Vita:Gyöngyöshalász
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt a Magyar települések műhelye érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! |
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. |
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. |
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |
- Másolmány:"A község története
Maga a község neve onnan ered, hogy az egykori, szabályozatlan Tisza ártere szinte a mai község határáig terjedt, ugyanakkor a központi Mátrából lefutó három, a településen illetve annak határán máig is átfolyó patakból még e század derekán is lehetett halat fogni.
Az eredetileg mocsaras terület jól megvédte az itt-ott kiemelkedô halmokra – a patakok által hordalékként lerakott kôzettörmelék torlaszokra -települt emberi hajlékokat, így nem csoda, ha a terület lakott mivoltáról több ezer éves -késô rézkori, kora- és késô bronzkori – leletek tanúskodnak, melyek egy részét a szántó-vetô, szôlôt muvelô ember szerszámja, leggazdagabb állományát pedig az erre haladó M3. számú út építését megelôzô leletmentô feltárások hozták a felszínre. A maradványok tanúsága szerint az itt élô népek földmuveléssel, állattenyésztéssel, -fôleg juhászkodással, kisebb mértékben szarvasmarha tenyésztéssel, a sertés pedig ritkaság számba ment – és természetesen halászattal termelték meg élelmüket. Mivel a terület akkoriban szélsôségesen vízjárásos, idôszakosan elárasztott volt, elsôsorban a rekesztékes halászati módszerek, tapogatás, szigonyozás, pecek, késôbb horog, majd dobóháló volt az elterjedt, aminek révén nem ritkán nagy testu halak estek zsákmányul.
A népvándorlás ideje alatt számos náció áthaladt a közlekedés fô áramlatába esô vidéken, melyrôl kelta, hun, longobárd, gepida eredetu leletanyag tanúskodik.
A jelenlegi község történetének elsô eseményei a középkorban, a honfoglalás tájékára helyezhetôk. A terület adottságainál fogva igen alkalmas volt a korábbi nomád életbôl megmaradt állattartásra, halászatra csakúgy, mint a letelepedés után a termékeny feltöltés-talaj megmuvelésére.
A Mátra déli lába a magyarokkal bejött három kabar törzs vezéreinek szálláshelyéül szolgált, s a késôbbiekben az ô leszármazottai, az Aba nemzetség különbözô ágai birtokolták. A klán egyik ágának leszármazottja, Csobánka fia János egy 1267-bôl származó oklevél tanúsága szerint kapja meg az István ifjabb király által a hevesi vár kötelékébôl feloldott. A következô oklevél 1271 évi perirat szőlők birtoklásáról ,egy másik 1302-ben már "Halászi" néven említi, a települést, mely fent nevezett János halála után annak örökségen összekapott fiai közül Lászlónak jut. Alig negyedszázaddal késôbb az Aba nemzetség mátraalji ága pártot üt Károly Róbert ellen, csatlakozva a trónkövetelô Csák Mátéhoz, s ezért a család minden vagyonát elveszti, Halász Szécsényi Tamás erdélyi vajda birtokába kerül. A következô birtokosok a Kacsics nembeli Salgaiak, akik Zsigmond alatt kerülvén hutlenség vádja alá, elvesztették a területet, amit azután a király a Berzeviczyeknek zálogosított el. Utódja, Albert 1438-ban a Rozgonyiaknak adományozza, de 1527-ben már Báthory András birtokában találjuk, míg 1546-ban a kiskorú Országh Kristóf gyámjaként Losoncy István kezébe kerül. 1550-ben már török hódoltság alatt áll, a hatvani szandzsák részeként 10 adóportán 22 házban 41 nôs férfirôl tanúskodik a defter, a török adónyilvántartás. Az adót gabona termesztés, méhészkedés, sertéstartás, hagymatermelés bortermelés és egy kétkereku malom után vetették ki. Az ezidôtájról dokumentálódó bortermelés, -az 1576-évi bordézsma szerint 67 termelô mintegy 250 hektó bor után adózott- mely mind a mai napig a helybenlakók egyik jelentôs jövedelem forrása. A XVII. század elejére a terület egy része felaprózódik, a tulajdonosok között az 1591 után megjelenô Orczyak mellett Bódi, a Dósa, a Hamar, a Földváry, Szegedi, Mosdóssy, Gyôry, Péchy családok tunnek fel. /A késôbbi következtetésekhez itt érdemes megjegyezni, hogy a felsorolt nevek betelepülôkre utalnak, s közülük már csak kettô van jelen a faluban élô családok neveként!/
A török kiuzését a környék nagyon megsínyli. Mind a visszavonuló moszlimok, mind a császári "felszabadítók" sarcolják, pusztítják a vidéket, Ennek következtében 1686-ban a falu elnéptelenedik, egy évtizeden át senki sem lakja. 1698-ban népesedik be újra a pusztává vált település, de lakóinak zöme a Rákóczy szabadságharc bizonytalan viszonyai miatt 1706-ban gyöngyösön keresnek menedéket, a falu újra elnéptelenedik. A harcokban a község lakói is részt vesznek,
1704-ben két levelet is írnak a fejedelemnek, aki a sorsfordító romhányi csata helyszíne felé vonulva 1710. január 17-én táborozik Halászon.
Az Orczyak 1712-re a község legnagyobb birtokosai, ôket követik az Almásyak, míg a Hamar, a Bajcsi a Kada familia csak 2-3 jobbágytelket bír. Az elnéptelenedésre jellemzô, hogy mint egyházközség is megszunik a település, csak mint a szomszédos Adács filiáját tartják számon. 1720-ban. Római katolikus anyakönyvek 1727-tôl maradtak fenn. A hadak végén a lakók egy része visszatér, az elnéptelenedett portákat a birtokosok zömmel Nagy- és Kishont vármegyékbôl, illetve más felvidéki tájakról telepítik be. A telepesek zöme vélhetôleg szlovák, amire a községben máig nagy számban fellelhetô Komár, Hovanyecz, Bozsik, Kucsik, Bendiák, Hornyák, Cserta, Lajcsik családnevek utalnak.
A telepesek érthetô módon igyekeznek asszimilálódni, megszolgálni a telekhez járó jó minôségu földet. A község nagy legelôkkel rendelkezik, melyen más falubeliek is legeltetnek. a szôlôk egy része gyöngyösön lakó birtokosok tulajdona. Újra önálló egyházközség alakul, sôt filiája is van a szomszédos Atkár, azonban templomát romosnak jegyzik fel. Az 1771-évi úrbéri rendezés után, ami a község határát elsô osztályúnak minôsítette, a birtokosok elszántogatnak a jobbágyok legelôjébôl, akik emiatt Mária Teréziához azzal a kéréssel fordultak, vagy adják vissza a legelôiket, vagy engedjék meg nekik, hogy más helyre költözhessenek. A momentum újfent arra utal, hogy a lakosság körében nagy volt a hajlam a fluktuációra. Ugyanebben az évben kezdik új templom létesítését a gyööngyösi Rábl Károly építômester vezetésével. A korábbi nem( Nepomuki), hanem Helyesen: Keresztelő Szent János helyett az új templomot Szent Annának, az Almássy família, mint kegyúri család védôszentjének tiszteletére szentelik fel.
A század végére 7 középbirtokos és 50 kisbirtokos a falu "gazdája", Közülük a két Almássy közel 500, Orczy Anna 181, Okolicsányi István és Nagy István mintegy 160-160, Hamar Ferenc 81, Dr Haller Antónia 67 Kh-t mondhat magáénak, míg az 50 kisbirtokos 50 Kh alatti birtokon gazdálkodik. Ebbôl a korszakból dokumentum a település pecsétje, "SIGILL VM PAGIGOS HALAS 1776 " KöRIRATTAL, melynek fô motívumát az idén elfogadott új község címer is tartalmazza.
A betelepítések, a kedvezô körülmények hatására a község élete fellendül, konszolidálódik. Az 1800-as évek elsô felébôl a jobbágyok pereskedéseirôl van tudomásunk, melyek megnyirbált jogaik biztosítására irányulnak. Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben tizenkét halászi férfi vesz részt
Az 1851-évi jobbágyfelszabadítás után, mely 46 telkes jobbágyot és 119 zsellért érintett a községben, a korábbi sérelmek továbbra is visszatérô panaszként jelentkeznek. A régebbi úrbéres jobbágyok és a zsellérek a jogi felszabadításon kívül semmit nem kaptak, ami zúgolódásokhoz vezetett, melyeket Halászon is csak erôszakkal tudtak lecsendesíteni.
A legutóbbi százötven év eseményei alapján a község élete kevéssé különbözik más hasonló adottságú települések históriájától. A XIX. század második felében megerôsödnek a község piaci kapcsolatai, a szemes terményeket Gyöngös piacán, borukat a Jászságban értékesítik a helyi gazdák. 1899-ben elsô civil szervezetként megalakul a község máig is fennálló önkéntes tuzoltó egyesülete. A század végére a korábban prosperáló és jól jövedelmezô helybeli vízimalmok forgalmát elsorvasztja a gyöngyösi gôzmalom, a szôlôtermelést sokkal tôkeigényesebbé teszi a filoxéra, mely kipusztítja az eredeti fajtákat, s ami elôl csak az amerikai alanyra történô oltás volt menedék A szegényedô faluban a századfordulón 1559 lelket számláltak. Az elszegényedést fokozza, hogy 1906-ban a falu legnagyobb része leég. 1910-re a határ legnagyobb birtokosa Bíró Lajos.
Az elsô világháborúban 298 halászi lakos vonult be, s majd egy ötödük, 63 soha nem tért vissza. A háború utáni elszegényedés sok korábbi termelôt cselédsorba taszított, s nem kevesen választották az Amerikában jobb megélhetést keresôk szívet cserélô sorsát.
1935-re az 5 kh alatti törpebirtokosok száma 1406, akik a határ 37 százalékán gazdálkodnak. Ugyanekkora terület jut a hat nagybirtokosnak, míg a fennmaradó 26 százalék a 99 kis és középbirtokos területe. Ebben az évben kezdôdik a falu villamosítása.
Az ipar is lassacskán fejlôdik, a faluban 1936-ra 3 szatócsbolt, 22 kisiparos, – köztük 14 segéd nélkül – és egy szeszfôzde található. Ekkoriban kezdôdik a község vízellátásának kiépítése, 3 artézi kút létesítésével, ezt a folyamatot a 60-es évek második fele zárta le, az akkor megépült vízmu jelenleg a lakosság 97 százalékát látja el.
A II. Világháború komolyabb pusztításai elkerülik a községet. Az 1949-es földreform 350 családot tesz birtokossá, de még abban az évben megalakul a termelôszövetkezet, mely a 90-es évek elejéig a község meghatározó gazdasági tényezôje, mezôgazdasági termelésen kívül tej- és hústermeléssel is nagyban foglalkozott. A községben muködô kisipar a kor igényeihez alakult. Eltuntek a bognárok, cipészek, kádárok, megjelentek az autószerelôk, kis és nagykereskedôk. A hatvanas évektôl egyre több gyöngyösi vásárol telket, épít családi házat, új utcák alakulnak ki, lakóik zöme bevándorló, aki a leggyakrabban továbbra is a városba jár dolgozni, vásárolni, szórakozni, s jószerével muvelôdni is. A nyolcvanas évek végéig a legjelentôsebb helyi foglalkoztatási tényezô a termelôszövetkezet. Jelentôs a gabona és szemestermény teremesztés, de ekkor alapozzák meg a szarvasmarha tenyésztést, a tejtermelést, mely mind a legutóbbi idôkig komoly gazdasági alapot jelentett. Iparosítási kísérletként textilüzem is létesült, a "függönygyár," ez azonban már nagyon régen feloszlott. Szôlôt a mindenkori háztájiban is termeltek. A korábban gazdálkodók közül többen ugyancsak Gyöngyösön illetve a környéken kerestek munkát. Sok halászi dolgozott a húsüzemben, a városban, de szép számmal helyezkedtek el az egészségügyben, a Mátra közelségére alapozó fafeldolgozás területén, sôt több Gyöngyösön illetve a város körzetében szolgálatot teljesítô tuzoltó és rendôr is halászról jár be.
A rendszerváltás alaposan megtépázta ezt a struktúrát. Gyöngyösön is "leépítések" voltak az élelmiszeriparban csakakúgy mint az egészségügyben. Amint arra a kormányzat lehetôséget nyújtott, megkezdôdött a termelôszövetkezet elôbb módszeres önkifosztás majd a maradék elkótyavetyélése.
A kommunális ellátottság körülbelül megfelel a magyarországi átlagnak a hasonló méretu falvak helyzetének.
A községben vezetékes villany, víz, gáz álla lakosság rendelkezésére. A telefon és a kábelt tv hálózat minden igénylô számára elérhetô.
Mintegy 90 munkanélkülibôl közel 50 a férfi. A község munka-alkalmainak zömét még mindig a mezôgazdaság teszi kifôképp a magán termelôi szféra. Ezen belül jelentôs hányadot képviselnek a baromfi, illetve tojástermelésre szakosodott családok, illetve a szôlô vagy gyümölcs /fôleg málna/ termesztéssel mellékesen vagy fô kenyérkeresetként foglalkozók. Több család él virágtermesztésbôl. A férfiak egy része továbbra is a közeli Gyöngyös iparában helyezkedett el, a paletta széles, az erômutôl a vasúti kitérôgyárig, a nyomdától a vízmuvekig igen sokféle munkahelyen, azonban a kettôs gazdaság jegyében, ha csak egy nagyobb kert erejéig is, de szinte minden család foglalkozik mezôgazdasággal, mely meghatározó a halásziak életmódjára."--Linkoman 2007. július 12., 16:30 (CEST)