Vita:Sényő

Idéznék Fehér M. Jenő: Besenyő őstörténet című művéből: "A BESENYŐ NÉV ELMÉLETE ÉS VALÓSÁGA - A besenyők legősibb eseménytörténeti feljegyzése az ázsiai hunok és kínaiak közti szakadatlan harcok során maradt reánk. A két pásztor nép szomszédságában a Sárga-folyó kanyaróban élt hatalmas nyájait őrizve a kínaiul, jüecsi”, törökül „tohár” néven ismert törzsszövetség keretében a „Bés”, azaz „Öt”-törzs. A tohár inkább szelíd földművelő, rideg állattenyésztő nép volt s rábízta az államvédelmet erre a könynyűlovas népre, amelynek öt törzse felett közös választás alapján a hunoktól átvett „senyő' vitte a vezető szerepet. (Kínaiul: csan-yu!) A fondorlatos kínai császárok igyekeztek a Tohár Birodalom vezetőit hunellenes szövetségre bírni s mikor céljukat mármár elérték, a hunok legendás uralkodója, Batur senyő (Kr. e. 209-l74) lerohanta a tohárokat s utódja, Luzsán senyő (Kr. e. 174-161) magát a tohár királyt is elfogta s koponyájából a Herodotos említette szkíta szokás szerint arany ivókupát csináltatott magának."

A Senyőről tehát nem csak annyit tudunk, hogy "személynév". Sőt, világos, hogy eredetileg sokkal inkább tisztségnév volt (ettől persze viselhették később személynévként is, de eredetileg tisztség). Úgyszintén új információ, hogy besenyő eredetű, sőt a besenyők nevének alkotórésze (bes senyő = öt senyő) másrészt a besenyők magjának, a harcos kangaroknak a vezérei viselték ezt a tisztségnevet, és a név rendkívül hosszú utat tett meg Kínától indulva a Kárpát-medencéig több ezer kilométernyi utat megtéve. Az idézet nem tér ki a kínai "senyő" név magyarázatára, de ezt sem lenne ördöngősség kideríteni. 178.48.177.1 (vita) 2016. november 8., 09:17 (CET)

Bes törökös nyelvekben valóban „öt”, a kínai hallás szerint rögzített csanjü (單于) szó jelentése pedig „menny fia”. Ez lényegében megfelel a kínai „tience” (天子) kifejezésnek. Más szóval a hun csanjü ugyanaz, mint a kínai tience. A japánok is „menny fia” címmel tisztelik császárukat: tennō (天皇).

A hunok mindenkori nagyurának teljes címzése (a kínai hallás szerint rögzítve): Csengli kutu csanjü (撐犁孤塗單于). E megszólítás tartalma pedig betű szerint: „Tengri fia, menny fia”. A kínaiak, többek között, így fordították le a maguk nyelvére: „Végtelen ég gyermeke”.

Fehér Mátyás Jenő állításai kiigazításra szorulnak. A besenyő nevezetű nép – a török kimekek öt, valamint a szkíta kangarok három törzsének szövetsége – Közép-Ázsiában, a Szir-darja vidékén jött létre a 8. században. Következésképpen besenyők aligha pásztorkodtak korábban a Sárga-folyó környékén. A jüecsik (helytelenül tokhárok) kezdetben a Csilien-hegység vidékén éltek. Az i. e. 2 század közepe táján költöztek Kelet-Baktriába.

A szóban forgó tokhárok indoeurópaiak voltak. Kelet-Baktriában, valamint a Tarim-medencében éltek különböző csoportjaik. Mivel a jüecsik Kelet-Baktriában az ott honos tokhár népesség urai lettek, a történetírók rájuk is a tokhár nevet ragasztották, s hazájukat, Kelet-Baktriát Tokharisztánnak is nevezték.

A besenyő nevet (ne legyen életünk egyszerű) egyesek a törökös „sógor” (baja, bajanaq, bajinaq) szóval kapcsolják össze. Mások szerint a besenyők „halevők”.

Tegyük hozzá a mondottakhoz: a kimekek közül kivált kipcsakok, valamint a kangarok házassági kapcsolatok révén kötődtek Hvárezm uralkodócsaládjához, s ekképpen lehettek „sógorok”. A „halevőkhöz” ellenben, úgy hiszem, nem szükséges megjegyzést fűzni.

Mindenesetre a Kárpát-medence Senye, Senyő, Tenyő, Tényő stb. nevű települései alighanem a hun fejedelmi címre utalnak, pl. Bajánsenye, Tenyőszállás. Ezen állításhoz talán forrást is lehetne találni.

A Wikipédia számos cikke többé-kevésbé egyoldalú, ahogyan a szerkesztők ismeretei sem foglalják magukba az emberi tudás egészét. S még tudományuknál is kevesebb szerkesztésre fordítható idejük. Ennélfogva, ha az ember fia szeretné a hiányolt ismereteket viszontlátni a Tudástárban – fájdalom –, alighanem magának kell tollat ragadnia. Jebusaeus ^vita 2016. november 8., 12:38 (CET)