Vita:Kötter Tamás

Erre a szócikkre érvényes a Wikipédia:Élő személyek életrajza irányelv. Ebben a legfontosabb, hogy a kortársakra vonatkozó megállapításokat a szerkesztők várakozási idő nélkül távolítják el a cikkből, a vitalapról és a felhasználói lapokról is, amennyiben azokhoz nincsenek megadva a cikk témakörében elfogadható, megbízható források.

(Ezt a sablont valamennyi életrajzi cikk vitalapján elhelyezzük, ha a cikk élő személyről szól. A szerkesztők tájékoztatására szolgál, és önmagában nem jelez hiányt.)

Lásd még a Wikipédia:Ellenőrizhetőség és a Wikipédia:Tüntesd fel forrásaidat! irányelveket.

Az egyes források alkalmazhatóságának szerkesztőségi fóruma: Wikipédia:Kocsmafal (források).

Törölt szakasz későbbi elhasználásra

Törölve lett mert reklámízű, azért maradjon elérhető --Rodrigó ⇔ 2024. szeptember 27., 00:48 (CEST)

Recenziók

"A szellemi rokonságot nem kell hosszasan keresgélni: Bret Easton Ellis, Michel Houellebecq, Raymond Carver. Csakhogy épp az a fontos, amiben a Rablóhalak különbözik. A Kötter Tamás novelláiban kereszteződő, már-már regénnyé fajuló történetek kegyetlenek és kétségbeejtőek. A kiszolgáltatott, méltóságukat vesztett, egyszerre átverő és átvert figurák a mieink. Ugyanazon osztozunk (ld. share). S bár jó lenne hinnünk, ez itt nem egy távoli világ hanyatlása. Kitinpáncélosok rohangálnak egy napolaj illatú plasztik strandlabdán. Néha megtorpannak, egy pillanatra felvillan bennük, hogy a dolgok mélyére kellene ásniuk. Nem teszik. A Rablóhalak nem a Nagy Bummről szól, hanem a halk nyüszítésről."

(Réz András)

"Eljött Kötter Tamás, akire régen vártunk. A mesterségesen előállított, lilára színezett nyomorúság helyett itt van egy büdös kis pocsolya, ami minden cseppjében valóságos. Ez Budapest, a nagyvárosnak mutatkozó kisváros, ebben a posványban úsznak a rablóhalak, és noha nem történnek velük sorstragédiák, ócska kis életük minden mozzanatára ráismerünk. És ez talán még fájdalmasabb."

(Szécsi Noémi, író)

"Kötter Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. Kötter viszont nagyon is, így aztán a yuppie-k hiteles krónikása. A pesti Édes Életről ír, a "felső tízezerről": pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, vastag cégvezetőkről, multis lányokról. Meg cabriókról, pénzről, drága szórakozóhelyekről, álomnyaralásokról, de luxe szerelmekről. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről. Voltak mesterei: Hemingway is, Carver is, de leginkább Bret Easton Ellis. Tanult tőlük, majd kikeverte a saját hangját, egy hamisítatlanul pesti, cinikusan tárgyilagos és fájdalmasan vicces prózát."

(Cserna-Szabó András, író)

"Lám, ilyen egy 21. századi magyar yuppie élete – sugallja Kötter a szövegeiben, és az olvasó hajlamos is elhinni ezt neki. Nem azért, mert – ha igaz a szóbeszéd – "civilben" üzletemberként tevékenykedő szerző saját tapasztalatait formálja történetekké, és nem (na jó: nem csak) azért, mert az olvasók nagy részének valószínűleg halvány fogalma sincs arról, hogy mi zajlik egy nagyvállalat jogi osztályán, vagy a novellaszereplők által oldalanként lajstromozott vendéglátóipari egységek bármelyikében. Azt hiszem, elsősorban azért hatnak hitelesnek Kötter szövegei, mert első ránézésre idegennek tűnő szereplői nagyon is ismerős problémákra keresik a maguk hétköznapi válaszait."

(Reichert Gábor kritikus, Vörös, zöld és fekete Kötter Tamás novellájáról, Apokrif Irodalmi folyóirat, 2013 nyár.)

"Ha a prózájával itt most bemutatkozó Kötter Tamás így folytatja – ezt –, nekem a könyvei kelleni fognak. Alig van kétségem felőle, sőt."

(Tandori Dezső) Rodrigó ⇔ 2024. szeptember 27., 00:48 (CEST)