Vozári Dezső
| Vozári Dezső | |
| Született | 1904. február 13. Igló |
| Elhunyt | 1972. november 20. (68 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Farkasréti temető (N-3242. fülke)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vozári Dezső, született Wolf (Igló, 1904. február 13. – Budapest, 1972. november 20.)[4] költő, műfordító, újságíró.
Élete
[szerkesztés]Wolf Sámuel és Klein Janka fia. Középiskoláit Kassán végezte, már ekkor írogatott verseket a Kassai Munkásban, majd Prágában orvosi, majd bölcsészkaron tanult. Itt ismerkedik meg több cseh és szlovák költővel, akiket később magyarra fordított (Vítězslav Nezval, František Halas, Jaroslav Seifert, Max Brod stb.). 1921-től Gömöri Jenő Tűz című lapjának volt munkatársa, de a Kassai Újság és a Kassai Napló vasárnapi mellékletében is megjelentek versei. Tanulmányait nem fejezte be, főállású újságíró lett. 1928-tól 1933-ig a Prágai Magyar Hírlap, 1933–1938-ban a Magyar Újság munkatársa.
Csehszlovákia felbomlásakor Krakkóba, majd Lembergbe (Lvov) menekült. 1939–1941 között az emigránsok lapjába, az Új Hangba írt. Mikor Lvov a Szovjetunió része lett, tanárként próbált megélni, német irodalmat, latint tanított.[5] 1942-ben belépett a Csehszlovák Brigádba, harcolt Belgorodnál, Szokolovnál a kurszki áttörésnél. 1943-tól a Szovjet Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott.
1945-ben Budapesten telepedett le, a Szabad Nép újságírója, a Magyar–Szovjet Baráti Társaság igazgatója volt. 1947-től 1959-ig az MTI prágai, berlini és bécsi tudósítója. Nyugdíjba vonulásáig (1966) a Népszava újságírója.
1945 után már nem írt verseket. Halála évében jelent meg egy-egy válogatás verseiből és műfordításaiból Sándor László előszavával.
Felesége Farkas Edit pedagógus volt, akit 1955-ben Prágában vett feleségül.
Munkássága
[szerkesztés]Mindössze 16 éves, amikor korai verseiből összeállította első kötetét, és saját maga kiadta. Ezek még csak formai ügyességét jelzik, 1921-ben és 1922-ben megjelent köteteiben már érett hangú, beérkezett költő. Ady, Kosztolányi, Juhász Gyula hatását mutatta. Rezignált, pesszimista hangjáért Szvatkó Pál úgy jellemzi, hogy Mécs Lászlóval szemben a „legnegatívabb sarok”.[6] Az 1930-as években támadások érték. Fábry Zoltán, aki pedig korábban mesteri tökéletességűnek mondta verseit, ekkor már „dekadens költői nihilizmusért” ítélte el. A Szép Szó felvidéki körútján ő olvasta fel József Attila egyik versét.[7] A háború alatt harcos antifasiszta verseket írt (Ave Ceasari, Európa elrablása), 1944-ben megjelent Vagy-vagy című kötetében pedig már a kommunizmus híve volt.
Művei
[szerkesztés]- Őszi köszöntő (versek, 1920)
- Fekete zászló (versek, 1921)
- Éjfél után (versek, Kassa, 1922)
- Szebb a sziréna (versek, Pozsony, 1935)
- Vagy-vagy (versek, Moszkva, 1944)
- Varázslat nélkül (válogatott versek, Budapest, 1972, Pozsony, 1984)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 3255/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 16.)
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon
- ↑ Szlovenszkói magyar elbeszélők
- ↑ Csanda Sándor: Az első nemzedék
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- A cseh-szlovákiai magyar irodalom lexikona, 1918-2004 Madách: Pozsony, 2004, főszerkesztő Fónod Zoltán, szerkesztő Czagány Erzsébet
- Csanda Sándor Első Nemzedék Madách
- Szlovenszkói Magyar Elbeszélők, szerk. Szvatkó Pál
