Ugrás a tartalomhoz

Vlagyiszlav Petrovics Krapivin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyiszlav Petrovics Krapivin
Született1938. október 14.[1][2][3][4]
Tyumeny
Elhunyt2020. szeptember 1. (81 évesen)[5][1][4]
Jekatyerinburg[5]
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiUráli Állami Egyetem (1956–)
Kitüntetései
  • Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem
  • Jubilee Medal "300 Years of the Russian Navy"
  • Jekatyerinburg díszpolgára
  • Lenin Komsomol Prize (1974)
  • Aelita-díj (1983)
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1984)
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1989)
  • Prize Alexander Green (2001)
  • Dmitry Mamin-Sibiryak prize (2003)
  • Knights of fiction (2003)
  • Becsületrend (2009)
  • honorary citizen of Sverdlovsk Oblast (2013)
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeShirokorechenskoe Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyiszlav Petrovics Krapivin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vlagyiszlav Petrovics Krapivin, oroszul: Владислав Петрович Крапивин (Tyumeny, 1938. október 14.Jekatyerinburg, 2020. szeptember 1.) orosz ifjúsági és tudományos-fantasztikus író.

Élete

[szerkesztés]

Az Urali Állami Egyetemen szerzett újságírói diplomát, ezután előbb a Vecsernyij Szverdlovszk, majd éveken át az Uralszkij Szledopit című lapok munkatársa volt. 1965-től teljesen az irodalomnak szentelte magát. Első kötete, a Рейс "Ориона" Szverdlovszkban jelent meg 1962-ben. Termékeny író volt, több, mint kétszáz megjelent mű köthető hozzá, ezek közül számost más nyelvekre is lefordítottak.

1961-ben alapította meg a Каравелла nevű csoportot, amely fő tevékenysége a gyerekek számára az újságírás, a vívás, a vitorlázás és minden egyéb tengerészeti tevékenység népszerűsítése. A csoport mind a mai napig létezik, vezetői a csoport egykori, ma már felnőtt tagjai közül kerülnek ki.

2020. augusztus 10-én került kórházba tüdőgyulladással, állapota hamarosan romlani kezdett, s szeptember 1-én elhunyt.

Számos irodalmi elismerés, köztük az Aelita-díj birtokosa volt.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • A párbajtőrös fiú (ifjúsági regény, Delfin könyvek, 1978, ISBN 963111497X)
  • A bátyám elé megyek (novella, Galaktika 39., 1980)
  • Öreg ház (novella, Galaktika 369., 2020)
  • Kürt hív a messzeségbe… (novella, Galaktika 373., 2021)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Babelio (francia nyelven)
  3. Russian literature of the 20th century. Volume 2, 2005
  4. a b ПроДетЛит (orosz nyelven), 2019. szeptember 17.
  5. a b Умер писатель Владислав Крапивин. TASZSZ

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladislav Krapivin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]