője van világszerte (feltehetőleg Nyugat-Afrikát is beleértve).[6][7]

Változatai

[szerkesztés]

A vudu mindenféle animista kultusz összessége, amely magába foglalja az afrikai diaszpóra hagyományos hiedelmeit,[8] és főleg a római katolicizmus tanaival keveredett, de Kubában sok vudu hívő például átvette a spiritizmus elemeit.[9]

Több változata létezik:

Nyugat-Afrikában

[szerkesztés]
Egy denevér előkészítése Beninben a vodun rituáléhoz (Akodessawa Fetish Market)

Az eredeti, nyugat-afrikai vodun a fon, aja és ewe népek által, Beninben, Togoban, Nigériában,[10] továbbá Ghánában gyakorolt hagyományos vallás. A kultusz a természetfeletti szellemek köré összpontosul, amelyek hitük szerint irányítják a Földet. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a holtak szellemei az élők világával együtt élnek.

Ahogy Haitin, úgy Nyugat-Afrikában is gyakori a többszörös vallási hovatartozás.[11] Sok ember bár egy keresztény egyházhoz tartozik, a keresztény istentiszteletek mellett a hívők felkeresik a voduni vallás papjait, beavatottjait, hagyományos fétiseket, továbbá amuletteket vagy talizmánokat használnak. Tiszteletet ápolnak az elhunyt ősök iránt, és egy vodun pap segítségével kommunikálnak a szellemvilággal.[12]

Haiti vodou

[szerkesztés]

A haiti vodou (francia: vaudou haïtien) Haitin és a haiti diaszpórában elterjedt. A vallás a Nyugat-Afrikában gyakorolt vodunból ered és azzal igen szoros kapcsolatban áll. Megtalálhatók benne az afrikai népi szimbolizmus elemei, hatott rá a római katolicizmus, az amerikai őslakos (taino) vallási hiedelmek és a miszticizmus is.[13] Híveit franciául "vaudouisant"-nak [14] vagy "a szellemek szolgáinak" ("serviteurs des esprits") is nevezik.[15]

Kultikus tánc egy vudu szertartáson Port-au-Prince-ben

Hispaniola szigetének nyugati részén alakult ki a 16. századtól,[16] mikor az afrikai rabszolgákat rákényszerítették a kereszténység felvételére és megtiltották nekik a hagyományos vallásuk gyakorlását.

Általános jellemzők

[szerkesztés]

Nincsenek írott szabályai, nincs központi hatósága, amely irányítaná a vallást és így nagy sokszínűség alakult ki. Ez a vallás nem hirdeti a jó és a rossz közötti határozott szétválasztásba vetett dualista hitet.[17] Nem tartalmaz etikai előírásokat sem.[18] Nem tanít a mennyről és a pokolról alkotott keresztény elképzelésekhez hasonló túlvilági birodalmak létezéséről.[19] De a kultuszban a halottak szellemei gyakran panaszkodnak, hogy birodalmuk hideg, nyirkos és szenvednek.[19]

A szertartás

[szerkesztés]

A vallásban a szertartást vezető papokon (bokor) keresztül lehet az istenekhez és szellemekhez fordulni, akik a hívőknek oltalmat, gyógyulást adnak, vagy megmutatják jövendőjüket.

A vudu éjszakai összejöveteleit gyakran dans-nak ("tánc") nevezik, ami kifejezi a tánc kiemelkedő szerepét az ilyen szertartásokon.[20] Céljuk, hogy meghívjanak egy természetfeletti Loát, (lelket) hogy lépjen be a rituális térbe, és birtokba vegye az egyik hívőt, aki révén kommunikálni tud a gyülekezettel.[21]

A dob talán a legfontosabb tárgy a kultuszban.[21] A dobolást jellemzően a hívők éneke kíséri, általában haiti kreol nyelven.[20] Ezek a dalok gyakran úgy épülnek fel, hogy egy szólista énekel egy sort, a hívők refrénje pedig ugyanazzal a sorral vagy egy rövidített változattal válaszol.[20]

A vallási specialisták

[szerkesztés]

A férfi papokat Oungan-nak vagy Houngan-nak, a papnőket Mambo-nak nevezik. Nincs papi hierarchia, a Houngan és a Mambo nagyrészt maguk dolgoznak. Sok esetben a papi szerep örökletes.[22]

Feladatuk a liturgiák vagy kultuszok szervezése, a beavatások előkészítése, a hívőkkel való konzultáció, valamint a betegek gyógymódjainak elkészítése.[21]

Az ún. bokor vagy bòkò a vallásban az a varázsló vagy pap, aki bérbe adja a szolgálatait. Azt mondják, hogy ők "két kézzel" szolgálják a loákat, ami azt jelenti, hogy a rossz- és jóindulatú mágiát is gyakorolják.[23][24] Munkájuk magába foglalja a zombik és a talizmánok („ouangák”) létrehozását is.[25]

A természetfeletti lények

[szerkesztés]

A vudu hívők hisznek a távoli és megismerhetetlen Teremtőben, akinek a neve Bondye vagy Bonié,[22] ami a francia Bon Dieu (Jóisten) kifejezésből ered.[2] Úgy gondolják, hogy ő teremtette a világot,[26] de maga nem avatkozik az emberi ügyekbe, ezért a hívők a közvetlen alárendeltjeihez, a loákhoz (Iwa) fordulnak kéréseikkel és imádatukkal.[3]

A vudut politeistaként is jellemzik.[27] A loák természetfölötti lények: „láthatatlanok”; „Mystères” néven említik őket. A loák kifejezést fordítják "lelkek"nek, szellemeknek", "isteneknek" vagy "geniusoknak" is.[27] Néha a keresztény kozmológia angyalaival azonosítják őket.[19] A kereszténység szentjeitől és az angyalaitól eltérően azonban individuális lények, akikhez nem elég imával fordulni, hanem egyedi – és igen eltérő – igényeiket kell kiszolgálni. Ők a közvetítők az emberek és a Teremtő, Bondye között. Az egyik legfőbb loa Damballa, akit kígyóalakban ábrázolnak.

Hitük szerint több mint ezer loa van.[2] Mindegyikük az élet egy különleges aspektusáért felel, és a hívők igyekeznek személyes ismeretségbe kerülni velük, az élet ügyes-bajos dolgainak intézése miatt. A loák figyelmét felajánlásokkal, áldozatokkal lehet felkelteni, és minden hívő személyes oltárokkal és kegyszerekkel igyekszik ezt a kapcsolatot fenntartani, valamint bonyolult, zenés-táncos rendezvényeken való részvétellel, ahol szinte hétköznapi jelenség a lelkek általi megszállottság. Úgy vélik, hogy a loák álmokon és emberek megszállásán keresztül kommunikálnak a hívőkkel.[27]

A loák panteonjában Damballa után talán a legismertebbek Legba (avagy Papa Legba), a keresztutak őre és minden nyelven beszélő közvetítő, és Baron Samedi (Szombat Báró),[28] a temetők őrzője: ő dönt a holtak nyugalmáról, véd a holtak feltámasztása ellen; áldozatokkal engesztelik ki, tyúkkal, kecskével, rummal, konyakkal, pénzzel.

Baron Samedi vévéje

A temetőket olyan helynek tekintik, ahol szellemek laknak, így alkalmasak bizonyos rituálék elvégzésére, különösen a halottak szellemének megközelítésére.[19]

A babák

[szerkesztés]

A kultusz fontos kellékei a babák (wanga), bármilyen anyagból készülhetnek, általában zsír, viasz, kenyérmorzsa az alapanyaguk, de készülhetnek fából, rongyból is. Csak saját készítésű babák lehetnek hatékonyak és csak annak, aki természetfeletti képesség birtokában van természetesen.

Készítésekor tyúkot, esetleg nyulat kell áldozni.[29] A babák kitömésére szalmát vagy gyapotot használnak, melyet tyúkvérrel festenek meg. A Haitin fellelhető babák a benini VO faszobrok változatai.[29]

A babát senki nem használhatja önkényesen. Ehhez egy vudu pap közreműködése szükséges, akinek tisztában kell lenni a rontáshoz vezető okokkal. Ha nem tartja jogosnak a rontást, akkor meg is tagadhatja az együttműködést.[29]

Jelek, rajzok, tárgyak

[szerkesztés]

Haitin mindenütt feltűnnek jelek, rajzok, feliratok, nevek, alakzatok melyeknek a vudu vallásban jelentésük van.

Az ún. vévék misztikus szimbólumok, a loák képei, amelyeket a kertbe vagy a ház padlójára rajzolnak, ahol a szertartást végzik.[29]

A legkülönb helyeken előfordulnak egyszerű tárgyak is, melyeket megáldottak, vagy hatalommal ruháztak fel, ezek jelentését csak a beavatottak tudják. Igen népszerű a turisták körében a vudu témájú festmények és a látogatóknak szervezett szertartások, bár ezeknek nincs sok közük a tényleges vudu szertartásokhoz, rítusokhoz.

A hívők rituális szertartásokon ismerhetik meg szerencsétlenségük okát – gyakran egy ellenük ártó varázslatról van szó –, és azt is, hogyan tudják az ártalmat semlegesíteni. Ezek kis talizmánok (gris-gris) amelyről úgy tartják, hogy megvédi viselőjét a gonosztól (vagy szerencsét hoz),[30] melyek megszentelt gyógyfüveket, olajokat, rituális számú apró tárgyat, hajszálakat, levágott körömdarabokat tartalmaznak.

A zombik

[szerkesztés]

A vudu legijesztőbb alakjai talán a zombik, a lélek nélküli holtak, akiket a mágia kelt életre, vagy éppen test nélküli szellemek. Maga a szó kreol nyelven „szellemet” vagy „visszatérőt” jelent.

A zombik széles körben szerepelnek a haiti vidéki folklórban, mint olyan halottak, akik a vudu pap Nekromanciája által élednek újjá. Ő a bokor (pap) áldozata, aki kataleptikus állapotba süllyed és megfosztják a lelkétől. Az áldozatot, miután halottnak tartják, eltemetik; de egy bizonyos idő múlva, gyengeelméjűséghez hasonló állapotban visszatér.[31]

Még a főváros, Port-au-Prince tanult emberei között is kevés van, aki ne adna némi hitelt a zombi történeteknek.[31] Időnként hallani lehet egy-egy zombiról, akit az úton találtak és bevittek a rendőrőrsre.[32] A haiti régi Büntető Törvénykönyv 246. paragrafusa a zombikra vonatkozik:[33]

„Élet elleni bűntettnek minősül az olyan anyag felhasználásával okozott mérgezés, amely halálos kimenetel nélkül egy rövidebb-hosszabb ideig tartó mély kábulatot idéz elő...
Ha ezen kábult állapot alatt az illető személyt eltemették, a merénylet gyilkosságnak minősül.”

Az emberek általában nem félnek a zombiktól, inkább attól tartanak, hogy maguk is azzá válnak.[21]

Louisiana-i voodoo

[szerkesztés]

A 18. század elejétől rabszolgasorba ejtett nyugat-afrikaiak kerültek Louisiana francia gyarmatára. Ott a kereszténységre rákényszerítve a hagyományos vallásaik szinkretizálódtak a franciák római katolikus hitével. Ez tovább folytatódott, amikor Louisiana spanyol ellenőrzés alá került, majd végül a területet 1803-ban az Egyesült Államok megvásárolta. A 19. század elején sok, a haiti forradalom elől menekülő migráns érkezett Louisianába, és magával hozta a haiti vudut, amely hozzájárult ezen ágazat kialakulásához. Bár a vallást soha nem tiltották be, gyakorlását számos törvény korlátozta, amelyek szabályozták, hogy a feketék mikor és hol gyülekezhetnek. A kultuszukat titokban gyakorolva a Mississippi folyó mentén észak felé egész Missouriig elterjedt.

A louisianai voodoo nagyrészt szóbeli hagyományra épül,[34] nincs formális hitvallása,[35] nincs konkrét szent szövege,[34] és nincs egységesítő szervezett intézménye vagy hierarchiája.[34] A hívei gyakran alkalmazzák a voodoo-t sajátos igényeiknek megfelelően,[34] miközben keverik más vallási hagyományokkal.[34]

Története során számos híve gyakorolta a római katolicizmust is, míg a 21. században a voodoo-t kombinálták a judaizmus és a kabbala elemeivel [34] vagy a hinduizmussal.[34]

Története

[szerkesztés]
A vudu származási területe Nyugat-Afrikában, a mai határokkal. A fon nyelvcsalád lilával színezve.

Afrikai Dahomey-i királyságból a rabszolgákkal együtt került Amerikába, több afrikai törzsi elemből és keresztény hatással alakult ki a mai kultusz. Elnevezése a fon nyelvcsaládból ered, jelentése: isten, lélek, szent tárgy.

A kereszténységbe kényszerített rabszolgák titokban tovább gyakorolták az afrikai törzsi, több isten hiten alapuló sajátos vallásukat.

Haitin

[szerkesztés]

1492-ben Kolumbusz Kristóf expedíciója létrehozta az első európai kolóniát Hispaniola szigetén.[2] A rabszolgaként Amerikába szállított afrikaiak először 1512 körül érkeztek Hispaniolára.[2] Ők magukkal vitték Nyugat-Afrika, különösen a mai Benin ősi vallási hagyományait.[16]

A francia gyarmatokon a rabszolgákat arra kényszerítették, hogy nyolc napon belül vegyék fel a kereszténységet,[29] egyúttal megtiltották nekik az ősi kultuszaik gyakorlását.[29] Az erőszakkal áttérítés azonban csak névleges maradt.[29]

A 18. század közepén egy Mackandal (kb. 1730-1758) nevű rabszolga vudu sámán és próféta a fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amelyért letartoztatták és Haitin nyilvánosan, máglyán megégették.[36] Neve bekerült a vudu rítusok szövegébe, prófétaként tisztelik.[29]

Amikor az Amerikai Egyesült Államok 1915-ben megszállta Haitit, François Duvalier a nacionalista mozgalom egyik vezetője lett, a nemzeti nacionalizmust és a vuduizmust tekintette a haiti kultúra forrásának. Amikor Duvalier 1956-ban hatalomra került, mint vudu főpap az egyházat maga mellé állítva építette ki diktatúráját, vudu szimbólumokat és rítusokat alkalmazott a haitiak megfélemlítésére. 30 ezres magánhadseregének Tonton Macout ("Zsákos Bácsi" vagy egyszerűen "mumus") nevet adta, amely a vudu mondák réme.

A diktátor Papa Doc-ot 1971-ben fia Baby Doc követte, akinek 1986-ig tartott az uralma, elűzése után a világ egyik legszegényebb országát hagyta hátra. A katolikus papok és misszionáriusok kihasználták a Duvalier-család elleni gyűlöletet és hajszát indítottak a vudu papok ellen és az 1980-as években kb. 1500-at meggyilkoltak közülük.[29]

1997-ben Haitin január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították.

Hasonló afroamerikai kultuszok

[szerkesztés]

Hasonló afrikai eredetű kultuszok az amerikai kontinensen:

  • Santería (Kuba, Dominikai Köztársaság)
  • Pocomania, Obeah (Jamaica)
  • Shango (Trinidad, Brazília)
  • Candomblé (Brazília)
  • Umbanda (Brazília)
  • Batukve vagy Pará (Porto Alegre)
  • Macumba (Rio de Janeiro)
  • Xango (Pernambuco)
  • Vudu változatok: (Francia Guyana, Suriname, New Orleans)

A filmművészetben

[szerkesztés]

Filmek (válogatás)

[szerkesztés]

Sorozat

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén (2008)
  2. ↑ a b c d e Desmangles, Leslie (1992). The Faces of the Gods: Vodou and Roman Catholicism in Haiti. Chapel Hill: University of North Carolina Press. ISBN 978-0807843932.
  3. ↑ a b c d Voodoo | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. május 18.)
  4. ↑ Lamartine Petit-Monsieur: La coexistence de types religieux différents dans l'Haïtien contemporain. Verlag der Neuen Zeitschrift für Missionswissenschaft (NZM), Immensee 1992, ISBN 3-85824-071-0.
  5. ↑ Animism/ Voodoo (magyar nyelven). prezi.com. (Hozzáférés: 2023. május 18.)
  6. ↑ ORF.at: Science: "Voodoo eine Religion mit 60 Millionen Anhängern weltweit."
  7. ↑ Voodoo Religions. study.com. (Hozzáférés: 2023) „Today, approximately 60 million people practice voodoo throughout the world.”
  8. ↑ Léon-François Hoffmann, Haïti : couleurs, croyances, créole, Henri Deschamps, 1990, p. 113.
  9. ↑ Viddal, Grete (2012). "Vodú Chic: Haitian Religion and the Folkloric Imaginary in Socialist Cuba". NWIG: New West Indian Guide / Nieuwe West-Indische Gids. 86 (3/4): 205–235. doi:10.1163/13822373-90002414
  10. ↑ Gottlieb, Roger S. (2006). The Oxford Handbook of Religion and Ecology. New York: Oxford University Press. pp. 264–268.
  11. ↑ Ojo, J. O. (1999). Understanding West African Traditional Religion. Ile-Ife: S. C. Popoola Printers. pp. 59–68.
  12. ↑ Havelka, Ondřej (2021). "Syncretism of Catholic Christianity and West African Vodun from a Theological-Ethical Perspective". Studia Theologica. 23 (3): 149–174 – via Web of Science Core Collection (Arts & Humanities Citation Index), Scopus.
  13. ↑ Cosentino, Donald J. (1995b). "Introduction: Imagine Heaven". In Donald J., Cosentino (ed.). Sacred Arts of Haitian Vodou. Los Angeles: UCLA Fowler Museum of Cultural History. pp. 25–55. ISBN 0-930741-47-1
  14. ↑ Définition de vaudouisant | Dictionnaire français (francia nyelven). La langue française. (Hozzáférés: 2023. május 19.)
  15. ↑ Blog: Gouvernement d'Haïti. ayiti.digital. (Hozzáférés: 2023. május 19.)
  16. ↑ a b study.com: Voodoo Religions
  17. ↑ Mintz, Sidney; Trouillot, Michel-Rolph (1995). "The Social History of Haitian Vodou". In Donald J., Cosentino (ed.). Sacred Arts of Haitian Vodou. Los Angeles: UCLA Fowler Museum of Cultural History. pp. 123–147. ISBN 0-930741-47-1
  18. ↑ Michel, Claudine (1996). "Of Worlds Seen and Unseen: The Educational Character of Haitian Vodou". Comparative Education Review. 40 (3): 280–294. doi:10.1086/447386. JSTOR 1189105. S2CID 144256087
  19. ↑ a b c d Brown, Karen McCarthy (1991). Mama Lola: A Vodou Priestess in Brooklyn. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-22475-2
  20. ↑ a b c Wilcken, Lois (2005). "The Sacred Music and Dance of Haitian Vodou from Temple to Stage and the Ethics of Representation". Latin American Perspectives. 32 (1): 193–210. doi:10.1177/0094582X04271880. JSTOR 30040235. S2CID 144260390.
  21. ↑ a b c d Fernández Olmos, Margarite; Paravisini-Gebert, Lizabeth (2011). Creole Religions of the Caribbean: An Introduction from Vodou and Santería to Obeah and Espiritismo (second ed.). New York and London: New York University Press. ISBN 978-0-8147-6228-8.
  22. ↑ a b Ramsey, Kate (2011). The Spirits and the Law: Vodou and Power in Haiti. Chicago: University of Chicago Press. ISBN 978-0-226-70379-4.
  23. ↑ Caribbean Religious History: An Introduction, 125. o. (2010). ISBN 9780814722343 
  24. ↑ Historical Dictionary of Haiti, 269. o. (2012). ISBN 9780810875494 
  25. ↑ Report on Voodoo Archiválva 2007. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., from Self-Ascription Without Qualia: A Case-Study (PDF) – Chalmers, David J.; Department of Philosophy, University of California, Santa Cruz
  26. ↑ Desmangles, Leslie (1992). The Faces of the Gods: Vodou and Roman Catholicism in Haiti. Chapel Hill: University of North Carolina Press. ISBN 978-0807843932
  27. ↑ a b c Métraux, Alfred (1972) [1959]. Voodoo in Haiti. Translated by Hugo Charteris. New York: Schocken Books
  28. ↑ Ezzel a fordítással több könyvben is találkozhatunk, pl. Terry Pratchett „Vége a mesének”, William Gibson „Számláló nullára”, „Mona Lisa overdrive” c. műveiben
  29. ↑ a b c d e f g h i Kéri András: A vudu (1999)
  30. ↑ Knight, Jan. A-Z of ghosts and supernatural. Pepper Press, 46. o. (1980). ISBN 0-560-74509-5 
  31. ↑ a b Alfred Métraux:A haiti vodu
  32. ↑ Alfred Métraux:A haiti vodu 338-339. old.
  33. ↑ Alfred Métraux:A haiti vodu 339. old.
  34. ↑ a b c d e f g O'Neill Schmitt, Rory; Hartel O'Neill, Rosary (2019). New Orleans Voodoo: A Cultural History. Charleston, SC: The History Press. ISBN 978-1467137997
  35. ↑ Crockett, I'Nasah (2018). "Twentieth-Century Voodoo: Black Culture, Cultural Geographies, and the Meaning of Place". In Dennis Waskul; Marc Eaton (eds.). The Supernatural in Society, Culture, and History. Philadelphia: Philadelphia University Press. pp. 152–170. ISBN 978-1439915257.
  36. ↑ Rockwell, Anne F. (2009). Open the door to liberty!: A Biography of Toussaint L'Ouverture. Harcourt. p. 64. ISBN 9780618605705

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Maya Deren: Divine Horsemen: Voodoo God of Haiti. N.Y. : Chelsea House Publishers, 1970
  • Milo Rigaud: Secrets of Voodoo, City Lights Books (1985)
  • Travellina: Nyalogatják az égő fát, mint más a fagylaltot (magyar nyelven). Origo.hu, 2013. március 31. (Hozzáférés: 2014) „A”, Riport a vudu vallásról
  • Kéri András: A vudu. Egy vallás titkai; Anno, Bp., 1999
  • Alfred Métraux: A haiti vodu; előszó Michel Leiris, ford. Földessy Edina; Pesti Kalligram, Bp., 2003
  • Papa Shanga: A voodoo-mágia gyakorlata. A voodoo technikája, rituáléja és gyakorlata; ford. Kássa Lászlóné; Hermit, Miskolc, 2004
  • Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén; Planétás, Bp., 2008
  • Malcolm Perry: A vudu; Hermit, Onga, 2015

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vudu&oldid=27270508”