Vita:Rendszer

Szevasztok! A rendszerről írva elöljáróban meg kellene mondani, hogy ez egy mesterséges elmebeli konstrukció, amit azért találtak ki, mert az emberi elme véges, a világ meg végtelen. A rendszer tehát a való világból önkényesen kiemel egy egységesnek vélt vagy eleve így tárgyalandó entitást. Emiatt csak annyi mondható, hogy a rendszer áll az általunk kiválasztott elemekből és a közöttük levő kölcsönhatásokból. Ám így meghatározva világos, hogy a rendszerek egymásba skatulyázhatók: egy rendszer egyik eleme is definiálható rendszernek, és egy rendszer is lehet egy magasabb szintű rendszer eleme. Eme önkényes választás és a következményes relativitás miatt a környezet is csak a rendszerre vonatkoztatva adható meg: környezet mindazon hatások összessége, amelyek a rendszerre valóban effektust gyakorolnak, illetve amelyeket a rendszer elemei gyakorolnak a rendszeren kívüli objektumokra. Ezen egymásra vonatkoztatott meghatározások következtében csak megadott rendszernek lehet környezete és a környezet egyértelműen definiálja azt a rendszert, aminek ő a környezete. Azért kell a környezetet a rendszernek megfelelő hatásokként definiálni, mert a rendszer definíciója önkényes, de semmi mást nem tartalmaz, mint elemeket és kölcsönhatásokat. Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a környezet nem az a tér (topológiai fogalom), amiben a rendszer van. És azt is hangsúlyozni kellene, hogy a rendszer és a környezete abszolúte összetartoznak, egymás nélkül értelmetlenek. Emiatt nem lehet beszélni csak úgy általában "környezetvédelem"-ről meg "környezetgazdálkodás"-ról, csak konkrét rendszereknek van konkrét és általuk meghatározott környezete (és fordítva).
Ha megvitatás után meg tudunk egyezni ilyesmiben, akkor érvényesíteni kellene a szócikkben is. Üdv --kissjano 2006. február 6., 18:26 (CET).

1.) Az eredeti "rendszer" szó

A "rendszer" szó és használata valószínűleg a nyelvújítás táján keletkezett. Összetett szó, a "rend" és a "szer" önálló értelmezésű szavaink öszeillesztéséből származik. Hasonlóan sok más szavunkhoz, ilyenek például: gyógyszer, tápszer, ékszer, lőszer, fűszer, stb., - és továbbá: szerkocsi, szerelés, szerelék, szertár, szerviz, stb.

A "rend" előtag ebben az értelmezésben:

egyrészt az ember környezete összetevőinek elhelyezési, egészségügyi, tisztasági, elfogadottsági, esztétikai, stb, szabályossága, normája ... (lakóhely, udvar, állatszállás, kert, környezet, stb berendezése, elrendezése, kezelése, stb. ...),

másrészt az ember egyéni vagy közösségi eseménysoraihoz kapcsolódó magatartási, cselekvési, stb. elemei, ezek viszonyulási, láncolási alakulása és szabályai ... (személyes szokások, társas kapcsolatok, közösségi élet, munka, stb. folyamatainak sora ...)

tekintetében egyénileg, közösen , vagy diktáltan kialakított és elfogadott szokások, esetenént előírások, illetve ezek összessége, és ezek betartása.

A "szer" utótag az ember napi tevékenysége, munkája, cselekedeti

elvégzéséhez (például: rend fenntartásához, gyógyításhoz, táplálkozáshoz, ékesítéshez, lövöldözéshez, füvekkel ízesítéshez, stb. szükséges tárgy, és lehetséges különféle tárgy-változatok, továbbá

a cselekvés lehetséges módja, és módozatai eljárásainak viszonylag zárt készletét, halmazát (esetenként egyetlen egyedét) jelenti.

(Hasonlóan pl. az "ember" szó kettős értelmű, szubjektumot és fajt egyaránt kifejező alakjához, amelynek konkrét értelmezése gyakran csak a környező szavakkal összefüggésben érthető, vagy tisztázható. Vagy, esetenként, még úgy sem.)

2.) Az újkori "rendszer" szó

Nagyon leegyszerűsítve, a "rendszer": egymással tartós kapcsolatban álló, egymástól kölcsönösen függő alkotóelemek új minőséget teremtő zárt halmaza.

A tartós kapcsolat időtartama a konkrét rendszertől függően nagyon széles sávban változik.

A kölcsönös függés az alkotóelemek (a részek és az "alrendszerek" ) alárendelését, nélkülözhetetlenségét, továbbélését és egyúttal egy új minőség, a relatív önálló egész: a "rendszer" létének, életének (átmeneti) fennmaradását jelentik.

Az alkotóelemek (a részek) önmaguk is lehetnek relatív önálló "rendszerek".

A relatív önállóság az abszolút világmindenség egy parányi részén belüli (s ott is "fékezett habzású") szabad mozgásállapotot jelenti.

Valamely rendszer, más rendszerektől elkülöníthető minőségét az alkotóelemek saját minőségei, korlátok közé szorított mennyiségei és fizikailag lehatárolt terjedelmük határozza meg.

A magasabb minőségű (élő) rendszerek képesek saját minőségeik újrateremtésére, átörökítésére, reprodukciójára. (e mondattal kiegészítve: Lelenc 2007. október 5., 12:17 (CEST))

Kiegészítő megjegyzések (talán nem feleslegesen)

Az egyszerűnek tetsző "rendszer" szó - s annak kimondott, hallott, olvasott alakja - mögött a földi ember egyik legbonyolultabb fogalma rejtőzik. Értelmezése a "világmindenség" zérus és a végtelenül sok, a semmi és a minden a határai között húzódó tartományok felmérhetetlen mennyiségű-minőségű entitása bizonyos elemeit kísérli meg egyazon csoportba besorolni.

A világmindenség különféle végtelen terei külső és belső tartományai határmezsgyéjén, a terek középpontjában pedig ott nyújtózik valahol maga az ember is, mint "rendszer", az ő saját, sok milliárdnyi, részelemekből, alrendszerekből összeszerveződő - hosszú évtizedeken át épülgető-egyensúlyozgató-lebomló - strukturált rendszereivel, Konrád Lorenz szerint saját sejtközösségével , sejtállamával.

A szó napjainkban, hazánkban (és azon túl) széles körben, közbeszédben, magánhasználatban szinte számtalanszor előfordul. Mégis, a különféle szakértők, a politikusok, a sajtó, a média, a köz- és magán emberek számára a szó mögötti fogalom tartalma hiányos, nem kellően tisztázott, helyette csupán egy-egy, az aktuális szövegkörnyezet teremtette, szürke ködbe burkolódzó alaktalan fantom lebeg. A szó többes alakjáról, és alapszóként, annak kiterjesztő változatai sokaságáról nem is beszélve.

Ez nem is csoda, hiszen, az elmúlt 30-35 évben nemhogy az alap- és középfokú, de a legtöbb magas szintű oktatásban is kerülik, kihagyják az alapfogalom és kiterjesztő fogalmaik értelmezését, a mögöttes tartalmak, összefüggések és kapcsolatok elvi, gyakorlati jelentőségű tisztázását, és különösen tanítását.

Ennek máig terjedő okát a következőkben látom.

Elsőként, nagyjából az 1960-1985 közötti mintegy 25 évben, a reáltudományok művelőinek (a természettudományi-, biológiai-, ökológiai-, orvosi-, fizikai-, műszaki-, stb. területek kutatóinak, mérnökeinek, szakértőinek) sokasága kezdett el szűk szakmai témáikat érintően szélesebb körben gondolkodni, s azokkal területükön túlnyúlóan, általános, sőt globális összefüggésekben foglalkozni. Így születtek meg (a történelemben ismét, a törzsi, „városállami” szintnél valamivel magasabb fokon) a "rendszerelmélet", az "általános rendszerelmélet" (helyesen, talán: rendszerek általános elmélete), az "interdiszciplináris", valamint az egyéb frissen létrejött tudományágak új, korszakos eredményei.

Némi késéssel, - az új felfedezések, mindenek előtt (és sajnos) az ember végtelen lehetőségű földi fejlődésének korlátait is sejtető, felmutató eredmények hatására - a társadalomtudományok elméleti és gyakorlati művelői (filozófusok, közgazdászok, politikusok, tőketulajdonosok, termelésirányítók, stb.) is megkezdték az elért új eredmények (személyükre, szűk környezetükre, sőt !!!) saját társadalmaikra vonatkozó hatásainak, következményeinek kérdéseivel és várható problémáinak megoldásával való foglalkozást.

A "sajnálatos" új eredmények, majd sorra a "Római Klub" 1973-as és további világriadói, s az egyéb tanulmányok végleg megdöbbentették és "gondolkodásra" serkentették a társadalmak, nemzeti közösségek vezetőit. Az utóbbi évszázadok során építgetett, tökéletesített - és időközben, a huszadik század nyolcvanas évei vége táján, „totálisan sikeresnek” bizonyult, máig is annak vélt - tőkés termelési-társadalmi rend naturális-természeti alapjai meginogtak. (A 30-40-es éveiben járó, döntéskényszerbe kerülő nyugati ember-szubjektum fölért élete delelőjére és körülnézett.) Mély hallgatás következett, tudományos ellenkampányok indultak, pénzmegvonás, önkéntes, ösztönzött és diktált szilencium jött divatba, - és 6,5 milliárd ember számára, a szabályozás és önmérséklet szorgalmazása helyett, felragyogott a második modernség: a verseny, a fejlődés, a fogyasztás (a profit és tőkekoncentráció) fokozása és az ezeket dicsőítő, ösztönző kereskedelmi televíziók műsorainak, s nevelési eredményinek nagyszerű aranykorszaka.

A társadalomtudósok, statisztikusok, matamatikusok, jövőkutatók, és a sok más szakma képviselői időnként nyaralnak, időnként kiadott napi munkájukkal molyolnak. Egyre jobban hiszünk a szubjektum és a szabadság boldog jövőjében. Fajunk "indián nyarának" tekintetében pedig elvárjuk a világ sokféle istenei sokféle csodáinak mielőbbi eljövetelét. Az időjárás már ébredezik!

3.) A "rendszer" fogalom kiterjesztő változatai(szerkesztjük?)

Üdvözlet az érdeklődőknek, gondolkodóknak, szerkesztőknek (szöveg kissé korrigálva)--Lelenc 2007. szeptember 3., 09:54 (CEST)

Érdemes lenne a szociológiai, szociálpszichológiai vonatkozását is megvizsgálni. --anonymus, 2019. június 5.

Elkezdtem a Bertalanffy magyar szócikken dolgozni, sajnos az angol is félrevezető, ugyanis noha Bertalanffy neve családja magyar származására utal, de a közvetlen magyar vonatkozások levéltári igazolása eddig nem sikerült, bár - mint jeleztem - a Wikipedia angol nyelvű változata ezt – egy számos vonatkozásban pontatlan forrásra hivatkozva - tényként közli. Lehet családi kapcsolata a szombathelyi Bertalanffy vonallal. UPDATE: azóta előkerült Vajay Szabolcs családfakutatása, így a szócikkben Ludwig von Bertalanffy magyar származása már nagyapáig visszamenőleg igazolt.Jakobinus ^vita 2020. február 29., 15:21 (CET)

A rendszer szó eredete igaz (ld Rendszerkutatási tanulmányok, Akadémiai, 1982) - érdekesség, h első hasonló megjelenése Apáczaitól ered, aki még együttszer-nek írja.– Jakobinus ^vita 2020. február 9., 15:59 (CET)