Vita:Dadaizmus
Új téma nyitásaTatarozás
[szerkesztés]A mai nappal feltettem a {{tataroz}} sablont a szócikkre, mert bár gőzerővel kezdtem bele a cikk kipofozásába és rendes megírásába, olyan gyorsan nem fog menni, mint gondoltam, ráadásul a következő két napban nem tudok foglalkozni vele.
Jelen állapotában a forrásként megadott munkák alapján a A hannoveri Merz (1919–1932) fejezetig van szépen kidolgozva, azalatt még háborús katyvasz található. ---Pasztilla 2007. március 20., 22:47 (CET)
A szócikkből kiemelt passzusok
[szerkesztés]Az alábbiakat kiemeltem az eredeti szócikkből, mert bár érdekes dolgok (is) találhatóak bennük, alapvetően dagályosak vagy nem ehhez a szócikkhez passzolnak (pl. kollázs), és a belőlük kimazsolázható dada már benne van a cikkben. Pasztilla 2007. március 19., 23:18 (CET)
A dada szó történetéről:
- Mindez a zürichi Terasse Kávéházban történt, mialatt egy brióst emeltem bal orrlukamhoz. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a szónak semmi jelentősége nincs, és hogy csak a hülyéket, valamint a spanyol professzorokat érdeklik a tények. Ami bennünket érdekel, az a dadaista szellem, és mi már a Dada létezése előtt is dadaisták voltunk.”
- Tzara a maga részéről ehhez meg ezt teszi hozzá: „A Larousse-szótárban találtam véletlenül ezt a szót, hogy Dada. Bárcsak valaki feleslegesnek találná és nem vesztegetné az idejét egy olyan szó megfejtésére, ami nem jelent semmit!… Amit ezek a javíthatatlan megfejtők elsőre gondolnak, az a bakteriológus észjárása szerint természetesen e szó etimológiai eredetének felkutatása, vagy legalább történetének és lelki jelentésének feltárása. Az újságokból arról értesülhetünk, hogy a kru-négereknél így hívják a szent tehén farkát: DADA. Hogy Olaszország bizonyos vidékén a kockát és az anyát nevezik így: DADA. S hogy a falovacska, a dajka és a kettős igenlés az oroszban is, románban is: DADA…” Tzara mindenesetre azonnal figyelmeztet arra, hogy a Dada szó csak a lázadás és a tagadás jelképe.
A németországi dadaizmusról:
- A Dada németországi követői a Spartacus Szövetségben egyesültek, és néhányan - Berlinben, Kölnben - az utcai harcokban is részt vettek. Sőt a dadaista költő, festő és kiadó Baargeld maga volt a rajnai kommunista párt megalapítója Kölnben. <!--Milyen utcai harcokban?--> Politikusabbak és társadalomkritikusabbak voltak, mint a többi országban levő dadaisták. Szaftos politikai botrányokra törekedtek. A festészet tudatos elpusztítása náluk vetődik fel először. A csoport rendkívül termékeny, de sajnos munkáik nagy része eltűnt.
- (Egy darab forrást nem találtam e bekezdés egyetlen állításához sem, a politikus hangvétel pedig csak a berliniekre igaz. Pasztilla)
A kollázs előzményeiről:
- A kollázs előzményei: japán szöveg-kollázsok; afrikai lepkeszárny-kollázsok; német időjárás-amulettek, 1800-as évekből fotók, Degas Balerina c. szobra, a kubista papiéer kollée A festményre és a szoborra a hierarchikus témák, a heroikus, epikus tartalmak voltak a jellemzőek, a kollázstól ez a témaválasztás távol áll. Az egységesség helyett a töredékességet helyezi az előtérbe. A reneszánsz ablak-festmény leképezése felbomlik. A festmény lapos síkká változott, fiktív kép váltotta fel. Ugyanígy változott meg a szobrászat is. A kollázst az átmenetiség, a múlandóság, az időszakiság jellemzi. Időbeli és térbeli törést jelez. Az idő az ipar ekvivalense. A kollázs gyorsan készülő, egyszerű aktus lett, megszűntek a vázlatok, a sorozatok, totalitásra törekszik. A kubista kollázzsal ellentétben a dadaista kollázs nem harmonikus, nincs rácsszerkezetük. Összezsúfolt kompozíció, hangsúlyos átlók, aszimmetria jellemző rájuk. Elsődleges a társadalmi jelentés.
Arthur Cravan az amerikai dadaisták között:
Kiszedtem a listából, mert Cravan barátságban volt ugyan később dadaistává lévő francia művészekkel, de 1918-ban eltűnt Mexikóban, így esélye sem volt a New York-i dadához csatlakozni. Pasztilla 2007. március 21., 21:10 (CET)
Kellene még pár kép--Kádár Tamás Megint vitatkozol?? 2007. április 21., 13:21 (CEST)