Vita:Együttrezgő húr

Együttzengő húrnak ezt szerintem csak a nyelvújítók mondták. Én a bourdon vagy burdon nevet hallottam rá. Igaz, az nem olyan szép magyaros, viszont ismert és használt... Leicester 2005. november 1., 23:00 (CET)

A burdon az mááás! --Villanueva 2006. március 23., 19:30 (CET)

mesélj! Leicester 2006. március 23., 19:31 (CET)

Én úgy ismerem, hogy a burdon egy olyan kísérő hang, pl. a dudán vagy a tekerőn stb. ami egyfolytában szól, az a jól ismert folytonos, mély búgó hang. Az együttrezgő vagy rezonáló húr az bizonyos hangra, vagy felhangra magától jön rezgésbe, anélkül, hogy külön megkérnék rá. Például a gitáron az éppen nem játszott húrok is így működnek, ez néha jó, néha rossz. (Meg kell kérdezni a Zsombort, ő itt a Zenész :) --Villanueva 2006. március 23., 20:08 (CET)

Ez így igaz, ilyen jl én se tudtam volna megfogalmazni. :-D --NZs 2006. március 23., 20:09 (CET)

Én viszont úgy tudtam, hogy készültek valamikor a 16. század idején olyan hangszerek, pl theorbák, ahol fogó és burdonhúrok is voltak. Vagyis egy részük a fogólap fölé volt feszítve, ezen játszottak, és voltak olyanok, melyek ez alatt vagy mögött helyezkedtek el, és azt a célt szolgálták, hogy rezgésükkel erősítsék a hangot. Ezeknek külön kulcsszekrényük volt a nyakon. Leicester 2006. március 23., 20:25 (CET)

Fogalomzavar. Ugyanis azok elvileg együttrezgő húrok (alias Szinoptikus húrok). --NZs 2006. március 23., 20:47 (CET)

már bocsánat, de hol itt a fogalomzavar? (azon kívül, hogy a szinoptikus együtt látót jelent!!) Leicester 2006. március 23., 20:58 (CET)

Szinoptikusok azok a Máté, Márk meg a Lukács evangelisták. Biztosan szimpatikust vagy szimpatetikust akartál mondani :)

Megnéztem ezt: fr:Bourdon (musique). Azt mondja, olyan húrok, melyek mindig azonos hangon rezegnek, és folytonos akkordot formálnak (fidula, citera, stb). Így hívják bizonyos dudák sípjait is, mert mindig ugyanazt a hangot adják ki.

Azok a húrok a teorbán játszhatóak is, hárfaszerűen, de együttrezgő húrokként is működnek úgy, hogy a húrláb visszahat rájuk, és az éppen játszott dallam egy-egy hangjára rezonálnak, zengőbbé, tartalmasabbá téve azokat. Kicsit hasonlít ez a mai visszhangosító, zengető elektronikák effektjeire. Ez nem ugyanaz, mintha egyfolytában szólnának, de elképzelhető, hogy létezik olyan szóhasználat, ami ezeket is burdonnak nevezi. --Villanueva 2006. március 24., 15:33 (CET)