Vizy Károly

Bocföldei Vizy Károly (Tamási, Tolna vármegye, 1865. július 31–†?), honvédszázados, vívómester, a Károly-csapatkereszt és a Ferenc József-rend lovagkereszt tulajdonosa.

Élete

Egy Zala vármegyei római katolikus nemesi családban született, amely nemesi előnevét az ottani Bocfölde után vette fel. Vizy Károly felmenői nemes Tóth másképp Visy Péter és István 1717. június 12-én III. Károly magyar királytól királyi földbirtokadományban szerezték özvegy Mizdó Ferencné bebesi Bebessy Judit zalai földbirtokait (többek között: Bocfölde, Csatfa és Bessenyő), amelyeket örökbefogadó anyjukként rájuk hagyott. Az 1767-ei Mária Terézia kori úrbárium összeírásában a Bocföldén az úrbéri földbirtokosok boczföldei Visi István örökösei, boczföldei Visi Márton örökösei, boczföldei Visi Katalin, nemesnépi Marton György főszolgabíróné boczföldei Visi Anna (1743-1817), és boczföldei Visi Éva szerepeltek. Az elszegényedett népes család a 19. század elejére már több vármegyébe szakadt; néhol "Visy"-ként, néhol "Vizy"-ként szerepeltek a tagjai. Apja boczföldei Vizy Márton, szabómester, anyja Németh Julianna volt. Vizy Károly bátyja bocföldei Vizy Ferenc (1847–1915), országgyűlési képviselő, főreáliskola tanár.

A körmöcbanyai főreáliskola 4. osztályának elvégzésével katonai pályára lépett és a cs. és kir. budapesti hadapródiskola növendéke lett, majd mint hadapród, a cs. és kir. 19. gyalogezredbe osztották be. 1887-ben, saját kérelmére, a m. kir. szegedi 5. honvéd féldandárhoz, mint tiszthelyettest helyezték át és itt 1888. év május hó 1-én hadnaggyá nevezték ki. 1891-ben, mint sportkedvelő, a m. kir. honvédelmi miniszter által a cs. és kir. bécsújhelyi torna- és vívóiskolába vezényelték; melyet 1892-ben jó eredménnyel elvégezve, főhadnagyi rangban, előbbi állomáshelyére vonult be, ahol csapatszolgálat teljesítése mellett az ezred tisztikarát, az egyévi önkéntesi tanfolyamot vívóoktatásban és az ezred legénységét pedig tornaoktatásban részesítette. 1895-ben, mint nyugállományba helyezett, a katonai kötelékből kiválva, a székesfővárosban nyilvános vívótermet nyitott, mely évtizedeken át a főváros egyik leglátogatottabb és legismertebb vívóterme volt. Sajátos, egyéni vívómódszerével sok kiváló vívót nevelt. Magyar kard és francia tőrvívás. boczföldi Vizy Károly, nyugállományú honvéd főhadnagy, aki vivómester, Lónyay utca 7. szám alatti vivótermében a rendes oktatás 1900. október 1-én kezdetét vette; Hölgyeknek délelőtt külön órát tartott.

1914 augusztus hó 1-én hadiszolgálatra vonult be és különböző beosztásokban végig küzdötte a világháborút és 1918. november hó 20-án, mint a m. kir. 30. honvédgyalogezred 1/30. népfelkelő hadtápzászlóalj parancsnoka, a zászlóaljjal Podgoricáról (Montenegró) vonult vissza. A világháborúban teljesített szolgálataiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, a hadiékitménnyel, a legfelsőbb dicsérő elismerés a kardokkal és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. 1922-ben, századosi rangban, nyugállományba vonult és azóta vívómesteri működését, saját egyéni rendszerében, magyar kardokkal tovább folytatja. 1930 május hó 31-én a m. királyi pénzügyőri tisztviselő- és altiszti karával nyilvános kardiskola-bemutatót tartott. 1935. karácsonykor zazlottak Budapesten a hagyományos vívómester-versenyek; több mint száz vívómester vett részt, azonban a legérdekesebb a 45 éven felüliek csoportjába benevezett Vizy Károly neves mester, aki akkoriban a 70 éves volt. Vizy mester részvételének még egy érdekessége van: nem modern karddal, hanem régi magyar karddal fogja felvenni a küzdelmet.