Vita:Magyar népi hangszerek

A cikkből kivágva

„Hangszereink nagy része ázsiai eredetű.

• Keleti hangszereink: citerafélék, koboz, furulyafélék, tilinkó, doromb, üstdob, láncosbot, pergő, kolomp, cintányér, vonósok, kettős nádsípos hangszerek (tárogató), duda, körtemuzsika.

Fontos ezt hangsúlyozni, mert az Ázsiából érkezett lovas nagyállattartó népek hozzájárulását az egyetemes európai kultúrához sokáig figyelmen kívül hagyták. Ezeket a népeket, tehát a magyarokat és őseiket is, gyakran kulturálatlan barbárokként ábrázolták.

Megemlítendő, hogy a görögök és rómaiak amilyen magas szinten műveltek bizonyos művészeteket és tudományokat (pl. akár magát a zeneelméletet), annyira elhanyagolták és alacsony színvonalon gyakorolták a hangszeres zenét. Vonós hangszereket nem ismertek, a húros hangszereket nem kedvelték, ritkán alkalmazták, a zenészeket megvetették.Arisztotelésznél olvashatjuk: Szabad emberhez méltatlan a zenélés… Férfinak nem illik ilyesmit tenni, hacsak nem részeg vagy tréfál. Európában akik foglalkozásszerűen zenéltek, azok a társadalom perifériájáról kerültek ki, Belső-Ázsiában és Kínában viszont a zenélés az előkelők kiváltsága volt.

A középkori kereszténység is ridegnek mutatkozott a hangszeres zenével szemben. A vallási gregorián énekek mellett más nemigen kapott teret.

Ezzel a történeti háttérrel magyarázható, hogy az európai hangszerek többsége miért keleti eredetű, és miért köszönhet olyan sokat ezen a téren is Európa a keleti lovasnépeknek.”

– Villanueva ^vita 2009. szeptember 19., 17:09 (CEST)

Kereplye

A kereplye szót csak hótalp értelemben találtam meg, itt:

• hótalp, Magyar Néprajz II. Gazdálkodás - Híradás, közlekedés, szállítás. Budapest: Akadémiai Kiadó (1988-2002). Hozzáférés ideje: 2010. január 27. 

a kereplő ilyen megnevezéséről nem tud a néprajzi lexikon, a lapon felül feltűnő kereplye csak a soronkövetkező szócikkre való utalás:

• kereplő, Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai K. (1977-1982). ISBN 963 05 1285 8. Hozzáférés ideje: 2010. január 27. 

és a kereplyét is csak hótalp értelemben ismeri:

• kereplye, Magyar Néprajzi Lexikon. Akadémiai K. (1977-1982). ISBN 963 05 1285 8. Hozzáférés ideje: 2010. január 27. 

A szó bordás kereplő értelemben való használatához először is jó lenne a forrást külön is, az oldalszám vagy az url megadásával feltüntetni, és azután egyértelműsítő lapot készíteni hozzá.

Karmela^üzenőlap 2010. január 27., 12:20 (CET)

Megnéztem Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest: Planétás. [1998]. ISBN 963 9014 35 4   c. könyvét, a 12. oldalon tényleg fel van sorolva a kereplye. Ha ennyire nem tud erről rajta kívül senki más, mi lenne, ha mi egyszerűen csak kifelejtenénk a listából? – Villanueva ^vita 2010. január 27., 15:56 (CET)

Azt is lehet, persze. Csakhogy felfedeztem, hogy már van kereplye (egyértelműsítő lap), hát inkább kiegészítem az irodalommal.

Ehhez a {{SárosiHangszer}}-t módosítottam úgy, hogy most már a lapszámot is meg lehet vele adni.

Karmela^üzenőlap 2010. január 27., 18:57 (CET)