Vlagyimir Alekszandrovics Satalov
Megjelenés
Vlagyimir Alekszandrovics Satalov | |
Született | 1927. december 8.[1] Petropavl |
Elhunyt | 2021. június 15. (93 évesen)[2] Moszkva[3] |
Állampolgársága | |
Szülei | Aleksandr Shatalov |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Alekszandrovics Satalov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vlagyimir Alekszandrovics Satalov (oroszul: Владимир Александрович Шаталов) (Petropavlovszk, 1927. december 8. – 2021. június 15.) szovjet űrhajós, mérnök.
Életpálya
[szerkesztés]A műszaki tudományok kandidátusa. 1945-től teljesít katonai szolgálatot. A repülő iskola elvégzését követően, a repülőakadémián 1956-ban szerzett oklevelet. 1963-ban kapott űrhajóskiképzést. A szovjet űrhajók személyzete felkészítésének a vezetője volt. 1971–1987 között az űrhajósok parancsnoka, 1991-től az űrhajós központ igazgatója volt.
Megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Tiszteletére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el.
Űrrepülések
[szerkesztés]- 1968-ban a Szojuz–3 első tartalék pilótája
- 1969-ben a Szojuz–4 űrhajó parancsnoka
- 1969-ben a Szojuz–8 űrhajó parancsnoka. A világűrben tartózkodó Szojuz–6 és Szojuz–7 műveleteit is irányította.
- 1971-ben a Szojuz–10 űrhajó parancsnoka
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Шаталов Владимир Александрович, 2015. szeptember 28.
- ↑ https://www.roscosmos.ru/31478/
- ↑ http://www.spacefacts.de/bios/cosmonauts/english/shatalov_vladimir.htm
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5