Vivadixiesubmarinetransmissionplot
| Sparklehorse Vivadixiesubmarinetransmissionplot | ||||
| stúdióalbum | ||||
| Megjelent | 1995 | |||
| Stílus | indie rock | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 47:30 | |||
| Kiadó | Capitol Records | |||
| Producer | Mark Linkous David Lowery | |||
| Kritikák | ||||
| Sparklehorse-kronológia | ||||
| ||||
| Sparklehorsestúdióalbum-kronológia | ||||
| ||||
| Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A Vivadixiesubmarinetransmissionplot a Sparklehorse együttes első, 1995-ben megjelent albuma. A dalok szerzője Mark Linkous, a felvételben pedig közreműködtek az egyesült államokbeli Cracker együttes tagjai.
Története
[szerkesztés]Az album története az 1980-as évek végére nyúlik vissza, amikor Mark Linkous akkori együttesével, a Dancing Hoods-szal Los Angelesből Richmondba költözött, hogy levetkőzze drogfüggőségét.[1] „Torkig voltam a zenével. Annyira csúnya volt (Los Angelesben). Ez volt a glam rock csúcsa. A Poison és hasonló együttesek állítólag fontosak voltak.”[2]
Ahogy megérkezett, Linkous összeállt testvérével, Matt-tel és néhány helyi zenésszel.[1] Elmondása szerint teljesen magával ragadta a zene, és elég motivációt érzett magában ahhoz, hogy „újra feltalálja” magát. A Rolling Stone-nak elmondta: „Ez az időszak arról szólt, hogy elhagyjak sok mindent, a nulláról kezdjem újra, és újra tanuljak dalokat írni – megtanuljak művészetet csinálni.”[3]
Elmondása szerint az albumra nagy hatással voltak Tom Waits Swordfishtrombones, Rain Dogs és Bone Machine albumai.[4]
Richmondi gyakorlóhelyén – a Mosque nevű zenei klubban – találkozott David Loweryvel, a Camper Van Beethoven zenekar korábbi frontemberével. Lowery nem sokkal Linkous előtt költözött a városba, és éppen új bandáját – a Crackert – és saját stúdióját készült megalapítani, ahol a Vivadixiesubmarinetransmissionplot később felvételre került.[1]
Linkous elmondta, hogy az album címe egy álmából ered: az álomban az amerikai polgárháború idején egy hajdani együttes játszik Robert E. Lee tengeralattjáróján.[5]
Felvétel
[szerkesztés]Az első felvételek akkor történtek, mikor Lowery Linkous-nál hagyott egy nyolcsávos felvevőt.[1][6] Az albumon több olyan szám is van, melyet Linkous már korábban megírt (Someday I Will Treat You Good), de olyanok is, melyeket mindössze néhány órával felvételük előtt írt (Cow, Weird Sisters). A Spirit Ditch-ben gitárszóló helyett Linkous édesanyjának egy üzenete hallható. A dalszöveget az Andalúziai kutya című film ihlette.[7]
Linkous állítása szerint „nem tudta mit csinál”,[5] ennek ellenére tudatosan használta fel régi dalait, és egyéb hangokat, pl. egy hibás gitárerősítőjét. Néhány dalnál dobgépet használt – kis humorként feltüntette „AI Esis-t” (Esis MI) a zenekar tagjai között[7]; az Alesis egy dobgépeket gyártó cég.
Számlista
[szerkesztés]Az összes dal szerzője Mark Linkous.
| Cím | Hossz | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Homecoming Queen | 3:36 | |||||||
| 2. | Weird Sisters | 5:00 | |||||||
| 3. | 850 Double Pumper Holley | 0:36 | |||||||
| 4. | Rainmaker | 3:47 | |||||||
| 5. | Spirit Ditch | 3:24 | |||||||
| 6. | Tears on Fresh Fruit | 2:08 | |||||||
| 7. | Saturday | 2:27 | |||||||
| 8. | Cow | 7:05 | |||||||
| 9. | Little Bastard Choo Choo | 0:47 | |||||||
| 10. | Hammering the Cramps | 2:49 | |||||||
| 11. | Most Beautiful Widow in Town | 3:19 | |||||||
| 12. | Heart of Darkness | 1:52 | |||||||
| 13. | Ballad of a Cold Lost Marble | 0:45 | |||||||
| 14. | Someday I Will Treat You Good | 3:42 | |||||||
| 15. | Sad & Beautiful World | 3:33 | |||||||
| 16. | Gasoline Horseys | 2:40 | |||||||
| 47:30 | |||||||||
| Vinyl-lemez bónusz száma | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Cím | Hossz | ||||||||
| 17. | Waiting for Nothing | 2:28 | |||||||
Közreműködők
[szerkesztés]- Mark Linkous – ének, hangmérnök, producer
- David Charles - basszus, dob, gitár, billentyű
- Johnny Hott - dob, ütőhangszerek
- Bob Rupe - basszus, hang
- Paul Watson - gitár
- Mike Lucas - pedal steel gitár
- Armistead Wellford - basszus
- David Bush - dob
- Dennis Herring - vibrafon, hangmérnök, producer
- John Moran - hangmérnök
- Howie Weinberg - maszterelés
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Richard Foster: Band of Brothers (angol nyelven). Style Weekly, 2010. április 21. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
- ↑ Alexander Laurence: Sparklehorse 2002 interview (Mark Linkous RIP) (angol nyelven). The portable-infinite, 2010. március 6. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
- ↑ Jonathan Perry: Sparklehorse Revel in Life After Death (angol nyelven). Rolling Stone, 1999. február 11. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
- ↑ Hillary A. White: Homecoming King: An Interview with Mark Linkous (angol nyelven). State, 2011. március 18. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
- ↑ a b Too good to be famous (angol nyelven). The Telegraph, 1996. november 30. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
- ↑ Max Blau: The Sad and Beautiful World of Sparklehorse's Mark Linkous (angol nyelven). Pitchfork Media, 2015. november 4. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
- ↑ a b Joss Hutton: A Mark Linkous Interview (angol nyelven). The Rock’s Backpages Flashback, 1997. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 9.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Vivadixiesubmarinetransmissionplot című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- A Vivadixiesubmarinetransmissionplot a Discogs.com-on (angol nyelven)