Vita:Ige (vallás)

Ótörök eredetű szó, megfelelői a mai török nyelvekből már nem mutathatók ki, de él a mongolba átszármazott üge („szó”, „beszéd”) főnévben

Ezt most komolyan, átgondolta valaki?

Tehát: ott már nincs meg, ahonnan a magyar nyelv "átvette", csak pont a magyarban, meg a mongoloknál (akik szintén "átvették"). Nálunk viszont virulens (a mongoloknál nem tudom), miközben a forráshelyen nyomtalanul eltünt. De azért tudjuk, hogy az ótörökből ered, csak ez ki sem mutatható. Világos?

Nem mondom, egy vallási meghatározástól nem feltétlenül idegen a bizonyíthatatlan bizonyítékra való hivatkozás, de azért csak ateisták gondolják, hogy a hit bizonyosság nélkül való, márpedig tudvalevő, hogy ateista az, aki azt hiszi, hogy nem hisz Istenben.

Szvsz mondjuk így inkább:

A magyarban és szintén névszóként a mongolban (üge - szó, beszéd) is megtalálható, talán ótörök eredetű szó.

(Merthogy ugyebár a magyarban is névszó, jelesen főnév, csak a magyarban vannak képzők, amelyekkel névszókból képzünk más szófajtákat, így például igésítünk, így lesz ige ;) - ez a tulajdonság pedig külön is érdekes, mivel az ige éppen tárgyalt egyik jelentésével (teremtés) éppenséggel analóg (főnévből igét teremt, átvitt értelemben állóból mozgót, élettelenből élettelent). )

Az Ige (Logosz)

Valakinek a mondott szakaszt nagyon rendbe kéne tennie. Az én héberségem sajna ehhez csekély, de megpróbálok rendesen utánanézni, mert az botrány, hogy a logosszal kezdjük a bemutatást, amikor a héber Bibliának szintén megvan a maga igefogalma, tehát illenék előbb azt tisztázni. | Bennó ^{idemondjad/mitművelt} 2007. február 19., 20:07 (CET)

Egyre erősebb figyelmeztetések...?! Épp hogy egyre szelídebbek!

"egyes szakaszok a Bibliában arra látszanak utalni, hogy a megjelenéseknek hierarchiája van, mégpedig az emberi figyelmetlenségnek megfelelően egyre erősebb figyelmeztetések, közlések követik egymást"

Azért ez így nagyon lóg a levegőben; túl vaskos állítás, hogy forrás nélkül maradjon. És forrásnak ehhez (számomra) kevés néhány vasvillával egymásra dobált igehely; szeretnék erről valamilyen nem-fundamentalista biblikus-teológiai elemzést látni.

A tíz csapásnál pl. rendben van a dolog. De ha Izrael egész történetét mint egészet nézzük, akkor szerintem éppen hogy az ellenkezője a tendencia: a nagy, lárványos, színes-szagos fire-show-k átadják a helyüket a szelídebb közlésformáknak. Illés pl. csinál egy hatalmas tűzijátékot -- erre (ezután!) Isten minden felhajtás nélkül, a csöndes szellőben jelenik meg neki (a szélviharban és a földrengésben esze ágában sincs). Mózes korában az erődemonstráció a divat (bűvészkongresszus az egyiptomi mágusokkal, Vörös-tenger, víz a sziklából), a próféták korában már nem a csodáké a főszerep, hanem a metafórikus cselekedeteké (Jeremiás igával a nyakában megy végig a városon), és a mind verbálisdabb(!) dörgedelmeké, amely még egy-két száz évvel később a csöndes, érvelő, nem a csodákra, hanem az etikára bazírozó, szelíd bölcsességi irodalomban (pl. Jób, Példabeszédek) kulminál.

A logikai sor végén így lehet helye a Logosznak, akiről az Ebed-Jahve énekekben olyanokat olvasunk, hogy nem hangoskodik, nem csinál nyilvános balhét az utcán stb.; továbbá, hogy elnémul, mint a bárány nyírója előtt.

Szóval nekem nagyon inog ez a mondat; vagy nagyon alapos forrást kérek szépen hozzá, vagy vegyük ki onnan. Feanor 2007. február 20., 12:18 (CET)

interwiki

Valaki nálam teológiailag képzettebb nézze már meg, hogy az általam berakott angol iw link a megfelelő ehhez a szócikkhez. A logos-ból indultam ki és találtam a linkre, de mintha a magyar szócikk kicsit többrõl szólna, mint az angol. Ha mellélőttem, korrigáljátok. Kösz. Dunee ^msg 2007. március 24., 21:31 (CET)