Vita:Onogur-bolgárok

Mi az a pravoszláv nyelv? --maxval 2007. április 5., 18:51 (CEST)

A keleti liturgia nyelve, linga franca céllal hozatta létre a Cyril megbízója az egyik Konstantinos, kiváltani a hellén thrák makedón latin keveréknyelvet. --Elder sun 2007. július 3., 20:29 (CEST)

Kár, hogy ez nem igaz... – maxval ^vita 2008. szeptember 23., 17:58 (CEST)

érthetetlen

konkrétan a szócikk csak azt nem mondja el, mik voltak ezek az onogurok... hogy egy nép, vagy népszövetség, vagy rokonság, vagy mi a fene. Aki ért hozzá, igazán átjavíthatná a bevezető részt.

(2008-ban névtelen szerkesztőtől)

biztos?

A cikk olyan határozottan állítja, hogy a magyarok onogurok, hogy azt sugallja, ehhez kétség sem férhet. Pedig ez még mindig csak egy elképzelés. Ugyanúgy kaphatta népünk a nevét Ung váráról, mely a magyarok első elfoglalt (vagy általuk alapított, ez sem biztos) Kárpát-medencei erődített vára volt, s kedzdetben központja a régiónak, melyet jogosan nevezhettek "Ungvária" néven. Másik elmélet szerint az előttünk itt élt 'hungárok' után nevezték el a helyükre beköltözötteket, a magyarokat. Vannak, akik szerint egyszerűen a 'hun' szóból ered az elnevezés. Egyszóval az 'onogur' elnevezés csak az egyik az elméletek közül, ezt a tényt azonban a cikkben sehol sem említik, így a cikk nem lehet tárgyilagos, hiszen ezen elmélet javára elhallgatja a többit. Az 'onogur' elnevezés etimológiája ilyen módon egyébként magyar őströténeti kérdéseket is felvet, mivel ennek a változatnak az elfogadása a magyar nép történetéről szóló egyik elméletbe illeszthető be csupán, amennyiben mégis más útvonalon érkeztek hazánkba az ősmagyarok, az onogur-elmélet már nem lehet helyes. Ezért szükség lenne kiegészíteni a cikket, koncentrálva magukra az onogurokra, a magyar párhuzamokat pedig kérdőjelesen, vagy az összes alternatív elképzelést felsorolva említeni.

81.183.245.214 (vita) (2010.06.28)

A cikk nem állítja, hogy a magyarok onogurok. Paulus Pontius Crassus ^vita 2011. június 6., 03:52 (CEST)

Ogurok, hunok, avarok

Az ogurok cikk elmondja, hogy egykorú kínai források szerint az ogurok a hunok és avarok (uar-hjonok) helyére költöztek. Az (a)varhunokat nem hívnánk várkonyoknak, ha magyarok lennének, vagy mi lennénk várkonyok. A hun névnek esetleg lehet köze a kunhoz, de az sem azt jelenti rögtön, hogy a kunok hunok. Meg kell tudni magyarázni egy folyamatot. A magyarok az onogurok helyére telepedtek Etelközbe, ezért ragadt át rájuk a név egyes népek szemében. A hunok és magyarok között eltelt több, mint négyszáz év. Már az avarok felülírták a hunokat a keleti lovas hódító nevében. Paulus Pontius Crassus ^vita 2011. június 6., 04:08 (CEST)

On-ogur, on-ugor. on-ujgur, hun, avar nevek tisztázása!!

http://www.mek.oszk.hu/06700/06783/06783.pdf

Nagy Gyula: Az ellopott magyar őstörténet

Ebben tényszerűen, korabeli források, kútfők álltal le van vezetve a magyar eredet. Kínai, ujgur( amely forrásokat az MTA elhallgat,szándékosan nem vesz róla tudomást) török, bizánci, nyugati krónikák források alapján végig követi népünk keleti ágának belső ázsiai eredetét, keletről nyugatra. Fantasztikus munka.

EGy apróságot kiemelek... Kínai források, hunnu-nak neveznek egy népet, ennek vezérét mautun-nak hívják, na erről a népről és vezérről az ujgur krónikák is tudnak, ( még hozzá saját magukat írják le ekként ) Ezt a hunnu népet a kínaiak leverik, maradékait, utód népét nevezik később a kínaiak ujgurnak vagy hunnak ( pontosan le van vezetve a könyvben miként, milyen menetbe stb), majd leírják a kínai (de az ujgur krónikák is) hogy ez az ujgur nép ketté válik és egyik fele az ON-UJGUR nyugatra indul.

innentől idézek a könyvből :

Az ABULGÁZINÁL levõ krónikában továbbá azt olvassuk, hogy az 1. század végén történt eme kettészakadás után a régi hazában maradt ujgurság késõbben ismét három csoportra vált, mely alkalommal egyik részük szintén az Irtis mellékére költözött s ott halászattal és vadászattal foglalkozott. Az elõbbiekbõl tudjuk, hogy ez a késõbbi megoszlás már a tokuz-ujgurokra vonatkozik s ennek az eseménynek idejét nem is tudjuk meghatározni. Az on-ujgurok, vagy on-ugurok, unugurok tehát az 1. század végén kiköltöztek a Karakorum, Thien-San, Tangnu-Ola és az Altai hegység közt elterülõ õshazájukból az Irtis mellékére. t.i. a felsõ Irtis és a Balkhas-tó között esõ pusztaságra, hol ma a kirgizek nagy hordája lakik. Innen aztán tovább terjeszkedtek egyenes irányban nyugat felé. Ekkor szûnik meg a hungnu (vagy hunnu), hiun vagy chunnu név emlegetése a kínai évkönyvekben s ekkor tûnik fel legelõször a 2. és 3. századbeli európai íróknál a khúnoi, hunoi, hunn, kheun és khioníta név használata, mint annak a kelet felõl Európa határához érkezett népnek a neve, melyet ázsiai hazájában a keleti népek ugyanezen a néven ismertek, még pedig a kínaiak hungnu, vagy hunni és hiun (olvasd: hún) a régi persák hunu, a hinduk húna alakban. Az európaiak tehát a khun, hunn nevet az említett keleti népektõl hallották s egészen természetes eljárás volt tõlük, ha ennek az újonnan jött népnek megjelölésére ugyanazt a nevet használták, amelyen régebbi ismerõik emlegették. A 2. században élt PTOLEMAEUS és MARINUS TYRIUS, továbbá a 3. századbeli DIONYSIUS PERIEGETES az elsõk, akik Európa határán említik ezt a népet, az elsõ valahol a Maeotistól kelet felé, a második az Urál folyó mellett, a harmadik szintén a Kaspi-tenger északi részénél. Az onuguroknak, vagyis hunnoknak egyik ága már a 375. évben föllépett az európai történet színpadján a Volga alsó folyása mellõl, míg a másik águk csak ezután érkezett a Volga-Urál közébe, ahol az 5. század közepéig lakott. Figyelemre méltó körülmény, hogy az európai írók egészen az 5. század közepéig csupán a khun, hunn, hun, unn nevet ismerik, ekkor azonban egyszerre feltûnik az ONOGUR (UNUGUR) név is (PRISCUSNÁL). Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy 457 tájban követek mentek Bizánczba a görög császárhoz az on-ugur, szaragur és uróg népbõl s ott természetesen olyan formán kellett beszélniök, hogy: „mi, kik az onogur (unugur) stb. néptõl jöttünk követségben, ezt és ezt kérjük a császártól." Már az csak bizonyos, hogy ezek a követek megnevezték, hogy micsoda nevû népbõl valók s így kézzel fogható dolog nemcsak az, hogy a bizáncziak tõlük maguktól hallották ezt a nevet, hanem az is, hogy a bizánczi íróktól onogur, unnugur-nak nevezett nép maga is onugur, vagy unugurnak nevezte magát. Ebben az idõtájban, t.i. a 6. században bukkan fel legelõször az UGUR, OGOR (= UJGUR) név is a bizáncziaknál, amikor t.i. követségek útján jobban megismerték azt a népet, melyet idegenek neveztek el hunnak, õk maguk pedig az ugur, vagy ujgur névvel jelölték magukat. - Az avarok, mint tudjuk, 558-ban Kandikh vezetése mellett követséget küldtek JUSTINIANUS bizánczi császárhoz, hogy évi fizetés fejében fölajánlják neki hadi szolgálatukat. Késõbben az ázsiai turkok khánja, TÜRK-SÁD levelet küldött Maurikiosz császárhoz (uralk. 582- 602), melyben többek közt azt írta, hogy meghódította a nagy és népes ogor népet, mely a Fekete-Til (= Volga) mellékén lakik s melybõl egy rész a var és khun nemzetség, JUSTINIANUS császár idejében Európába költözött és avar néven szerepel. Látnivaló, hogy így a bizánczi görögök két úton is értesültek az avarok eredetérõl és nemzetiségérõl s részint egyenesen követeiktõl, részint a turk khán levelébõl tudták meg, hogy a valódi nevük ogor, vagy ugur s ebbõl a népbõl szakadtak ki. Az avar nép tehát éppen úgy az ugurok, mégpedig az onugurok, unuguroknak egyik ága, mint a történet színpadján már elõbb föllépett hunnok, mit ezenkívül az is bizonyít, hogy öltözetük és nyelvük azonos volt a hunokéval. - Végre ZEMARCHUS, JUSTINUS császár követe, mikor 568-ban visszatért DIZABULNAK, az ázsiai turkok khánjának udvarából, járt azon ugurok-nál, kik a Volga alsó folyása és a Kubán folyó között laktak, tehát személyes tapasztalásból ismerte õket s íme útleírásában (MENANDERNÉL) az ugur nevet találjuk megnevezésükre. Az ujgur krónikának utolsó tudomása az on-ugurokról az, hogy ezek az Irtis mellékére költöztek, s azon túl elvesztik õket szemeik elõl, a bizánczi írók pedig csak a Volga és Urál folyók közén ismerkednek meg velük. Mely úton érkeztek az onugurok, vagy unugurok az Irtistõl a Volga alsó folyásáig? A legtermészetesebb észjárás azt mondja, hogy egyenesen nyugoti irányban kellett elõbb-elõbb nyomulniok. - De ezenkívül a költözködésnek ilyen iránya mellett tanúskodnak a 2. és 3. századbeli nyugoti írók is, PTOLEMAEUS, MARINUS TÍRIUS, DIONYSIUS PERÍEGETES, akik - mint az imént már láttuk a Kaspi-tenger északi része, az Urál folyó, majd a Maeotis környékén említik legelõször a hunnokat, vagyis az onuguroknak legkorábban Európa határához nyomult ágát. - Végre maradt fenn olyan nemzeti hagyomány is KÉZAINÁL, amely még emlékezik homályosan a hunnoknak, illetve magyaroknak amaz õsi hazájáról, mely a felsõ Irtis és Urál folyók közt terült el.

Kézai ugyanis úgy tudja, hogy a hunn-magyarok Scythiából jöttek ki, s ezt az országot elõször úgy határozza meg, hogy Európa keleti részén fekszik, egyfelõl az északi tenger, másfelõl a Ríf hegyek (t.i. az Urál), keletrõl pedig Ázsia határolják. De alább mégis úgy írja le, mint amelyet Joria, Tarszia, Mangalia és Kahrezm vesznek körül. - Látnivaló 1. hogy ez a kétféle leírás tulajdonképpen két külön területre vonatkozik, az elsõ az európai Oroszország keleti részére, a második a mai kirgiz pusztaságra. 2. Hogy Scythiának elsõ meghatározása ISIDORUS és JUSTINUS könyvébõl való, a második azonban semmi más írott forrásban nem található fel, tehát csakis nemzeti traditio lehet. 3. KÉZAI ezt a két különbözõ forrásból eredõ tudósítást összezavarta, amennyiben elõször azt írja Isidorus nyomán, hogy Scytia Európában fekszik; de mivel a nemzeti hagyomány meg azt mondta, hogy az õshaza kelet felé a mongol földig (Dzungaria) terjedt, ennél fogva alább már azt írja, hogy Európa Mongoliánál végzõdik. Így akarta KÉZAI összeegyeztetni ezt a kétféle tudósítást, nem vevén észre, hogy a nemzeti hagyomány másik és régibb hazáról beszél, mint ISIDORUS és JUSTINUS Schythiája. Íme elkísértük a magyarok õseit a Orkhon, Tula és Szelenga folyó mellékérõl nyugot felé egészen Pannóniáig, mindenütt az egykorú, vagy közelkorú, s mindig az elsõ rangú, leghitelesebb történetírók útmutatása mellett, - és a Kr. elõtti 8. századtól kezdve a keresztyén idõszámítás 9. századának végéig sehol egyetlen egy történeti adattal sem találkoztunk, amely azt mondta volna, hogy a magyarok õsei laktak valamely idõpontban akár Jugra tartományában, akár az ú.n. NAGY-MAGYARORSZÁGban!( Dentu magyaria) Ha így áll a dolog, akkor ennek az állításnak kell mesének lenni, nem pedig a hun-magyar rokonságnak." (Thúry: i. m. 54-67) Idézet vége.

Figyelemre méltő, hogy Hunesdorfék az ugor stb névre erőltették rá a jugra stb nevet, ami a ma finnugor népeknek mondott banda egyik ágának neve volt, és amely neveket pl a nesztor krónika is leír, ám azt nem vették figyelembe( vajon miért ), hogy az ugort és a jugrát két külön helyre teszik, az előbbit a kazárok mellé( vagy kelet, vagy nyugat pontosan nem emlékszek) , míg a másikat a kazároktól északra a jugra tartományba... tehát semmi közük egymáshoz!!! Egyrészt a hely miatt, másrészt a hivatkozási alapot szolgáló krónika se írja le hogy bármi közük lenne egymáshoz....

Ami az ujgur, onujgur, onogur, ugor, ujgur, ogur hun, avar stb neveket illeti,ezek mind ( mint ahogy a fent idézett résznél, de a könyvben még pontosabban, több forrással igazolva) ugyan azon nép, törzs szövetség, szétvált tagjai, törzsei. Csak van amelyik önelnevezés, a másik meg ragadvány név egy másik néptől. Ezeket pedig keverik a történészek, ( akár szándékosan is) mint külön népek, holott egy tőröl fakadtak.( „THEOPHYLACTOS szerint a PANNÓNIAI AVAROK A TIL-FOLYÓ MENTI „OGOROK“-TÓL( ogor, ugor, ujgur stb) SZÁRMAZNAK“. )

És milyen véletlen, minket is ezen nevek valamelyikével, vagy annak "ragozásával" hívtak. ungarorum,unugur,ugri,ugrois,ungri,ungari, stb.

Verdun-i szerződés.

A Szent Wandregisilius kolostor évkönyvében erről -- a 877. évnél -- a következő bejegyzést találjuk: "Lajos kapta meg többek között az avaroknak, azaz a hunoknak vagy ungarorum-oknak az országát!

Fuldai Évkönyvek utolsó része a 887-901. évi eseményekkel foglalkozik. Írója -- aki közvetlen értesülésekkel rendelkezett a birodalom keleti határain történő eseményekről -- a 894. évnél így ír: "Ebben az időben az avarok, akiket ungari-knak neveznek, a Dunán túl kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe." A 896-nál pedig így: "A görögök ebben az évben kötöttek békét az avarokkal, akiket ungarik-nak neveznek"

Alig egy emberöltővel később a vesztfáliai Corvei [Corvey, v. Korvey; Ratibor herceg, Corvey hercegének a Weser folyó balpártján lévő vára] kolostorában élt Widukind (kb. 925-1004; az Annales Corbejenses-ében) már úgy tudja, hogy az avarok a hunok maradványai, s ezeket a hunokat most ungarios-oknak nevezik."

De a következő idézet is Widukind-tól való: "Avares quos modo Ungarios vocamus", vagyis: "az avarokat, akiket most ungariknak hívunk.

János diakonus, Orseolo Péter velencei dózse (991-1009) káplánja a magyarok 899.-i velencei támadásáról így ír: "Az ungri-k pogány és igen kegyetlen népe Itáliába jött" [Győrffy (1975), p. 215]. Egy X szd.-végi töredékes francia följegyzés pedig a hunok 924.-évi itáliai megjelenéséről beszél. Nikephoros császár uralkodása idején (936-969) írja a görög Simeon Metaphrates -- a hunok pusztítják Tráciát.

(( Ez külön érdekes, mivel először a bizánciak ( Leo Haditaktika ) türknek hívtak minket, ám később már hunnak mondanak. Miért? mivel akkora már ismertek minket, tudták szokásainkat stb stb, így nyilván való volt hogy nem türkök vagyunk.))

A hungari kifejezés először a 14. században jelenik meg: A 12. sz. végén készült Idők Virágai-nak megfelelő helyén ez áll: "Ekkor az ungari-k a besenyőktől Szkitiából elűzetve kivetették a hunokat, vagyis az avarokat. A ferrarai Gervasius Ricobaldus a 14. sz. elején hasonlóképpen ír. Ő azonban az ungari-kat "hungari"-knak nevezi. ;)

Tehát ezek alapján látható, hogy a Hun-Avar-Ungri-Hungari ( magyar) mind hun törzs, vagy hun töredék törzsek. Tehát itt meg is van a folytonosság, és az alapja a hun tudatunknak, hagyományainknak.

Megérne egy cikket.....

A fenti mondatokat Hungarus1 írta 2012 december végefelé. Apród ^vita 2016. március 15., 21:21 (CET)

Nem helytálló, hogy a 14. századi az első "hungari", és nem igaz a "francia szerzetesek néma 'h'-ja miatt kapott az elejére 'h'-betűt"-elmélet sem. Hogy ne kelljen messze menni, csak ugyanennek a cikknek az angol verziójáig: "Jordanes in Getica (551) mentioned that the Hunuguri (believed to be the Onoğurs)..." - tehát: "Jordanes 551-ben említi a Hunuguri-kat (akiket onoguroknak gondolnak)..." - hopp egy 'h' betű egy Honoguri népnévvel, és nem látok sehol francia szerzetest. További adatokért átadom a szót Kiszely Istvánnak: "Paulus Orosius katalán szerzetesnél már 417-ben írt munkájában ezt olvassuk: "Pannónia európai ország, amit nemrég a hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak nevezi". - hopp, itt meg van egy Hungaria, az elején egy szép nagy h-val, melyet okkal írt oda egy - nem francia, hanem - katalán szerzetes. Kiszely Istvánnál fel van sorolva, hányszor 'h'-val és hányszor 'h' nélkül szerepel: "Ungarus formában 731-736-ban Sankt Gallenben, 760-ban pedig Sestóban a magyarok útját már "Via Ungarorum"-nak nevezik. Hounger(us), hungae(us) és hungaru(us) alakban 761-ben Liptingenben, 793-ban hungri, hungarorum változatban, 797-809 között Wiessenburgban hungarus (Hungarius) formában, a VIII-IX. században ungerus és onger formában Kemptenben és 812-ben Wanger formában fordul elő. Az ungri nevet a 862-ben megjelent Annales Bertiniani-ban is olvassuk." Szóval eleinte több a 'H'-s változat, későbbi a 'h' nélküli. 80.99.83.224 (vita) 2016. március 15., 21:11 (CET)

Elképesztő fejtgegetés... Hogy 417-ben Hungariának nevezték a hunok Kárpát-medencéjét, abban mi a csodálnivaló? Iordanes meg olyan hülyeségeket etimologizált, hogy azt se hiszem el, amit kérdez. Mindenesetre az onogurok nem véletlenül bukkannak fel nála is, és nem véletlen, hogy a szláv források vengernek nevezik a magyarokat (ez pontosan tíz ogurt jelent, gondoljunk csak a tíz szorzatainak nevére), ahogy a venger és ungar sokkal inkább megfelel a magyar népnév eredetének is (a finnugrászok finnugor eredeztetése, és a turbómagyarok „mag népe” marhasága ellenére is). Szóval lehet itt csapkodni a különböző neveket, csak nem érdemes. – LA^pankuš 2016. március 16., 11:09 (CET)

"abban mi a csodálnivaló?". Gyakorlatilag ezen áll vagy bukik egy csomó dolog. Ha 417-ben a helyi nép saját nyelvén nevezik Hungáriának, ez azt jelenti, hogy ez hun nyelven vagy valamely hun alávetett helyi KM-i törzs nyelvén van! Hány hun szót is ismerünk, kettőt (sztrava, medosz)? Akkor elég jelentős, hogy ezzel megismertünk egy (vagy két) újabbat, ami legalább 50%-os növekedés az ismert hun szókincsben! :) Viccet félretéve, ha ez valamelyik hun törzs nyelvén van, ez azt is jelenti, hogy a csak 463-ban felbukkanó első ogur törzs, a Saragurok, illetve a sokkal később megalakuló onogur törzsszövetség NEM LEHET A NÉVADÓJA Hungáriának, sem a hungároknak, ungaroknak, stb., borul az egész, jelenleg mainstream elmélethalmaz. Ráadásul már még korábban, a IV. század végén említ Moses Kagankatvatzi egy bizonyos "Honagur"-t, aki "egy hun Honk-ból", és aki fosztogatta Perzsiát. Tehát a 300-as évek végén! Akkor még sehol nem voltak az onogurok, így ha névadói nem lehettek Hungáriának, akkor a magyarok sem az onoguroktól örökölték a venger-ungár-hungár nevet. Az ország, a terület nevéről örökülhettük, de azt nem az onogurokról nevezték el, ami nagyon nem mindegy...ez esetben nem marad más lehetőség, mint hogy mégis a hunokról nevezték el a területet és a francia szerzetesekkel együtt az egész sületlenség mehet a levesbe, ahová mindig is való volt! 80.99.83.224 (vita) 2016. szeptember 10., 12:57 (CEST)

Nem az volt a kérdés, hogy annak nevezték-e, hanem hogy 'h'-val az elején nevezték-e annak. Jordanest azért hoztam fel, cáfolatként, mert ő az elsők között említette 'h'-val, megelőzve a francia szerzeteseket (a hiv. nyelvész szakemberek szerint a francia szerzetesek bizonytalankodtak akkoriban a néma h-jukkal, ezért lettünk félreírva 'h'-val, amikor valójában onogurokat kellett volna írniuk és ezt vették át a többi népek, pl. angolok, ami szerintem sületlenség) Az onogurnak egyébként elképesztő sok etimológiája van, a 'tíz törzs' az csak az egyik. Volt ugye a 'tíz nyíl' is, de az már meghaladottnak minősül. Ki tudja mi lesz 10 év múlva? Létezik egy ennél is jobb, a 'tíz testvér', ugyanis az eredeti (azt hiszem ujgur) úgy hangzott, hogy 'on-oq'. Az 'on'-ban egyetértés van, hogy az tíz, de az 'oq'-on vitatkoznak, mert háromfélét is jelent, ebből az egyik (ami szerintebb jobb, mert beszédesebb a 'törzs'-nél) a már említett 'tíz egyívású/egy fajtából/testvér/', ugyanis ez tükrözi legjobban, hogy ezek valóban egy fajtából valónak (türk) tekintették egymást, és azok is voltak.

A 'szláv források = venger'-t pontosítanám, a lengyel veiger-ből lett az orosz venger, tehát a veiger-hez hasonlított jobban az erdeti, amit az akkori lengyelek hallottak. Ez vélemények szerint olyasmi lehetett, mint 'whuingyer' (mint az angol 'W'-t ejtjük szó elején), mert azt lehet vengernek, veigernek, ungarnak érteni tetszés szerint - persze a népetimológia nem az én elképzeléseim szerint működik...:) Amúgy érthetetlen, hogy miként lesz egy 'm'-ből 'v', ha 'megyer'-t mondtak a lengyeleknek, nem igaz, hogy nem tudták rendesen kinyitni a fülüket! Persze tudom, megvannak a hangtani levezetések, hogy ez a szláv nyelvben miért törvényszerű, de biztosan lehetne olyan 'm' betűs jövevényszavakat találni az oroszban és lengyelben, amelyek láss csodát megtartották szóeleji 'm' betűjüket...: )

A magyar név etimológiája pedig szintén totál homály. Ha a magyarok vezető rétege török volt - és erre nagy esély van, sőt arra is, hogy az egész magyar nép török volt, s csak nevét ragasztotta a honfoglaláskor már itt talált ugor-török keverékre, melynek saját nyelve volt (nem, nem az avar, mert az is csak a vezető réteg nyelve volt a Kuberrel bejött ural-altájiaknak) - és a vezértörzs a Megyer törzs volt - mint ahogyan a letelepedésnél a törzsek elhelyezkedéséből ez tűnik ki - akkor kár a finnugor etimológiát erőltetni (lásd: manys-er = manysi ember). Vámbéry megmondta kerek-perec, hogy a török etimológia majar = uralkodó, hatalom. Bár van indiai/szanszkrit is: a maharadja szó boncolgatásakor kiderül, hogy 'maja-rajda'=, "magas/nagy/hatalmas király (Nagy Sándor és a szeleukidák miatt utóbbi sem totális nonszensz). 81.183.245.214 (vita) 2016. március 16., 13:21 (CET)

Nos szerintem nem volt semmiféle „vezető réteg”, a magyarok nagy része török volt, túlnyomó részt ogur, kisebb részben oguz és kipcsak, akikhez még néhány IE töredék is csatlakozott, a finnugorok meg nem játszanak. Nem tartom életszerűnek a lengyel szó priorizálását, amikor a honfoglaló magyar törzsek a későbbi kijevi rusz területén vonultak át, a későbbi oroszok anyaföldjén, így nem kellett az m-ből v-nek lenni. A magyar nyelvben a 10 számnév eredetileg ven volt, ez teljesen nyilvánvaló. Az onogur és venger összevetéséből csakis a tíz ogur jelentés az értelmes. Az, hogy az ogurnak egyébként mi volt a jelentése, még képezheti vita tárgyát, de ez már másik kérdés. A magyar népnév egyszerűen a ven-ogur leszármazottja, amit a magor alak is alátámaszt. A rejtély csak az, hogy a ven és a ma milyen viszonyban van egymással, de az ilyen rövid szavaknál sokesélyes. Mindenesetre a ten, a ven és a mai török on nyilvánvalóan rokonok, a török-magyar viszonylatban pedig b-v és b-m hangmegfelelés is létezik, így a v-m sem kizárható. A megyer nem volt vezértörzs, ezt semmi nem indokolja, ellenben az onogurból kialakuló, magas hangrendű, közelre mutató törzsnév teljesen elfogadhatónak tűnik. Én a magam részéről biztos vagyok abban, hogy a venger tíz ogurt jelent, és mivel ez egyúttal a magyar név kellett legyen (nem gyeszjatyogur), a magyar népnév kialakulásában is szerepet kellett kapjon. Mindennek itt – mivel abszolúte magánvélemény, ami teljesen szembemegy a mainstreammel – csak annyi jelentősége van, hogy nem tartom érdemesnek Iordanes abszurd etimologizálásait magyarázgatni. Iordanes egy olyan gót volt, aki szerint még a Kolombusz tojását is a gótok tojták. – LA^pankuš 2016. március 16., 13:50 (CET)