Vita:Kaffka Margit
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Kaffka Margit
[szerkesztés]Kaffka Margit emléktáblája NEM a XII. ker Márvány utca 31. sz házon van. hanem a 29. számún. Tudom, mert abban a házban és abban a lakásban lakom, ahol 1918-ig Kaffka Margit lakott.
Párkány Mihály
- Tisztelt Párkány Mihály! Köszönöm a lektorálást! Javítottam a címkét Kaffka Margit illetve az Emléktáblák Budapest XII. kerületében című szócikkekben. Technikai problémák miatt nem javítottam a kép címét, csak a leírásban pontosítottam ezt a fontos adatot.
- Egyébként nap-mint nap elmegyek az emléktábla előtt, és nem tűnt fel az elírásom. Pedig másfél éve pont a Márvány utca volt az inspirálója a kerületi emléktáblák rendszerezésének. Nagyon örülnék, ha említett szócikket is lektorálná és észrevételeit közölné velünk. Üdvözlettel! Kispados (email címem a felhasználói lapomban lapomon megtalálható)
Időrend
[szerkesztés]Miután 1902-ben visszatért Miskolcra, nem válhatott a Nyugat állandó munkatársává, hiszen az csak 1908-ban indult! Tehát már egyáltalán csakis akkor kerülhetett kapcsolatba vele, amikor már Budapesten élt az első férjével. Aki pontosan ismeri az életpályáját, pontosítsa a szócikket! – 2015. augusztus 18.
Petike idejár
[szerkesztés]A szócikkből áthelyeztem ide: A verset 1903-ban írta; a kisfia — Lacika — viszont 1906-ban született (Kisfia születése után írta a 'Lackó' és a 'Bölcsődal' című verseket)
S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borús káprázat száll le reám.
Csak lassan, okosan, Peti fiam!”
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve, ijedten suttogom én el:
– „Csak lassan,