|
KATONA SZABÓ ISTVÁN (Kézdivásárhely, 1922. november 10.) író, szerkesztő, újságíró TARTALOMJEGYZÉK 1. ÉLETE: A kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnázum :(I-IV.o.1937). Óradna, kereskedőinas (1938), Nagyszeben: szövőgyári munkás (1938.1939), Marosvásárhely Református Kollégium (V-VIII.o.1939-1943.) Kolozsvár: Ferenc József Tudományegyetem hallgatója (1943-1945), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem (1945-1947) közgazdaságtudományi kar, politikai gazdaságtan, szociológia szak,1945-1947). Családja: felesége Bódis Erzsébet, iparművész, leánya: Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy-díjas iparművész 2. Közéleti tevékenysége: Kolozsvár, Országos Finn Napok és Kiállítás (1943) rendezése, ennek elismeréseként egy évi tanulmányi ösztöndíj Finnországba, melyre az 1944.-i német megszállás miatt nem került sor. A KMDSZ, a Március Kör tagja. A Szárszói Konferencia résztvevője (1943), az EMGE tisztviselője Kolozsvárt (1943). A Méhkas Diákszövetkezet igazgatósági tagja (1944-45). A Magyar Népi Szövetség Kolozsmegyei Bizottságának tagja, Kós Károly megyei elnöksége alatt (1944-1945). Az MNSZ Országos Intézőbizottsága (százas bizottság) tagja ˙(1945), a Móricz Zsigmond Kollégium és könyvkiadója (alapító elnöke (1945-1946), diákigazgató, 1946-1947). Bánffyhunyad: Koedukációs Gimnázium, helyettes tanár (1947-1948.), Kolozsvár, Bukarest: Falvak Népe Szerkesztősége (1948.-1958), főszerkesztőhelyettes (1949-1951), tudósító 1958-ig). Marosvásárhely: Művészet – Új Élet Szerkesztősége, főszerkesztőhelyettes (1958-1967), művészeti rovatvezető (1967-1982), a Román Irószövetség (1955-1986), majd a Magyar Irószövetség tagja (1986-tól). Gödöllő: MDF városi szervezet elnöke (1990.--1994), Budapest: Összmagyar Testület, általános alelnök (1990.-2004), Remsey Jenő Művészeti Alapítvány - ügyv. elnök (1995.-2000). A Nagy Sándor Művészeti Díj kezdeményezője, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, alapító elnöke (1995-2004). Báró Atzél Ede Emlékbizottság alapító elnöke (1996). Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány - ügyv. elnök (1997). Magyar Érdekvédelmi Szövetség, ügyv. elnöke (1997-2007) 3. ÍRÓI MUNKÁSSÁGA Tolnai Adattár Móricz Zsigmond megbízásából. (Kelet Népe, 1941), Zsiga Bácsi. Találkozásaim Móricz Zsigmonddal (Ifjú Erdély, 1942), Finn Kiállítás Kolozsvárt, Magyar Út, Budapest, 1943. Magvető, harmadik utas röplap szerkesztése, KMDSZ kiadása (1944), Magyar Népi Szövetség Ifjúsága, Kolozsvár, (1945). Beszélgetés Veres Péterrel Debrecenben a földosztásról (Világosság, Kolozsvár, 1945). Írói és publicisztikai érdeklődésével a népi írók mozgalmához és szellemiségéhez kapcsolódott. A falu és a parasztság felemelésében látta a magyar társadalom fejlődésének megalapozását. A szövetkezeti mozgalom erdélyi hagyományainak folytatását, a finn szövetkezetek mintájára, az önkéntes szövetkezés gondolatát képviselte. (Hangya, Kaláka, Szövetség, EMGE). Szembe került az MNSZ nemzetiségi jogokat feladó törekvéseivel és felszólalt az 1945 novemberi hírhedt Marosvásárhelyi Kiáltványa ellen, mely Erdély határainak végleges romániai megoldását, a határok megváltoztatásának szükségtelenségét hirdette meg a béketárgyalások előtt. Az Intézőbizottság tagjaként a Kiáltvány elfogadása ellen szavazott és tiltakozásul kilépett az MNSZ Központi Intéző Bizottságából. A Kiáltványt elfogadó vita és gyűlés jegyzőkönyvének szövegét személyesen adta át Tildy miniszterelnök kabinetjének, Erdei Ferenc belügyminiszternek, és más leleplező anyaggal együtt Demeter Bélának, a békeelőkészítő bizottság erdélyi szakértőjének 1946 januárjában. A Kiltványt a román külügyminiszter felhasználta a Párizsi Béketárgyaláson a magyar igények visszaverésére. Írói, közírói tevékenységével tudatosan, Sütő András főszerkesztősége alatt, célszerűen a magyar irodalom, művészet, és kultúra egymástól elszakíthatatlan egységét, közös hagyományainak folytatását szolgálta és jeles erdélyi művészek (Nagy Imre, Nagy Albert és mások) és írók újraértékelését (Berde Mária, Nyírő József, Bözödi György) szorgalmazta. Mint szerkesztő és kritikus a fiatal művésznemzedék indulását támogatta. Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba került az Új Élet szerkesztőségében és közéleti szerepében. Főleg az ellenzéki román írókkal való jó viszony ápolására törekedett, értékeik megismertetéséért cikkezett a magyar nemzeti öntudat erősítésével egyidejűleg. Rendszeresen részt vett az újraszervezett Nicolae Iorga Nyári Szabadegyetemen (Valeni de Munte, 1972-1975). A romániai magyar írók képviseletében részt vett a Kanizsai Írótáborban (1977). Cikkei, novellái, kritikái, publicisztikai írásai, riportjai jelentek meg a romániai magyar napilapokban, folyóiratokban (Világosság, Szabad Szó, Irodalmi Almanach, Dolgozó Nő, Utunk, Igaz Szó, Romániai Magyar Szó, Előre, Művelődés, Megyei Tükör, Vörös Zászló, a kolozsvári és marosvásárhelyi rádió magyar adásaiban). A Debreceni Néplap, Alföld közölte írásait. Fordított román írók műveiből: N. Caragiale: 1907-tavaszától őszéig és más cikkeit Bukarest, 1952. Petru Vintila: Ki meri megölni a szerelmet? Bemutatta a Marosvásárhelyi Állami Színház új épülének díszelőadása, 1972.) 1986-ban települt át Magyarországra és kapcsolódott be a diktatúrát lebontó mozgalmakba. Részt vett az Összmagyar Testület és a Magyarok, a CÉH folyóirat alapításában, a Tokaji Írótáborban tartott előadást az erdélyi magyarság helyzetéről, leleplezve a kommunista diktatúra és különösen a Ceausescu-rendszer elnyomó intézkedéseit. Cikkek és tanulmányok közlésével a Hitel, Magyarok, A Céh, az Új Magyarország, A Magyarok Világlapja, Erdélyi Magyarság, Napjaink, Pestmegyei Hírlap, Átalvető, Kis Újság, Honlevél és más folyóiratokban, napilapokban (Korunk, Szabadság, Kolozsvár) tárta fel az erdélyi magyarság múltját a román uralom különböző korszakaiban. A Honlevél folyóirat Kárpát-medencei visszatekintő című állandó rovatában havonta közli a szomszédos országokban élő magyarság időszerű kérdéseit (2005-2010). Röpirat-sorozatot szerkesztett és adott ki Magyar Tájékoztató címmel, melyekben saját cikkein kívül a külhoni magyarság elleni sérelmes intézkedésekre hívta fel a figyelmet sajtóanyagok közlésével (1989-2000). A Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete elnökeként tudományos konferenciát szervezett az egyetem létesítése 50. évfordulóján jeles erdélyi tanárok, az egyetem egykori tanárai és végzettei részvételével. Az „ Ezeréves a magyar iskola” országos rendezvénnyel egyidejűleg megszervezte a „Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai „ című kiállítást és tudományos konferenciát 1996-ban és ennek anyagát Évkönyvben jelentette meg ) dr. Incze Miklós történész, akadémiai kutató részvételével. Magyar Égtájak címmel, képes kulturális folyóirat alapító felelős szerkesztője, a Magyar Nemzeti Tájékoztatási Alapítvány kiadásában. Anyagi alapok hiányában, interneten keresztül a nyomtatott változat helyett negyedévenként küldte a folyóirat anyagát, egykori előfizetőinek (2001-2008). Önéletrajz-ciklusát 1989-ben kezdte írni „Kisebbségi sorsban” című önéletrajz-ciklusát először a kommunizmus meglapozásának első éveitől (A nagy remények kora.1944-1948), majd megírta az ezt megelőző időszakot (Életem Erdélyben. 1918-tól 1944-ig.) Családi és személyiségtörténet, szorosan beágyazva a romániai magyar kisebbségi életben. Megírta a „Nagy hazugságok kora (1948-1968)” közötti időszakot, melyben a kommunista rendszer levetve álarcát, nyíltan felszámolta az egész magyar intézményrendszert, a magyar iskoláktól az egyetemig és minden magyar kisebbségi politikai, gazdasági és kulturális intézmény felszámolását, beolvasztását román vezetésű intézményekbe. Az önéletrajz ciklus harmdik része a Ceausescu rendszer kibontakozását és bukásáig terjedő időszakot jeleníti meg (Ítél a történelem, 1968-1989), személyes élményei alapján, melyet mint a politikai élet résztvevője és újságíró tapasztalt. Végül a ciklus ötödik részében „Kisebbségből-kisebbségbe (1990-2010) a magyarországi áttelepülés során átélt, az áttelepültek ellentmondásos, az un. rendszerváltozás utáni évtizedek tapasztalatait összegezi, azt a kétszínű és problematikus politikát és viszonyulást, mely a posztkádári korszak ellentmondásokkal és megalkuvásokkal terhes magyar politikát és társadalmi viszonyulást jellemezte az erdélyi és általában a határon túli magyarok ügyében s az ebből kudarcos kitörési kisérleteket. „Jeles kortársaim, ismerőseim (1925-2010)” című portrésorozata megrajzolja személyes találkozások alapján mindazokat, akik életében szerepet játszottak s egyúttal a húszadik század több száz ismert és kevéssé ismert személyiségének (politikusok, írók, művészek, tudósok, egyházi vezetők) sorsát és jellemrajzát adja meg, ahogy ő látta s különösen viszonyulásukat az erdélyi magyarság ügyéhez. MŰVEI: A dinnyecsősz (Elbeszélések, Bukarest, 1955), Virágzó élet (Palocsay Rudolf növénynemesítő biológus élete) (Bukarest, 1955.) Farkasjárás (Elbeszélések, Bukarest, 1957), Borika (regény, Bukarest, 1959) (Constantin Olariu fordításában románul, Bukarest, 1969), A harmadik kakasszó (Kisregény, Bukarest, 1963.), Vesztett szerelem (Regény, Bukarest, 1967) Pereljetek perlőimmel - Galilei igazsága (történeti színjáték, 1970, kézirat), Szakítás (Regény, Bukarest, 1973), A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia 1944-1948) I. II., (önéletrajz - Tények és tanúk sorozat, Budapest, 1990) A megtévesztettek, (Önéletírás, Budapest, 1990) Természet és szépség, album (szerkesztő, bevezető tanulmány, Gödöllő, 1992) Lélekharangok (Önéletírás, Budapest, 1991) Egy év (I. II.) (Napló, Budapest, 1993) Székely vész (Történelmi színjáték, Gödöllő, 1995) Emlékkönyv „Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai” (Bevezető tanulmány, Szerkesztő) (Budapest, 1996) Emlékkönyv a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem létesítésének 125. évfordulója alkalmából (Bevezető tanulmány, szerkesztő) (Budapest, 1996) A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1959 (Tanulmánykötet, szerző és szerkesztő) (Budapest, 1996) Marosvásárhelyi Krónika (monográfia, Budapest, 1996.) Röpirat a Kolozsvári Magyar Egyetem Ügyében (cikk gyűjtemény, Budapest, 1999.) Mi történet Erdélyben (Tanulmánykötet, Budapest, 2001) Életem Erdélyben (Önéletírás, Budapest, 2002) Pusztuló magyarság (Cikkek, tűnődések, Budapest, 2003) Visszatérés (Vallomás lelki életemről, Gödöllő, 2010) Kézirat Előkészületben: Nagy hazugságok kora 1948-1968. (önéletírás-ciklus III.) Ítél a történelem 1969-1989. (önéletírás ciklus IV.) Kisebbségből-kisebbségbe. Illuziók vesztése 1990-2010. (önéletírás-ciklus. V.) Jeles kortársaim, ismerőseim (portrék 1925-2010). 4. Kitüntetései: NÉKOSZ Emlékérem (Bp. 1976) A Lakitelek Alapítvány Helytörténeti Pályázata díja (1996), Emlékérem a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem létesítése 125. évordulójára (1997). Báthory István Díj (2006), A Magyar Nemzetért ezüstérem (2008). Magyarok Világszövetsége emlékfája Pusztaszeren (2008) 6. Bibliográfia: Magyar Irodalmi Lexikon Főszerk. Benedek Marcell (Akadémiai Kiadó Bp. 1963). Kántor Lajos – Láng Gusztáv: A romániai magyar irodalom (1919-1972). Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. II. köt. Bukarest, 1984). Ki Kicsoda sorozat 2001-től. (Erdélyi Magyar Ki Kicsoda, Nagyvárad, 2000.) A magyar irodalom évkönyve 2000. Bp. 2000. Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953. Szeged, 1994, Sándor Boglárka Ágnes: Mi történt az életünkkel Erdélyben- Szabadság, Kolozsvár, 2003. április.9. Székely Hírmondó, 2006. november7. Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történelmi kronológiája 1990-2003. Transindex. Adatbank. 1994-2003. **Mai Magyar irodalom** Balogh Edgár, Kacsó Sándor. Méhes György, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Izsák József, Nagy Pál, Hajdu Zoltán, Kormos Gyula, Szőcs István, Bálint Tibor, Bartis Ferenc, Czine Mihály, Pomogáts Béla. Kováts Péter és mások cikkei. A jelenkori magyar irodalmat bemutató tanulmánykötetek.
|
