Vita:Santa Maria delle Grazie-templom (Milánó)
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Olaszország-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Világörökség-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Istvánka (vita), értékelés dátuma: 2007. június 22. | |||
| |||
Forrai György – Ámbár – Gépész10
[szerkesztés]Ez a lap nagy mértékben Forrai György (Ámbár, Gépész10, www.megismerhetetlen.com) saját publikációit tartalmazza, amelyeket ő maga írt ide be. Átrakom őket ide alfejezetként, ha megtalálom ugyan mind. Hidaspal vita 2013. november 21., 03:33 (CET)
Magyar vonatkozások
[szerkesztés]Közvetlenül a freskó felett, az oldalfalon balra (Jézus jobbján) IV. Béla király leánya, Boldog Margit látható. Ez a milánói Sforza-család erős magyar kötődései megnyilvánulásának tekinthető. A család Visconti-ága révén ugyanis Ludovico Sforza is Árpád-házi leszármazott volt. A Sforza-család képe fölött látható címereinek üres mezőin néhány évtizeddel ezelőtt az Árpád-házi sávok - ha nagyon halványan is, de - még felismerhetők voltak.<ref>[http://www.megismerhetelen.com Művészettörténelem 4., 5., 9. kötetek. Forrai György]</ref>
A keresztre feszítés
[szerkesztés]A Keresztre feszítés Donato Montorfano, lombard stílusú festő műve. Valószínűsíthető, hogy őt maga Leonardo ajánlotta mecénása, Ludovico Sforza Milánó hercege (II. András révén Árpád-házi leszármazott) figyelmébe, hogy a durvább stílust igénylő Keresztre feszítés falképet megfesse. Egészen bizonyos, hogy a refektórium feltételesen Isteni elrendelésnek nevezhető (lásd következő szócikk) művészeti együttese kialakítása céljából ők ketten egyeztettek is. Montorfano a képét, amely a valós világhoz tartozott, a padlóhoz közelebb kezdte, és a szentekre glóriát is festett. A képet 1495-ben fejezte be; Leonardo akkor kezdett hozzá a sajátjához. Bizonyítható, hogy azt igen hamar, már 1496 végére befejezte. Utána azonban még valamit javítania kellett rajta, ez talán 1498 februárjáig tartott.<ref>[http://www.megismerhetelen.com Művészettörténelem. 4., 5., 9. kötetek. Forrai György]</ref>
Az Isteni elrendelés
[szerkesztés]Isteni elrendelésnek a Santa Maria delle Grazie refektóriuma Leonardo da Vinci által megtervezett, egységes, komplex művészi kialakítása, - Leonardo szóhasználatával: In Nomine Dei) - nevezhető.
Az alkotásnak nemcsak az Utolsó Vacsora, és Donato Montorfano Keresztre feszítés falképek, hanem a falakon körbefutó virágfüzérek és a szentek tondói is része. Leonardo egy mélyen vallásos, (Istennek az emberek iránti szeretetét bizonyító) „képi példabeszéd” megfestésére az egész termet vízszintes tér és függőleges időkoordinátákkal „hálózta” be. A körbefutó virágfüzérek feltételezhetően az alsó valós, és a felső transzcedens világokat választották el. Alul, a valós világban az emberek tartózkodtak; a szerzetesek kissé magasabban, egy dobogón foglaltak helyett (Goethe). A fényben ragyogó Keresztre feszítés (a déli falon) - mint a legsötétebb éjfél pillanata - az alsó, valós világhoz kapcsolódik, amelyben a szenteken glória látható. Az északi falon van az Utolsó Vacsora, amely viszont a szellemi világ része, amit az bizonyít, hogy az ott tartózkodó szentek egyikén sincs glória - őket a „világuk” szentesíti. A sötétebb tónusú bal oldalon megy le Nagycsütörtök napja, még egy búcsúpillantást vetve a jobb oldalra, amelynek visszfénye valamiféle tükrön látszódik a középső falon („a művész - tükör” mondta Leonardo). Jézus mögött a táj fényárban úszik: a centrális perspektívákkal kijelölt „út” az arra méltóknak mindenhonnan az ő résnyire (mint a tű foka) nyitott szemén keresztül vezet a világosságba. Leonardo legmeglepőbb és legelfelejtettebb „találmánya”, ahogyan az idő huszonnégy órás körforgását ábrázolta a valós és virtuális (képi) terek függőleges osztásaival. A Keresztre feszítés az éjfél pillanatának tekinthető. A hajnali egy órát az 1943 augusztusában lebombázott (és máig művészetileg helyre nem állított) keleti fal, annak virágfüzérei és szentjei képviselhették. Leonardo Utolsó vacsora falképe a hajnali 2 - éjjeli 23 órákat osztotta meg, minden oszlopközben 2-2-t. Végül az időívet, mint 24. óra a nyugati fal virágfüzére zárta (szent Margit tondójával). Ennek a furcsa órának persze mutatója is kellett, hogy legyen: Leonardo művén az oszlopokban üres falfülkék láthatók, kivéve egyet: amely a 21-22 órák közötti oszlopban van, és amelyben valamiféle furcsa tárgy (sokan a Grál kehelynek vélik) áll. Valójában az egy furcsa, függőleges osztású homokóra: a Nagycsütörtök felé eső oldala sötét- a pont kezdődő Nagypéntek felőli pedig világos. (A Bibliai új nap naplementekor kezdődött.) Ebben a pillanatban kezdődik tehát az a Leonardo által elképzelt cselekmény, amely Istennek az emberek iránt mutatott szeretetét volt hivatott bizonyítani, és ami miatt Szent Bertalan felugrott, ifjabb Szent Jakab elkeseredett kézmozdulatot tett, Szent András csak ijedten felkapja a kezét, Szent Péter apostol pedig valamit tesz, amit ma már senki nem érthet. Júdás és Jézus nem erre figyelnek, közöttük párbeszéd zajlik. Kettőjük keze egy tányér felé nyúl. A szokásostól eltérően most idősebb Szent Jakab (Szent János fivére) ül Jézus bal oldalán, rémülten tárva szét a karjait, és néz Jézus lába irányába (ahol most már csak egy, a XVII. században kivágott ajtónyílást láthatna).
Az említett homokóra, fölött, alig kivehetően egy „apokalipszis lovasa” halad a Keresztre feszítés felé. A 20-21 óra oszlopközben látható a tollas sisakforgójú lovag, bal kezében ovális pajzsot tartva, a 22-23 óraközben pedig a díszes paripájának a feje, amely a képi terem felé fordul. Ezzel Leonardo az isteni elrendelés végzetszerűségét próbálta ábrázolni, vagyis azt, hogy az emberiség megváltása másnap meg kell, hogy történjen, és hogy azt senki - bármely vélt jó szándékból - nem akadályozhatja meg.
A Santa Maria delle Grazie domonkos kolostor refektóriumának komplex művészi kialakítása Leonardo da Vinci, Donato Montorfano, és mecénásuk: Ludovoco Sforza érdeme.<ref>* [http://www.megismerhetelen.com Művészettörténelem. 4., 5., 9. kötetek. Forrai György]</ref>