Vita:Hangstúdió

Ez a szócikk témája miatt a Könnyűzenei műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Vázlatos Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nagyon fontos Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Ary (vita), értékelés dátuma: 2012. június 14.

Könnyűzenei témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

A cikk nagy része az angol eredeti fordításából került át ide. A szakszavakat próbáltam magyarítani, de aki ért ilyenekhez, javítsa ki nyugodtan! --Poorky 2006. április 21., 23:16 (CEST)

Lektor sablon indoklása

A szócikkben több pontatlanság, illetve félrevezető információ van, sajnos nem igazán egyszerű javítgatni, majdnem úgy vagyok vele, hogy inkább az egészet át kellene írni (terveim közöttt van, hogy neki veselkedek). Néhány probléma felsorolásszerűen:

• „A felvétel korszerű digitális technikával készül benne.”
  • Tény, hogy a digitális stúdiók elterjedtebbek, de ennek nem igazán a korszerűség, vagy a minőség az oka, hanem az ár. A nagyobb költségvetésű produkciók, a mai napig vagy analóg, de minimum hibrid technológiával készülnek, ezeknek a minősége (és az ára is) nagyságrendekkel haladja meg a digitális rendszerekét. A szalagos stúdiómagnók kontra digitális rögzítés az két külön világ és vallás, de az effektek tekintetében sem kijelenthető, hogy a digitális technológia legyőzte az analógot, ez két példával is meg lehet világítani: a drága, professzionális stúdiókban a mai napig használnak zengető kamrákat (a Hansában konkrétan egy egész lépcsőházat) és a visszhang (delay) effekteknél is ugyanúgy használnak még analóg, szalagos visszhangokat. Természetesen ezeknek a beszerzése, fenntartása, szervizelése nagyságrendileg drágább a rack méretű digitális effekteknél és a flexibilitásuk is jóval kisebb (értelemszerűen egy zengetőkamránál túl sok paraméter nem állítható, megépült aztán kész van, ráadásul helyhez kötött a használata).
• „Sajnos a mai zenészek nagy többsége nem ismeri a metronómot, így nem is tud rá játszani, ezért a ritmus hangszerek felvétele történik először, amik sorrendben a dob és a basszusgitár.”
  • A „sajnoshoz” nem is fűznék hozzá különösebben semmit, mert az úgy, ahogyan van nem enciklopédiába való, de az a kijelentés, mely szerint „a mai zenészek nagy többsége nem ismeri a metronómot, így nem is tud rá játszani” egészen egyszerűen nem igaz. Az nyilvánvaló, hogy az egész cikk a popzene szempontjaira lett felépítve és ez a kijelentés összefügg azzal, hogy a mai világban a digitális projektstúdiók elterjedésével, jóval többen, műkedvelők, hobbizenészek is stúdióidőhöz juthatnak, ellentétben azokkal az időkkel, amikor a nagy stúdiókba nem lehetett csak úgy bejutni, más meg nem volt. Ha úgy nézzük, hogy sokan vannak akik hobbiból stúdiókban bindzsiznek, akkor elképzelhető az, hogy ezeknek a műkedvelőknek egy része nem tud taktjelre játszani, de abban egészen biztos lehet mindenki, hogy session zenészek, akik ebből élnek és ez a tanult szakmájuk ők mind ismerik a metronómot és a taktjelre játszást. Annál is inkább, mert élőzenei produkcióknál is szükséges lehet ez, amikor ledfalhoz, fény- és pirotechnikához kell illeszteni a zenei elemeket.
• „Minden dob külön mikrofont kap (általában dinamikus) a tetején lévő bőrtől nagyjából 2˗3 centire elhelyezve.”
  • Ez a kijelentés sem igaz, Glyn Johns a producer- és hangmérnöklegenda kitűnően mikrofonozott három darab mikrofonnal, úgy, hogy egy mikrofon a lábdobot vette, kettő pedig térmikrofonként volt elhelyezve háromszög alakzatban egymástól egyforma távolságra. Tény, hogy ha sok sáv áll rendelkezésre, akkor könnyebb dolgozni úgy, hogy minden egyes dobtest külön van mikrofonozva, esetleges hibák is könnyebben javíthatóak és az eq-zás illetve a sztereókép kialakítása is rugalmasabb, de egyáltalán nem kézenfekvő ez a mikrofonozás.
  • sok szakmaiatlan kifejezés van benne, a controll roomról még soha nem hallottam, hogy vezérlő szoba, a pergődob alján lévő fémrácsnak (?) pedig sodrony a neve.
• „A hangfelvétel elkészítése legkevesebb 9 sávon történik.”
  • Miért? A Beatles az Abbey Roadon eleinte 4 sávra rögzített, mert annyi volt – igaz trükköztek az overdubbingal (a már felvett sávokat összegezve átrakták egy sávra, így felszabadult egy-egy újabb sáv, de ez nyilván a keverésnél komoly kötöttség) és Bruce Springsteen a komplett Nebraska lemezt egy négysávos TEAC 144-gyel vette fel (az más kérdés, hogy ez eredetileg csak demónak indult).
• „a legtöbb ilyen szoftveres alkalmazás sokkal jobban támaszkodik a szükséges hardverre, mint a számítógép, amelyen fut, és bár Apple Macintosh egyre jobban terjed, de még mindig nem lehet átlagosnak mondani a létezését. A legtöbb szoftver inkább Microsoft Windows és Linux platformra íródott, és a kereskedelemben figyelemre méltó eredményeket értek el a házi stúdiók, és PC bázisú multitrack audio szoftverek piacán.”
  • Ennek pontosan a fordítottja igaz, a projektstúdiókban MAC-et használnak, PC-t, Windowst szinte egyáltalán nem.
• „Az első modern projekt stúdió az 1980-as évek végén alakult meg, a multitrack felvevők, a szintetizátorok és a mikrofonok győzelmekor.”
  • ez a mondat értelmezhetetlen, ha van valamilyen stúdiótechnikai eszköz amire igaz az, hogy évtizedek óta változatlan és úgy tűnik, hogy elérte az evolúciós csúcsát, akkor az a mikrofon, az egyik legkeresettebb és etalon minőségű, ipari sztenderdnek tekinthető kondenzátor mikrofont a Neumann U87-est 1967 óta változatlan formában gyártják (az más kérdés, hogy a €2500.-s árával nem ez lesz a panellakás-projektstúdiók bestsellere).

--Pallerti^{the cave of Caerbannog} 2019. november 8., 19:06 (CET)