Vita:Vágó István (zománcművész)
Új téma nyitásaEngedély szöveges tartalom felhasználására
[szerkesztés]
 |
A szerzői jog tulajdonosa írásban nyilatkozott, hogy a Herczeg Renáta művészettörténész által Vágó István zománcművészről írt, az OTRS-be eljuttatott szöveges tartalom a Creative Commons Nevezd meg! - Így add tovább! 4.0 Unported CC-BY-SA 4.0, illetve annak bármely későbbi, a Free Software Foundation által publikált hiteles verziója alapján – kombinált szabad licencek előírásainak betartásával felhasználhatóak. Az engedély képekre nem vonatkozik.
 |
 |
E mű speciális használati engedélyét (és/vagy a jogtulajdonos licencnyilatkozatát) a Wikimedia üzenetkezelő rendszerében archiváltuk (2020090810003848 ügyszám alatt). Ha meg szeretnél bizonyosodni az engedély/licenc valódiságáról, lépj kapcsolatba az üzenetkezelő rendszerhez hozzáféréssel rendelkező szerkesztők egyikével.
 Permission has been archived at the e-mail ticketing system of Wikipedia. |
Első személyű megfogalmazás
[szerkesztés]A cikkből eltávolítottam az alábbi, első személyben megfogalmazott szöveget, ebben a formában nyilván nem maradhat (nem mintha ezen kívül nem maradt volna elég javítanivaló a cikken):
A zománc: üveg fémre olvasztása
Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Ez az „üveg” porrá van őrölve és különféle fém oxidokat tartalmaz. Ettől kapja a színét. Az alapfém sokféle lehet: vas, réz, ezüst, arany, stb. A zománcot felvisszük a fémre. Ez történhet szitálással, ecsettel, spatulával, amit a helyzet megkíván és magas 800-900 °C közötti hőmérsékleten a fémlapra olvasztjuk.
A zománcozás története évezredekre nyúlik vissza
Használták már az egyiptomiak és a kelták is. A római birodalomban bizánc volt a zománcozás híres központja. Az általam használt zománctechnika a XVI-XVII. Században a franciaországi Limoges-ban kifejlesztett festőzománc eljáráshoz áll a legközelebb, de nem azonos vele. Minden zománcozó használja az évezredek alatt összegyűlt tapasztalatot, és a saját kísérletei alapján létrejött új eljárásokkal gazdagítja azt. A zománcozásban rejlő lehetőségek végtelenek. Egy élet munkája során is csak néhány zománcozási eljárás ismerhető meg igazán.
A képeim festő zománcozással készülnek, rétegenként épülnek fel
Ez azt jelenti, hogy egy-egy kép 10-20 leheletfinom réteg egymásra olvasztásával készül. Minden réteget külön kell az alapra olvasztani. Ezért a kész képnek relief hatása van. Ez a munka hosszú időt igényel, így évente csak kisszámú kép készül.