Ugrás a tartalomhoz

Vladimír Clementis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vladimír Clementis
Született1902. szeptember 20.[1][2][3][4][5]
Tiszolc
Elhunyt1952. december 3. (50 évesen)[1][2][3][4][5]
Prága[6][5][7]
Állampolgárságacsehszlovák
HázastársaLída Clementisová
Foglalkozása
Tisztsége
IskoláiFaculty of Law, Charles University in Prague
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
  • Kladno díszpolgára (1949. február 28.)
  • Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse (1968. április 29.)
Halál okaakasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimír Clementis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vladimír "Vlado" Clementis (Tiszolc, 1902. szeptember 20. – Prága, 1952. december 3.) szlovák kommunista magyarellenes politikus,[8] író, diplomata, a DAV baloldali folyóirat szerkesztője. A csehszlovák–magyar lakosságcsere idején külügyminiszter. A csehszlovák „Rajk”, megítélése ellentmondásos, 1938 előtt a magyar kommunisták védőügyvédje volt. Foglalkozott a magyarok és szlovákok kapcsolatával.[9]

Élete

[szerkesztés]
Tér Tiszolcon

Apja Ľudovít Clementis, a tiszolci evangélikus iskola tanára, azon régi nemesi család leszármazottja, melynek tagjai: Dániel és fiai 1651-ben III. Ferdinándtól kaptak armálist. A nemesség kihirdetése ugyanezen évben Zólyom vármegyében történt meg. Anyja Adela Maria Vraný, Václav Vraný a pánszláv és magyarellenes verbici iskola tanárának lánya.[10][11]

Családja az evangélikus felekezethez tartozott, de ő maga édesapja szülőhelyén, Szakolcán végezte el a római katolikus gimnáziumot. Miután Prágában jogot végzett a Károly Egyetemen, Pozsonyban kezdett praktizálni ügyvédként. 1935-ben lett a Kommunista Párt tagja. 1935-38 között a nemzetgyűlés tagja. 1939-ben emigrált. 1945-től külügyminisztériumi államtitkár.

A Nemzeti Front kormányának bukása, az 1948-as februári fordulat után, Jan Masaryk helyett lett külügyminiszter. Ezen funkciójában vett részt a lakosságcsere levezénylésében. 1951-ben letartóztatták, burzsoá nacionalizmus vádjával. Rudolf Slánský koncepciós perében akasztás általi halálra ítélték és kivégezték. 1963-ban rehabilitálták.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • 2023-ban Rimaszombatban avatták fel mellszobrát, miközben a tiltakozók csendes tüntetést tartottak.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  2. ↑ a b Vladimír Clementis (angol nyelven)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ mult-kor; A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben; Szarka László: A csehszlovák–magyar lakosságcsere helye a magyar kisebbség tervezett felszámolásában 1945-1948 között Archiválva 2014. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ Vadkerty Katalin 2001: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Pozsony.
  10. ↑ Katona Csaba 2010: Vladimír Clementis csehszlovák külügyminiszter családjának magyar nemesi származása. Turul LXXXIII/2, 54-58.
  11. ↑ mult-kor.hu
  12. ↑ felvidek.ma

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vladimír_Clementis&oldid=26832193”