Vita:Szalai-Kocsis Tamás

Erre a szócikkre érvényes a Wikipédia:Élő személyek életrajza irányelv. Ebben a legfontosabb, hogy a kortársakra vonatkozó megállapításokat a szerkesztők várakozási idő nélkül távolítják el a cikkből, a vitalapról és a felhasználói lapokról is, amennyiben azokhoz nincsenek megadva a cikk témakörében elfogadható, megbízható források.

(Ezt a sablont valamennyi életrajzi cikk vitalapján elhelyezzük, ha a cikk élő személyről szól. A szerkesztők tájékoztatására szolgál, és önmagában nem jelez hiányt.)

Lásd még a Wikipédia:Ellenőrizhetőség és a Wikipédia:Tüntesd fel forrásaidat! irányelveket.

Az egyes források alkalmazhatóságának szerkesztőségi fóruma: Wikipédia:Kocsmafal (források).

Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:

Sci-fi témájú szócikkek (bővítendő besorolás)

Ez a szócikk témája miatt a Sci-fi műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Kevéssé fontos Ez a szócikk kevéssé fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Batman666 (vita), értékelés dátuma: 2008. október 6.

Sci-fi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Irodalmi témájú szócikkek (besorolatlan)

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Szalai Kocsis Tamás önmagáról

Harminc ezüst

Beléptem hát a vének táborába,
Harminc felettem gyorsan elrepült,
Vágyak, remények? Csak voltak egykor,
Sokat akartam, de egy sem sikerült.

Agg lettem, ráncos, romló húsú vénség,
Üres erszényként a gazdagok között,
Régen legalább ittam – az mindig megvolt,
De két üveg vörösbor már az asztalra dönt.

Valaha szerettem, de elhagyott a nő is,
Arcomra vizelt az élet, már nem szomjazok,
Egyszerre érnek más ízű csókok,
Prosztatagörcsök és potenciazavarok.

Szikkadt kenyér bennem a jókedv,
Kiszáradtam, mint púp a dűnék között,
Régen legalább ittam – az a tevének is megvolt,
De két üveg vörösbor már az asztalra dönt.

Hajnali szélben petyhüdten lóg a zászló,
Nem csattog a vászon, nem feszül az többé,
Harmincon túl már csak a sír van, remélem,
Mert nem vágyom az élőhalottak közé.

Amit elértem, hát lásd te is, oly kevés az,
A tettől lédús siker épp csak rám köszönt,
Régen legalább ittam – az korán megvolt,
De két üveg vörösbor már az asztalra dönt.

Van két barátom - ne nevess! - ez a kettő van csak,
Számolj a magadéból többet, ha tudsz,
Több van? Csak hiszed! Aljnövény az ember,
Harminc után pedig csak humusz.

Bevégzek életet és sirámot, elég volt!
Itt vagyok harminc és a halál között,
Régen legalább ittam – és ezt teszem most is,
De két üveg vörösbor már az asztalra dönt.

Ajánlás:

Barátom, te, a harmincon még innen,
Ne örülj, hogy van még előtted elég
Gyorsan jön az éjfél, és elárul az élet,
Harminc ezüst a júdás-fizetség.

Nincs jó recept az életre, egy sem,
Mindenki egye azt, amit megfőzött,
Igyál és szarj bele mindenbe,
Amíg a vörösbor az asztalra dönt.

– Aláíratlan hozzászólás, szerzője Vince (vitalap | szerkesztései)