Vita:Emberek (Középfölde)

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

• A sor eleji neveket kiemeltem.
• A belső linkeket kellene valakinek megcsinálnia. misibacsi 2007. január 11., 10:43 (CET)

Áthozat

• Az első kor emberei: edánok és keletlakók - Az emberek Ilúvatar „másodszülött” gyermekei, akik a Nap első keltekor ébredtek fel. Két fő csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek (keletlakók). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Első Korban (az Első Beor háza, a Harmadik Haleth háza vagy a haladok és a Második Marach népe; a keletlakók két ismert törzse pedig Bóré és Ulfangé). Ezen kívül más keletlakók létezéséről is tudunk, akik azonban valószínűleg egy területre (Hithlumba) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a Nirnaeth Arnoediad (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után. - Az edánok és keletlakók vélhetően a sötét erők fenyegetése elől vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.
• A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok - - Morgoth (egykor Melkor), az Első Sötét Úr legyőzése után ezért a valák létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy Númenort (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ők is részesedjenek Halhatatlanföld fényéből, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már dúnadánoknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de a Númenorban felerősödő tündeellenesség (ami például abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl) végül eltávolította őket a tündéktől. Ez akkor érte el tetőpontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen (Szauron ösztönzésére). Ilúvatar dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst. A legenda szerint Szauron (akit Númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetsző” alakot. - Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetői Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.
• A Harmadkor - Elendil és fiai kikötöttek Középföldén, és uralmuk alá vonták a kontinens nagy részét, létrehozva délen a Gondori és északon az Arnori Birodalmat; sőt Délfölde egy részén is (Umbar) terjeszkedtek. Arnort a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az Angmari Királyság, és olyan csatlósai, mint Carn Dûm) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált. Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult. Gondor még sokáig állt, sőt terjeszkedett is, ám lassan védekezésre kényszerült Középfölde szabad népeinek védelmében. A királyok családja kihalt, és alacsonyabb rendű emberek kezébe került a hatalom, amelyet aztán a rohírokkal is meg kellett osztaniuk. A harmadkor végén Szauron felemelkedésével végveszélybe került Gondor, ám az északi királyok leszármazottja, Aragorn-Elessar Telcontar a Gyűrű

Szövetsége segítségével legyőzte Szauront és újra egyesítette a két királyságot.

• Egyéb emberek - Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carn-dûmiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb.