Vita:Impresszionizmus

Anno én tettem a kért cikkek közé, azthiszem, onnan már lekerülhet, szépen alakul :) --Mihalyia 2005. december 7., 10:51 (CET)

Csak egy kérdés... Nem Manet volt Monet tanítványa? Mert ezt mi így tanultuk... Na mindegy... Ha valaki olvassa kérem válaszoljon Köszönöm! Ventrue

"Impresszió, a felkelő nap" Szerintem inkább "A felkelő nap impressziója" a helyes cím, nem? Wimex ^vita 2008. október 8., 11:28 (CEST)

Az 1874-es kiállításon így volt kitéve: Impresszió, a felkelő nap. Más kérdés, hogy mezei tankönyvek és pongyola tanulmányok hogy említik a cím magyar fordítását. SL^üzzenet 2008. október 9., 21:40 (CEST)

Senkit nem szeretnék megbántani, különösen azt, aki létrehozta a szókiccet. Köszönet érte ! Azonban szeretném, ha a szócikk tartalma változna, mégpedig alapvetően. Ahhoz, hogy érthető legyen mit tartok én "alapvetőnek" szükségesnek tartom a Wikipédia egyik - szerintem - legfontosabb jellemzőjére vonatkozó nézőpontom rövid kifejtését. Szerintem a Wikipédia létjogosultsága, és a hasonló, lexikális alapú tudásközvetítők között meghatározó (megkülönböztető) karaktere az, hogy nem "összehányja" egy helyre az információt egy adott témában, hanem gondolatilag (!) összefűzi őket. A gondolati összefűzés számomra azt jelenti, hogy egy szócikk egymásra következő mondatai között VAN logikai kapcsolat, és az MINDEN KÜLÖNÖSEBB ERŐFESZÍTÉS NÉLKÜL felismerhető az olvasó számára. Egyedül így alakulhat ki ÖSSZEFÜGGŐ információ, azaz ISMERET bármilyen témáról. A konkrét szócikkben szerintem - sajnálatos módon - nem található meg ez a logikus kapcsolati láncolat, ezért széteső és végül megjegyezhetetlen marad a teljes tartalom. Érződik a cikkíró tájékozottsága, de hiányzik a "malter" a tény-téglák közül. Véleményem alátámasztására itt leírom egy változatát annak a logikus láncolatnak, amitől a dolog élővé és megjegyezhetővé, sőt, tovább gondolhatóvá válik. Nem gondolom, hogy a szócikket nekem kellene megírnom, de mindenképpen szerettem volna útmutatást, segítséget adni hozzá az alábbiakkal.

Véleményem szerint minden művészeti irányzat erős gondolatiság köré épül, amit ma stratégiának, vagy ideológiának hívunk. Ennek a gondolatiságnak a megjelenése csak akkor érzékelhető és érthető, ha megmutatkozik az a történelmi-társadalmi környezet is, amiben létrejön. Véleményem szerint fájdalmasan hiányzik a szócikkből az Impresszionizmus megjelenését körülvevő történelmi-társadalmi háttér rövid vázlata, ami indokolná kialakulását. A XIX. század második felében az ipari forradalom lendületesen mozdította meg a társadalom fejlődését, minden addiginál gyorsabb ütemben változott minden. A fejlődés lendülete különösen a nagyvárosokban, például Párizsban mutatkozott meg jól láthatóan, szinte naponta érzékelhetően. Az egyre magabiztosabban gyorsuló világ gyors reagálást kívánt a benne élőktől. Érezhetővé vált a történelem "meglódulása", ami az emiatt gyorsabban múló pillanat felértékelődéshez vezetett. Ebből a globális hatásból érezhettek meg valamit azok a fiatal művészek, akik ekkor próbáltak nevet, helyet, és ezzel megélhetést szerezni maguknak a művészetben, azon belül is elsősorban a festészetben. Úgy érezték-gondolták, hogy különösen a festésztben akkoriban széles körben elfogadott ún. akadémista, a görögöktől (filozófiailag is megalapozottan) eredező eszményített művészi megjelenítési mód már nem alkalmas a valóság újszerű felfogásának megjelenítésére, ezért tudatosan helyezkedtek szembe ezekkel az uralkodó (=amiért pénzt adott a vásárló) nézetekkel. Az akadémista felfogás szerint a művészek nem azt alkották meg műtárgyaikban, amit valójában láttak, tapasztaltak, hanem egy idealizált eszményhez lehető legjobban hasonlítóvá "torzították" műalkotásaik mindenkori tárgyát. "Művi" alkotások születtek, amelyek nem ritkán és szándékosan - még egy néző számára is kirívóan - meghamisították a látványt. Ilyen például a fekete és árnyalatainak használata az árnyékok megjelenítéséhez, miközben bárki elemi megfigyelése igazolhatja, hogy nem fekete árnyékokat látunk, hanem a tárgy színe és az árnyékot felfogó környezet színének árnyalatait, azok keveredését. Az illuzórikus látvány illuzórikus, vagyis változatlan világot tükrözött, ami éles ellentétben állt a való világgal, különösen e világ alapvető változásának küszöbén. Létjogosultságot azonban a kor (fizetőképes) társadalma szinte kizárólag csak ebben a lassan anakronisztikus, akadémikus megközelítési módban látott. Manet, aki először festett "impresszionista" módon, jóllehet nem volt deklaráltan impresszionista, két híresen botrányos képével éppen azt mutatta meg, hogy egy művészi tartalom tükrözheti a kendőzetlen valóságot, ami ugyan az ideák értelmében nem éppen eszményi, de mindenképpen sokkal közelebb áll az emberi lényeghez, mint az akadémizmus évszázados leplébe burkolt torzítás. Az a fiatal generáció, amelyik ekkor próbált nevet szerezni magának a festészetben, ezektől a képektől kapott "szikrát", és innentől számítva tudatosan helyezkedett szembe az elfogadott nézetekkel. Mivel kezdő művészekként nem rendelkeztek állandó anyagi biztonsággal, ezért a mindig rendelkezésre álló tárgyat, a természetet választották témának, amin keresztül kifejezhették gondolataikat. Visszatértek a korábban létrejött plain air festészet hagyományaihoz. Céljuk alapvetően kettős volt, egyfelől közösen vallott nézeteik alapján a valóság közvetlen megragadásán keresztül a vissza nem térő pillanat gyors lenyomatát megörökíteni, másrészt saját egójukat is szerették volna megmutatni, amitől a megragadott pillanat személyes jelleget, önálló, egyénhez kötött gondolatiságot tükrözhet. Új kihívásokkal kerültek szembe az alapeszemék megvalósítása során. A válasz arra a kérdésre, hogy miként lehet megragadni és érzékeltetni a valóság egy pillanatát egyértelműen a valóság megjelenítésére alkalmazott technika, mint eszköz megtalálásában rejlett. Mivel a pillanat gyorsan változó és múlékony, ezért megragadásában a gyorsaság alapvető feltétel. A gyors festés a látványt csak elnagyoltan, a részletek erőteljes kidolgozatlanságával képes reprodukálni, ami a megjelenő alakzatokat a színek egymásra hatásával hozza létre. Az így keletkező műalkotás tehát nem formákban, hanem sokkal inkább színekben, és belőlük több-kevesebb részletezettséggel kirajzolódó, felsejlő alakokban, azaz összeségében nézve impresszióban, benyomásban, érzésben ölt testet. Monet "Impresszió, a felkelő nap" festményének címe tökéletesen nevezi meg a mind a műalkotás létrehozásakor, mind befogadásakor tapasztalt jelenséget, ezzel pontos nevet adva a háttérben meghúzódó alapvető művészi-filzófiai-ideológiai felfogásnak. A későbbi követők, a valódi impresszionisták a színes foltok alkalmazása révén arra is rájöttek, hogy például az árnyékok is színesek, szemben az akadémista torzítással, ami kizárólag a feketéből és árnyalatiból indult ki. Az akadémista elvekhez és technikákhoz szoktatott közönség elutasítása és gúnyolódása éveken át tartott, mivel azt gondolták, hogy a képek kidolgozatlansága tehetségbeli és technikai tudásbeli hiányt leplez. Érdekes, hogy a kor akkori tehetős polgárai milyen elemi erővel fordultak el az őket körülvevő valóságot hűen tükröző alkotások témájától, és menekült inkább egy idealizált álvalóságba. Az életminőségben erősen polarizálódó társadalomban a gazdagabbak valójában nem kívántak tudomást venni a szegényebbekről, nem kívántak szembesülni a társadalmi átalakulást megszenvedőkről. Figyelemre méltó, hogy az impresszionisták új gondolkodás módjuknak, és a hozzá kidolgozott megjelenítési technikáiknak köszönhetően milyen mély együttérzéssel, és pozitív derűvel ábrázolták a nehézségekkel küzdő, és jobbára periférián élőket.

A fent leírtak tehát az alábbi logikai összefüggésekből építkeznek :

1. a valóság változása magával hozza a róla alkotott művészi visszatükrözés változását 2. a művészi visszatükrözés alapja mindig egy jól felismerhető gondolati megalapozottság 3. a művészi visszatükrözés technikai jellemzői szerves kapcsolatban vannak a gondolatiságával 4. egy új fajta művészi visszatükrözés jellemzői levezethetőek a gondolatiságából és alkalmazott technikáiból

Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa és esetleg reagál rá.RyT ^vita 2013. május 26., 12:56 (CEST)