Vita:Török jövevényszavak a magyar nyelvben

Ez a szócikk témája miatt a Törökország-műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Jól használható Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Teemeah (vita), értékelés dátuma: 2008. augusztus 31.

Török témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Cikkszövegből ki

Kivágtam a cikkből a következő véleményt, itt megvitatható:

Gondolja csak végig mindenki, milyen fából vaskarika a fenti lista: 1. turul a magyarság szent totemállata, nem magyar eredetű lenne!? - ennyi erővel lehetne BABSZEM JANKÓ is a neve. 2. Árpád vezér névét eredeztetik az árpából, s természetesen ő sem magyar nevű! 3. A Honfoglalás után, cirka 90 esztendeig Európa fohászainak eggyike volt, - "a magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket!" S a gyeplő mint oly fontos lovasszerszám idegen eredetű lenne? A német iparosoktól átvett szerszámok, mint pl. sperhakni, spakli, subler, pedig türk, vagy magyar? - ugye szavakban nem kifejezhető milyen sületlenség Ligeti úr álláspntja! Van még egy nép aki íly mélységesen primitív szinten ált hajdanán, mint őseink? Szentségük, vezérük, vezetőjük, legfondosabb használati eszközeik nem magyar eredetűek!? S mindezek dacára a Államalapítás után, az Árpád-házi királyok joga volt egyedüliként az uralkodóházak közül, hogy egyházi tisztségviselőket nevezzen ki. Ez egyébként pápai privilégiumnak minősült. Valamint az Árpád-ház adta magasan a legtöbb szentet az egyház számára, összevetve az többi dinasztiával! Tehát ilyen nincs, vagy rosszindulatú hazugság, vagy félreértés, ami abból eredhet, hogy Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a honfoglaló magyarságot türk-öknek nevezte írásaiban, s a török pedig türk nyelv. A legnagyobb baj ezzel, hogy erre nem huzható rá a finn-ugor rokonság elmélete.

Azt gondolom, hogy a gondolkodásom logikáját nem értitek, amin nem csodálkozom, mert így interaktív módban elég nehéz is! "Mutass nekem kedves háborgó egy olyan népet a világon amelyiknek szűz a szókincse." - Nem erről van itt szó kérem szépen! Mutasson valaki, olyan népet aki három ilyen általam említett fontosságú tárgyat, fogalmat, személyt nem a saját nyelvén nevez! Esetleg nem lehet, hogy honfoglaló őseink két nyelvűek voltak, s a harcoló katonai rész türk nyelvű volt? "Plusz a magyar lovasnemzet volt, nem földművelő, a növénytermesztéssel kapcsolatos legtöbb szavunk (mint az árpa, búza, túró stb.) igenis tőlük jött, nacionalizmus ide vagy oda!" - Akkor mivel magyarázható a honfoglaló vezér neve? Szerintem nagyon sánta, hogy egy alapvetően lovasnemzet egy földműveléssel kapcsolatos nővényből levezethető nevet kap, De akkor miért nem a zabról nevezték el, hiszen az a lovak egyik fő tápláléka! 87.97.71.2 2007. június 21., 13:56 (CEST)

---

Korovioff 2007. március 19., 16:10 (CET)

Mindez (fent), azt gondolom, félreértés. A jövevényszó nem azt jelenti, hogy mindezekre nincsenek magyar szavak: ezek a magyar szavaink, csak épp a török nyelvekből vettük át őket. Ez természetes nyelvi jelenség, semmi szégyellnivaló nincs rajta. A világnyelvekben is vannak olzan szavak, amelyek meg a magyarból származnak. --Korovioff 2007. március 19., 16:14 (CET)

ez a fölösleges nacionalizmus szerintme rossz irányba viszi az embereket. Mi az, hogy eredeti magyar? Nincs ilyen, akár tetszik akár nem! élehet nekünk Árpád a példaképünk, meg a Turul a szent madarunk, de attól ezek még török jövevényszavak! Már a honfoglalás előtt is kapcsolatban voltak velünk, hisz arról a vidékről származunk, ahonnan ők is. Plusz a magyar lovasnemzet volt, nem földművelő, a növénytermesztéssel kapcsolatos legtöbb szavunk (mint az árpa, búza, túró stb.) igenis tőlük jött, nacionalizmus ide vagy oda!A Turul évezredek úta török férfinév kérem. manapság is közkedvelten adják fiúgyerekeknek (én pl. nem túl sok magyar Turul-t ismerek... szóval akkor hol a nacionalizmus meg a magyarság?) Lehet ezen háborogni, de megcáfolni aligha. tetszik vagy sem, ezek nem ősmagyar szavak, a vándorlásaink során vettük át őket. A Turulmadár szimbólumot sem mi találtuk ki, akár tetszik, akár nem :) Ettől még nem kell háborogni meg szitkozódni, meg elhordani a másikat mindenféle tudatlan baromfinak. Ez az örökségünk, attól még magyarok maradunk, hogy sokféle néppel keveredtünk, és sokféle nép szokásait és szavait magunkba szívtuk. Nincs ez másképp más népekkel sem. Mutass nekem kedves háborgó egy oylan népet a világon amelyiknek szűz a szókincse. Nincs ilyen! mert minden nép kapcsolatba kerül más népekkel és átvesznek egymástól dolgokat. Kis népek kevésbé hatnak a nagyobbakra, nagyobb, erősebb népek hatnak a kisebbekre. ezért van, hogy tőlünk csak néhány szó ment át más nyelvekbe, hozzánk viszont több szó érkezett. A honfoglalás előtti jövevényszavak pedig szükségesek voltak, hisz nem volt saját szavunk ezekre a dolgokra (mert sokáig nem foglalkoztunk mezőgazdasággal stb.) Más szavakat gyakrabban hallottunk, és átvettük... így alakult. Ahogy ma is megfigyeljhető ez a folyamat. Miért kompjútert mondunk, mikor van számítógépünk? Miért printer a nyomtató? És még sorolhatnám. Régen is ugyanez volt a helyzet. lehet, hogy volt szavunk a gyeplőre, de amikor huzamosabb ideig együtt éltünk más népekkel, átvettük tőlük az ő szavukat, mert többet hallottuk, mert megtetszett... Ezek természetes nyelvi folyamatok, nincs ezen mit hőbörögni! Attól még lehetsz büszke a magyarságodra, hogy ezek szavak török eredetűek! ma már mindegyiket magyarként fogadjuk el, hisz magyarosultak, beolvadtak, nem tűnnek idegennek és nem is azok, hisz a részünkké váltak. Ez így van rendjén. Ezek a dolgok nem elvesznek, hanem ellenkezőleg, hozzátesznek egy nép értékéhez, ha magáévá tudja tenni a nép a változásokat. Mint egy papucsállatka: magába szívja a dolgokat, hogy aztán átalakítsa és gazdagodjon, épüljön belőle. :)--Timiş vitaláda 2007. március 21., 12:23 (CET)

finnugor

egy apróság: lehet hogy a legeslegeslegelején a történelmünknek a finnekkel voltunk rokonságban, de hogy nem sokáig, az is biztos. annyira hosszú ideig éltünk együtt és keveredtünk türk eredetű népekkel (nem az 150 évről bezsélek; még honfoglalás előttről), hogy szerintem sokkal sokkal több közünk van hozzájuk, mint a finnekhez. A török ynelv is közelebb áll a magyarhoz mint a finn... kikkilikki kovalaiinen... hüh. Max. a legalapvetőbb pár szavunk ha közös, ma már annyi eltérés van a két nyelv között hogy a jóisten se jönne rá, hogy rokon nyelv. A finn rokonság annak idején jobban "bejött" a rendszeruraknak, hogy európához tartozunk, nem holmi lovas ázsiai török bandához... ha megnézed a nyelveket, iszonyat kevés hasonlóságot fedezel fenn a finnekkel.... szinte semmit. Szokások tekintetében szinte NULLA. míg a törökökkel például nagyon sok közös népszokásunk van (és erre viszont nem lehet ráhúzni hogy mert 150 évig itt voltak... 150 év alatt nem veszel át népszokásokat! különösen nem ELNYOMÓTÓL, gondolj bele: elnyom téged te meg elkezdesz az ő népviseletében járni? ) --Timiş vitaláda 2007. március 21., 12:31 (CET)

Üdv, Teemeah. Neked is teljesen igazad van, és a törökök valóban rokonnak is tekintenek bennünket (ismerősök elbeszéléseiből tudom, de köztük meglepően sokan tudatában vannak ennek a rokonságnak). Ostobák is vagyunk, ha nem építünk erre, ha valakinek, nekünk tényleg szükségünk van minden barátra. Viszont szerintem azt szögezzük le, hogy legalább kétféle értelemben használtuk a "rokonság" szót. A rokonság, mint a nyelvben is tükröződő közös örökség, ez az egyik vonal. A nyelvtörténeti értelemben vett rokonság a másik. Ez utóbbi értelemben az a kérdés, volt-e valamikor közös nyelve két népnek. Az uralkodó nyelvtudományi vélemény szerint a finnekkel volt közös nyelvünk. A latinból rengeteg szót kölcsönöztünk, de ennek nem egy közös nyelv az eredete. Ami a törököket illeti, hallomásból tudom, hogy még mindig vannak renegát nyelvtudósok, de az akadémiai vélemény szerint hagyatékuk a nyelvünkben szoros kapcsolatoknak köszönhető, nem egy valamikori közös alapnyelvnek. Sokan elfelejtik viszont, hogy a sztyeppei nomád népek ebből a szempontból egy különleges kategóriát jelentenek. A szoros kapcsolat olyan mértékű dinamikus keveredést, variálódást, néptöredékmozgást, beolvadást és szövetkezést és kiválást és kétnyelvűséget jelentett, amit mai viszonyaink közt még csak elképzelni is nehezen tudunk, és ami nyelvészeti-régészeti eszközökkel ma már nagyon nehezen kezelhető. Még a bizonyítékokkal alig megközelíthető hun-magyar rokonság sem tartozik feltétlenül a fantázia birodalmába, sőt ha vissza tudnánk nyomozni minden néptöredék és néptömb történetét - ahogy nem tudjuk - valószínűleg a hunoknak és a magyaroknak is egy csomó ma élő rokona akadna. Közöttük a nyelvi hagyaték tanusága szerint nagyszámú török nép. Csak éppen nem a legszorosabb definícióval kell érteni a rokonságot. Amibe nyelvészeti bizonyítékok alapján a finnugorok férnek bele, genetikai bizonyítékok alapján viszont furcsa mód - ez kevéssé ismert - leginkább a lengyelek! Üdv, --Korovioff 2007. június 21., 16:20 (CEST)