Vitovec János

Vitovecz János

[[Slika:Celjski_grofje_ozemlje.PNG|bélyegkép|270x270px|Cillei Ulrik hozzávetőleges területe II. a 15. század közepén, beleértve az egyházi hűbérbirtokokat is; Vitovecz Jánosnak, mint volt huszita katonai vezetőnek nagy érdemei vannak e területek feletti hatalom megszilárdításában.

Vitovecz János (Jan Vitovec, Jan Bitovec, német és latin forrásokban Witowec, Wittowezc, Wittobecz ), huszita harcos, a celjei(Cillei) hercegek hadvezére, később Zagorje grófja és szlavóniai bán is(1457-1464), * ismeretlen, Morvaország, † 1468, Horvátország .

A huszita forradalom idején 1434 körül a Cilli (Celsky vagy Celje) császári grófok udvarába vonult be zsoldosnak.  Nem telt bele sok idő, hogy elismerjék katonai eredményeit és jó stratégaként az akkori híres katonai vezetőt, Jan Jiskrát(Jiskra von Brändisy-t). A Cilleiek számára 1441-ben győzött az uhri csatában, 1442-ben sikertelenül ostromolta Ljubljanát, és 1445-ben ismét győzött a nagy pokroci (Pngraz) csatában, amelyben egy szemét elveszítette.  1446-ban Pettaunál (Ptuj) legyőzte a Cillire támadó Hunyadit.  A Cillei-ház utolsó sarja, II. Ulrik halála után özvegye 1456-ban Vitovecz oltalma alá helyezte magát, aki a grófnő érdekeit képviselte III. Frigyes császárral szemben  A Cilliek után már III. Frigyes császárt szolgálta  és a Cilliei örökösödési háborúban (pusarnitzi béke) tett szolgálataiért Sternberg várával és uradalmával, valamint bárói címmel jutalmazták.  Később Mátyás magyar király vazallusa is volt.  Tekintélyes grófként, báróként és bánként halt meg 1468 és 1469 között. Feleségét, született von Weißpriachot, három fiát, Georgot, Vilmost, Jant és egy lányát, a későbbi Montfort grófnőt hagyta hátra.

"Midőn János zágrábi püspök 1433-ben meghalt, a pápa Zoll vagy másként Zolio Benedek zágrábi kanonokot nevezte ki utódjává, de ebbe Ulászló beleegyezni nem akarván, a maga részéről Csupor Demeter knini püspököt helyezte át Zágrábba és addig is, míg ez a vitás ügy a pápával rendbe hozatik, a püspöki jószágok kezelésével Thallóczy Máté horvát-, dalmát-, és tótországi bánt bízta meg. Ez 1445. év végén elhalálozván, Zolio Benedek Cillei Ulrikhoz folyamodott, segítené őt a püspöki javadalmak megszerzésében, mire ez Vitowecz János nevü vezérét Horvátországba rendelte, aki Szent György várának megvívása után a neki útját álló Thallóczy János vránai perjelt, Nándorfehérvárnak 1440. évi hős védőjét, Pakrácz mellett^[3] megvervén, őt hadával együtt felkoncoltatta, s aztán az ország legnagyobb részét elfoglalta."