Vita:Illésházy István (nádor)
Új téma nyitása
|
Ez egy életrajzi szócikk. | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Cikkből áthozva
[szerkesztés]A cikkből áthoztam az alábbi szöveget, mivel ez a méret már a szöveggyűjteményt közelíti; forrása meg nincs. --Trevor vita 2011. március 14., 07:05 (CET)
Hogy mennyire jó barátja volt Illésházy gyarmathy báró Balassi Bálintnak, azt jól példázza Dévay Miklós a Balassiak iródeákjának elbeszélése Balassi Bálint életéről. Nyilvánvalóan megbízható (primer) forrás, mivel Dévay Balassi születésétől szinte végig Bálint mellett töltötte életét.
Így ír Dévay Illésházy Istvánról: "Szomszédaink között volt illésházai báró Illésházy István Ngs.[1] főispán úr, az, aki évekkel ezelőtt Bálint úr elől elhalászta a Liptó vármegyei főispáni széket, amire a vármegye Balassit javasolta, de a császár ezt a javaslatot elutasította. Az okos arcú, művelt és nyájas Illésházy mindig barátságosan viselkedett Bálint urunk iránt, sőt néhányszor kölcsönt is adott neki, természetesen búsás interessére.[2] Képzelhető tehát mennyire elképedt Bálint uram, amikor megtudta, mit írt ez a jó szomszédunk erdődy gróf Pálffy Miklósnak, az országos főkapitánynak, aki Illésházy sógora volt, lévén nővére Pálffy Kata Krusith özvegye Illésházy felesége. Azt írta Illésházy, hogy ő a Császár Őfelségétől azt a parancsot kapta, hogy Újvárt armist[3] kell elfoglania, de hát ő, ámbár főispán, nem rendelkezik akkora haddal, hogy kiűzhesse Balassit Liptóújvárból, amire az udvari instanciákból[4] parancsot kapott; így nincs más hátra, mint hogy Pálffy Miklós, az országos főkapitány űzze ki Balassit a várból. Azt is megírta Illésházy Pálffy úrnak, fontolja meg a dolgot jól, mert a várfoglalás nem lesz golyóbisjáték, keresztény vér ontása nélkül az meg nem leszen, hiszen Balassi esküdözött neki, mármint Illésházynak, hogy ő az élete árán sem megy ki a várból! A derék Illésházy főispán úr arra kérte még levélben Pálffyt, hogyha megindul Liptóújvár ellen, a végekből hozott éhhel holt (hadi)népét ne az ő birtokain, hanem a Balassién vonultassa fel: ha kár keletkezik, ám pusztuljon a másé. Mindezeket én tudtam meg véletlenül, mert egy ismerősöm, aki a főispáni kancelláriában dolgozott, mint titoknok, az említett baljós levelet megmutatta nekem, csak eskümet vette, hogy hallgatok róla, mint a sír." Ilyen jó barátja volt tehát Illésházy Balassi Bálintnak. Agyafúrt ember volt tehát Illésházy főispán úr, nem akarta még a kisujját sem megégetni a Balassiak miatt. Így hát közvetett eszközhöz nyúlt, a balhét átlőcsölte sógorára a kiváló hadvezérre Pálffy Miklósra.
Illésházy vagyonosodásáról, pedig: "Életre való ember volt Illésházy főispán úr, nem feküdt az a fülén sohasem, alig nyolc faluval kezdte, de fondorkodásával, kapzsiságával, zsugoriságával, jól kiókumulált házasságaival, no meg hangyaszorgalmával hamarosan Magyarország leggazdagabb mágnása lett. Persze el kell ismernem,hogy Illésházy báró úrnak igen talentumai voltak a gazdálkodáshoz. Az volt a fő törekvése, hogy a pusztaságot is termőföldre változtassa. Jó zselléreket telepített az üresen maradt birtokokra és erdei irtványokra, sőt, még idegen telepeseket is hozatott, főleg németeket és horvátokat, ezek csak évi 30 dénárt fizettek census gyanánt. Vetésterületeit az elhagyott irtások allodizálásával gyarapította a főispán úr, s ha előnyösnek mutatkozott, a falvak határából is kihasított a majorkodásra alkalmas területet. A magyar bárók akkoriban általában még nem kedvelték a majorkodást (Dobó Ferenc és Nádasdy Ferenc bárókat kivéve) de Illésházy István úr igen nagy kedvvel fogott hozzá a majorkodáshoz, mert kiszámította, milyen haszon származik abból, hogy saját majorsági termékek után nem kell fizetni sem vámot sem harmincadot: így aztán külországba szállíttatta majorsági termékeit, titokban hozzácsapva a parasztjaitól potom áron vett termékeket is, ez persze csalafintaság volt, és a fiscus becsapása, de a főispán úr ilyen gazdasági dolgokban nagyvonalú volt. A falusi kereskedelemben is ügyes volt- arra kötelezte a jobbágyait, hogy tőle vegyenek élelmet és takarmányt, valamint szerszámokat is, persze nem olcsón. Így aztán ő lett végül is Magyarország leggazdagabb embere- még Dobó Ferencnél is vagyonosabb. De éppen mérhetetlen gazdagsága őt is bajba sodorta: Rudolf császár eléggé bolond volt, de annyira még sem, hogy nem tudta volna értékelni Illésházy milliónyi tallérjait, s hűtlenségi pert akasztottak a nyakába."[forrás?]