Vita:Raguzai költők listája
Új téma nyitása![]() |
Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
Jól használható | Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
Értékelő szerkesztő: Misibacsi (vita), értékelés dátuma: 2009. november 22. | |||
|
Kérdésem az lenne, hogy a horvát költők nevét hogyan írjuk helyesen magyarul:
- Horvát vezetéknév + magyarosított keresztnév
- magyarosított keresztnév + horvát vezetéknév
- horvát vezetéknév + horvát keresztnév (szóközzel, vagy vesszővel)
- horvát keresztnév + horvát vezetéknév
- horvát név átírása magyar betűkkel (č-->cs , dž-->dzs stb..)
? Bár ez csak egy lista, szerintem szükséges lenne az elejére egy bevezető a Raguzai költőkről általánosságban, amitől megérdemelnek egy külön listát, szemben mondjuk a horvát költők listájában való felsorolással. Amennyiben ez megvalósítható, úgy szerintem semmiképpen nem kell törölni (bár nincs külön szócikke, a horvát wikin történik említés róluk, mint humanista és renszánsz költőkről (és egyben dubrovniki petrarkista költőkről) itt , illetve az angol wikin rákeresve a dubrovniki költőkre nagyjából ezek a nevek jönnek ki, és bár nem néztem át egyesével a Raguzai Köztársaság szócikkben is fel vannak sorolva, mint híres polgárok).--Dami 2006. augusztus 27., 19:56 (CEST)
- Én nem értek hozzá, ha tudsz valami szép bevezetőt írni, maradhat. Én mindenképpen a horvátos alakot támogatom a neveknél, de jó lenne, ha más is beleszólna, mert ilyen ügyben viták szoktak lenni... - Gaja ✉ 2006. augusztus 27., 21:23 (CEST)
- Az irodalomhoz én se értek, talán a szócikk eredeti készítője olvassa ezt, és megcsinálja, addig is áttanyulmányozom, mit ír a horvát szócikk és megnézem össze tudok-e hozni egy bevezetőt, ha másról nem a Raguzai Köztársaságról. --Dami 2006. augusztus 27., 21:32 (CEST)
Nevek
[szerkesztés]Szerintem ahogy az angol wikipédiában is Siege of Belgrad szerepel Nándorfehérvár ostroma helyett, mi is a mi neveink szerint írjuk le a neves költők neveit.
Kit36a-tól:
[szerkesztés]Ez itt a Raguzai Köztársaságban tevékenykedő költők listája, az általatok felsoroltak tartalmi kibővítésével. Tördeljétek be megfelelően.
Az első dubrovniki petrarkista költők a XV. század második felében jelentek meg, verseik legtöbbje az 1507-ben kezdett Nikše Ranjine kódexben maradt fenn. –Elbeszélő költemények vallási témában, például Szent Judith.
MARULIĆ MÁRK (MARINO MARULIC 1450-1524)
[szerkesztés]Latin nyelvű moralizáló művekkel kezdte irodalmi pályafutását a spalatói születésű, humanista műveltségű költő . Élete horvát nyelvű főművében, a Juditban kora lelkiismeretét ébresztgette a népet és a városát követlen pusztulással fenyegető török veszedelem ellen. Ez a figyelmeztetés allegorikus volt, de kortársai olyannyira megértették; hogy műve egymás után három kiadást ért meg. (Az első 1521-ben, Velencében). A szülővárosát, Bethuliát pusztulástól megmentő, bibliai Judit történetét dolgozta fel az eposz. Latin nyelvű fő¬művét, a De institutione bene vivendi, először 1506-ban nyom¬tattak ki, hamarosan Európa-szerte harmincöt kiadást ért meg. (A mellékelt kis verse magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
SVAKI DAN ISTICE SUNCE
(Reggel a nap felkel)
Reggel a nap felkel, estére meg leszáll,
így fut időnk is el, s a vénség ránk talál.
Ki most ép, s ifjú vagy, legyen igyekvésed,
hogy nyerjél irgalmat; nem halsz meg, úgy véled?
A virág kinyílik, de csak kis időre,
a gyümölcs megérik s lehullik a földre.
S te fejed felszeged; tán csak nem reméled,
hogy elérd az eget - nem halsz meg, úgy véled? .........
MENCETIĆ ZSIGMOND (VLADISLAV MENCETIC, 1600 körül-1666)
[szerkesztés]A földrajzi és gazdasági helyzetéből adódóan a törökkel békés együttélésre törekvő Dubrovnikban csupán egy kardforgató költő akadt, aki hadvezéri képességgel is rendelkezett, s aki - mint északi kortársai, a Zrínyiek - kardot és tollat is egyaránt ügyesen forgatta. Ezért nem véletlen, hogy már öregkorában írt legfőbb költői műve, a Szláv harsona (Trub ja slovenska, Ancona, 1665), nagy példa¬képéről, az „északi csillagról", Zrínyi Péter horvát bán és had¬vezérről, a szigetvári hős unokájáról, a mi Zrínyi Miklósunk testvéréről szól. A dubrovniki katonaköltővel akkor issmerkedett meg, amikor Zrínyi Péter 1654-ben járt a cattarói (kotori) öbölben. Tőle várta a szláv népek felszabadítását. Nem sejthette, hogy a bécsújhelyi vérpad - hősének végzete - mi¬lyen közel van. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
TRUBLJA SLOVENSKA
(Szláv harsona – részlet)
…...
Észak felől a Dicsőség
délre szállt a napszekérrel,
híre szárnyra kapta hősét,
s egész Dubrovnikig ért el.
Dicséretét minden ország
zengi méltó ámulattal,
Zrínyi bánt és fényes harcát
emlegetik szép szavakkal.
Minden népek dicsőítik
a végeknek nagy vitézét,
s hangos szóval fölemlítik
elsők között elsőségét.
...........
DRŽIĆ GYÖRGY (DŽ0RE DRŽIĆ, 1461-1501)
[szerkesztés]Menćetic' mellett a legrégibb, anyanyelvén verselő dubrovniki költő. Líráján a a horvát-szerb népköltés hatása érződik a korabeli olasz költészet hatásán kívül. Ver¬selése gazdag és bensőséges. A helyi irodalomtörténet „nyelvünk első fényességének" nevezi. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
O, VRIME CESTITO...
(Ó, szerencsés idő…)
Ó, szerencsés idő, melly igen forgandó,
nyár helyébe ősz jő, s minden oly mulandó.
Hol sugár ragyogott, s élt a nap világa,
most sötét honol ott, s szívemen homálya.
Ó, vígságos idő, csupa friss vidámság,
hová lett veszendő, egykor derűs orcád?
Véget ért mosolya, meghalt a víg ének,
helyette mostoha jajszavak közt élek.
....
LUCIĆ HANNIBAL (HANIBAL LUĆIĆ, 1485-1553)
[szerkesztés]Költészetére elsősorban Petrarca és Ariosto hatott, de érezhető benne a horvát népköltészet is. Horvát főnemesi családból származott, Hvar szigetén élt, amíg ezt az idillikus csendet a parasztháborúk odáig érő hullámai megzavarták (1510 és 1514). A főúri költő Splitbe és Trogirba menekült. 1519-ben verseit 22 költemény kivételével el¬égette, csupán ennyit hagyott meg. Ovidiust, Petrarcát és Ariostót fordította. A Dubrovnik dicséretére íratt versében a városköztársaság arisztokráciáját dicsőítette. Ez a cél vezérelte drámájának, A rabnő-nek (Bobinja) megírásában is. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
JUR NIJEDNA NA SVIT VILA
(Nincs más tündér a világon)
Nincs más tündér a világon,
olyan szép nincs, bizony egy se,
hogy azzal versenybe szálljon,
aki szívem megmérgezte.
Nem volt s nem lesz hét határon,
aki vele versenyezne,
olyan szép nincs, bizony egy se,
nincs más tündér a világon.
.............
CAVCIĆ MÓR (Ide nem találtam) Lírikus költő, mindamellett a Robinja (A rabnő) dráma szerzője. Misztériumai közül az Ábrahám áldozata, Krisztus feltámadása a legkiemelkedőbbek. Legnagyobb költeményei a Remeta (Az eremita), Putnik (A vándor) és az Italija.
HEKTOROVIĆ PÉTER (PETAR HEKTOROVIĆ,1487-1572)
Hvar szigetén született, s ott is halt meg; hosszú életében sok megpróbáltatáson ment át. A török betörésekor (1539) öreg édesanyjával hajón me¬nekült Itáliába; a 98 napig tartó tengeri utat örökíti meg episztolájában, melynek egy részletét adjuk. Édesapja Hvar egyik leggazdagabb patríciusa volt, aki Velence segítségét kérte a felkelő nép ellen. Fia, a költő egész életében végig őrizte elfogulatlanságát és a nép iránti szeretetét, s ez különösen Halászat (Ribanje i ribarsko prigovaranje, 1566) című eposzában nyilvánul meg. Az egész művet a maga osztályhelyzetéhez és korához ké¬pest demokratikus szellem lengi át, a mű egyszerű, természetes és életteljes. A halászat apró részleteit megörökítő költői leírás legfőbb értéke, hogy Hektorovic elsőnek jegyezte fel és iktatta művébe, dallamukkal együtt, a nép lírai és balladaszerű énekeit, melyeket a halászoktól hallott. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
ODLOMAK IZ POSLENICA PETRU NAJLESKOVICU (A költő menekülése Itáliába - részlet)
El sem ült még bennem a sok baj és bánat,
hogy elveszítettem javaim s hazámat,
török elől futva ide menekültem,
de vajon ki tudja, mi maradt mögöttem;
tűzben, hadban, vészben, elmém minden gondja
ott van a háznéppel s anyámmal megosztva:
minket kínnal teli keserűség jár át,
míg hajónk átszeli a tenger kék síkját,
melyen átszenvedtünk bút s rosszat eleget,
sírtunk, keseregtünk, tűrvén vad szeleket.
…………………….
== CUBRANOVIĆ ENDRE: == (Ide nem találtam)
A helyi költészet korának új fejezetének úttörője, kit legjobban a Jedjupka (A cigánynő) munkája tett ismertté.
== NALJESKOVIĆ MIKLÓS == (Ide nem találtam)
Komédia- és pásztorjáték-költő
DRŽIC MARINO (MARIN DRŽIC,1508 körül -1567)
[szerkesztés]A pásztorjátékok legnagyobb mestere és elsősorban vígjátékíróként tarja számon az irodalomtörténet, így ismerik nálunk is, amióta nagy sikerű vígjátékát, a Dundo Marojét a Nemzeti Színházban bemutatták. Irodalmi pályafutását versekkel, paszto¬rálék írásával kezdte. Lírai verseit 1551-ben adta ki, első drámai műveivel, a Tirena és a Vénusz és Adonisz története című pász¬torjátékkal, valamint a Sztanac története című parasztkomédiával együtt. Kalandos, változatos élete volt; örök diák és bohém, harmincéves, amikor a sienai egyetemen tanulni kezd, negyven felé közeledik, amikor hazatér Dubrovnikba. Ifjúkora óta klerikus, de csak élete vége felé szentelik fel pappá, s ekkor sem kap papi stallumot. Csaknem négy évig dolgozik a dubrovniki „sóhivatalban", ahol a sze¬nátus az anyagi csődbe jutott embereket foglalkoztatja. Végűl mint népbarát író az arisztokratikus oligarchia, a nemesi önkényuralom ellen támad, s arra kényszerül, hogy utolsó éveiben elhagyja hazáját, Velencében telepedjék le, s ott is halt meg, önkéntes száműzetésben, mint a velencei pát¬riárka káplánja. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
(JAOH, PLAMEN LJUBENI RASĆINI ŽIVOT MOJI)
(Jaj, szrelerelem lángja rontja életemet! – részlet)
Jaj, szerelem lángja rontja életemet,
úrnőm nem kívánja hinni szerelmemet.
Csupa könnyben ázom, egyre sóhajtozom,
s hiába fohászom, hogy már meghallgasson.
Égő pillantása szívemet felsebzi,
pirosló orcája nyugalmam kikezdi.
Vélem nem törődik, bár mindenki sajnál,
csak piperészkedik, tükre előtt ott áll
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Keressétek a Marin Drzic House honlapját. Bőséges adatot tartalmaz (mdc.hr/dubrovnik/eng/index.html (a múzeum honlapján keresztül). További sok sikert kit36aKit36a vita 2008. január 8., 13:09 (CET)
.............
== RANJINA DINKO ==(ide nem találtam)
Szerelmi dalokat, vígjátékokat, tankölteményeket és idillek szerzője.
== ZLATARIĆ DINKO == (ide nem találtam)Tanköltemény írás jeles képviselője.
GUNDULIĆ JÁNOS (IVAN GUNDULIĆ, 1589-1638)
[szerkesztés]A raguzai költészet gyöngyszeme és legnagyobb alakja. Dubrovnik gazdagon áradó barokk korszakának legnagyobb költője volt, s bár patrícius származásánál fogva a közéletben is részt vett, tehetsége kora ifjüságától a költészethez vonzotta. Művészetét a keresztény mo¬ralista világnézet és a nemzeti érzéz kettőssége jellemzi. Legkiválóbb művét, a Dubravkát, ezt az allegorikus pásztorjátékot először 1628-ban mutatták be Dubrovnikban, századunkban pedig szinte újjászületett; ma is szívesen és gyakran játsszák. A pásztorjáték külsőségei mögött sú¬lyosabb mondanivaló rejtőzik; a nép szabadságának dicsőítése. Másik két nagyobb műve A tékozló fiú könnyei és az Oszmán. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
DUBRAVKA
(részlet a 3. felvonásból)
SZERZETES:
Pásztorok, miután szóban s cselekvésben
szertartásunk immár bevégeztük szépen,
hogy ünnepnapunkat illőn befejezzük,
színhelyét a szabad égbolt alá tesszük.
Csendüljön ajkunkról egyetlen zengésben,
s ujjongva áradjon dalunk az estében:
Ó, gyönyörűséges, édes szent szabadság,
melyben az égiek kincsek kincsét adták,
minden dicsőségünk egyetlen forrása,
Dubrovnikunk ékes, legszebb koronája,
nincsen az az arany, ezüst, emberélet,
amely pótolhatná szeplőtlen szépséged !
KAR:
Ó, gyönyörűséges, édes, szent szabadság,
melyben az égiek kincsek kincsét adták!...
............
== PALMOTIĆ- DIONORIĆ JAKAB (== Ide nem találtam)
A város hanyatlása idejéből való költő, a Dubrovnik obnovljen (Az újáépült Raguza) címmel örökítette meg a földrengés utáni hanyatlást.
== DJORDJIĆ IGNÁC == (ide nem találtam)
Főleg tan- és vallási költeményeket írt.
KACIĆ MIOSIĆ ANDRÁS (ANDRIJA KACIĆ-MILOSIƬ 1704-1760)
[szerkesztés]Ferences rendi szerzetes volt; Dalmáciában született, de a ferencesek budai főiskolájában tanult filozófiát és hittudományt (1721-1727). Hazájába visszatérve felismerte a népdalok széjségét, s főművében, A szláv nemzet kellemetes társalkodásá- ban (Razgovor ugodni naroda slovinskoga, 1756), fel is használta őket. Könyve a délszláv népek tejes történelmét felöleli, de legrészletesebben a törökkel folytatott harcait írja le. A „szegényeknek, parasztoknak, pásztoroknak" írt könnyed, érthető hangú krónika hamarosan két kiadást ért meg. Halála is jelkép: a nyomorgó lakosságnak gyűjtött búzát, nagy eső érte utol, és tüdőgyulla¬dásban halt meg. Ő a régi dalmát és az új horvát-szerb irodalom közti átmenet költője. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
BITKA
(A csata – részlet A Szláv nermzet kellemetes társalkodásá- ból)
A LEPANTÓ TENGERI CSATA
Kürtök, dobok harsogása támad
roppant ágyúk mennydörgő zúgása
golyók, kardok füttyös suhanása,
könnyű gályák kettéroppanása,
a tengeren hősök jajgatása.
Mikor aztán török s latin gályák
összegyűltek, egymásnak futottak,
vélnéd, hogy az egek is harsogtak
és a hegyek tengerbe omoltak.
..........
DJAN DZORA PALMOTIC (DJAN DZORA PALMOTIC, 16O6-1657)
[szerkesztés]Nevét kora szelleméhez igazodó romantikus lovagi is mitológiai tárgyú melodrámái tették híressé, ő maga Kristiada című költői elbeszélését tar¬totta legjobbnak, amelyen haláláig csiszolgatott, s mely csak halála után jelent meg 1670-ben, Rómában. Pavlimir című drámájában a dukjai pap krónikája alapján megírta Dubrovnik keletkezését, és dicsőséges jövőt jósolt neki. Főhőse a száműzött Pavlimir. E műben több szép leírás is van a tengerről. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)
(OHOLO SE PLAHO MORE)
Kevélykedik a vad tenger – részlet a Pavlimir-ből)
Kevélyedik a vad tenger, csapkod, forog,
hánykolódik, magasra hág velünk szemben,
tajtékot túr, széjjelporzik.
Az égbolt száz villámot vet,
mennydörögve szórja lángját,
széttárul a vad hullámhegy,
s ránk tátja mély szakadékát.
Nincs az a szív, bátorságos,
féltében mely meg nem dermed,
minduntalan a hullámok
elnyeléssel fenyegetnek:
...............
Üdv: Kit36a -korábban kit36, vagy egyszerűen kit