Vita:Paulo Coelho
Új téma nyitásaÜdv Akosh3! Amint olvashattad az általad felvitt szöveg a wikibe jogsértőnek minősül addig, amíg nem igazolod, hogy engedélyed van felhasználni más szövegét, írását Paulo Coelhoról. Így ne írd be ismét ugyanazt a szöveget, mert törölni fogjuk. Vagy igazoljad a jogosult beleegyezését! Üdv--Talmann 2006. szeptember 10., 18:06 (CEST)
Szükséges kiegészítés
[szerkesztés]Az idézetek nagyon jók, valószínűleg tőle valók, de mindegyikhez kellene forrás! Legalább a könyv címe, amiből való. A hivatkozott oldalt megnéztem, de sajnos ott úgy látszik, nem tartják fontosnak a pontosságot és szavahihetőséget, mert nem találtam forrásmegjelölést... misibacsi 2007. április 14., 09:37 (CEST)
Akkor majd igyekszem valamilyen konkrétabb helyet találni, ahol ezek az idézetek fel vannak sorolva. Dzsivan 2007.04.14. 13:30
- A "Könyvei" szakasznál szerencsés volna megkülönböztetni azokat a könyveket, amik már megjelentek magyarul, azoktól, amik még nem. Így félrevezető, az olvasó azt hiheti, hogy az összes felsorolt könyv megvan magyar kiadásban is, ami sajnos nem igaz. (mindjárt meg is csinálom, hogy mire gondoltam... :) misibacsi 2007. május 13., 16:24 (CEST)
Köszi szépen a segítséget. Üdv: --Dzsivan 2007. május 13., 19:54 (CEST)
Trivia helyett
[szerkesztés]Angol wikiben trivia-nak szokták nevezni az érdekességeket, magyarul mi erre a hagyomány? Azt szeretném odaírni, hogy a "Coelho"-t hogy kell ejteni, és hogy nyulat jelent magyarul. Köszi! (DJS voltam 157.181.62.1 (vita))
- Általában Érdekességek című szakaszban szokott lenni néhány furcsa, de tényszerű adat. (nem kell vastagítani a címet, csak itt emeltem ki). De ide is írhatod, a vitalapra, hogy lássuk. Nekem is van egy elképzelésem a neve kiejtéséről... misibacsi vita 2008. április 5., 18:56 (CEST)
Idézetek Coelho-tól
[szerkesztés]„… a szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön.”
„Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.” (A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)
„Aki már elveszített olyas valamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfrodult) az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet nem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amik valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha élek, mintha minden napom életem első -vagy utolsó- napom volna.”
„..mert az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom – és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás…”
„Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy – és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk – , az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része.”
„… a szerelem a szabadság igazi megtapasztalása.”
„Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.”
„A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.” (A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)
„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”
Ezt a szakaszt a cikkből szedtem ki. Ott semmi keresnivalója, a Wikidézetek között viszont elférne, ha. Vungadu Lőjetek! Ide lőjetek! 2010. augusztus 23., 13:58 (CEST)