Vita:Apáti Ferenc
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez egy életrajzi szócikk. | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
"Apáti Ferenc (16. sz. eleje): költő. Valószínűleg Zalaapátiból származó középnemes. 1518-ban a bécsi egy.-re iratkozott. Egyik legérdekesebb Jagelló-kori magyar nyelvű versünk szerzője. Híres Cantilenáját, feddőénekét az 1520-as években írhatta. Ebben a köznemesi párt szemléletét tükrözi: gúnyolja a főurakat, főpapokat a török elleni harc elhanyagolásáért, de elítélően szól a parasztfelkelésről is. Szövegét a Peer-kódex őrizte meg. – M. Szilády Áron: szövegkiadása (Régi Magy. Költők Tára, I. Bp., I877). – Irod. Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása (Bp., 1935); Kardos Tibor: Huszita típusú kantilénáink (Irod. tört. Közl. 1953); Gerézdi Rabán: A magyar világi líra kezdetei (Bp., 1962)." - Ezt a Magyar életrajzi lexikonban találtam! Szerintem ua. személyről van szó - de mintha a század nem stimmelne, ezért most nem mertem beleírni a szövegbe!Kata 2006. május 3., 09:20 (CEST) De a MIT-ben is megnézem, ez a Cantilena kötelező olvasmány volt.
Ő az, bővítsd gyorsan! :) Data Destroyer 2006. május 3., 09:23 (CEST)
Apáti Ferenc (16. század első fele), költő, az 1526 körül keletkezett Peer-kódexben fennmaradt Cantilena, Feddő-ének szerzője. Neve a versfőkből olvasható ki. Személyéről mást nem tudunk. A bécsi egyetem magyar bursájának tagjai közt 1518-ban Apáti Ferenc, fél évvel később Franciscus Bato de Apáti szerepel. Horváth János még óvatosan fogalmazott: "Ő volt-e a vers szerzője, nem döntheti el." Mivel a kódexet Nagyvázsonyban őrizték, több kutató a számos Apáti közül a Zala megyeiekhez kötötte mind kevesebb kétséggel a vers szerzőjét. Az Irodalmi Lexikon szerint: "Valószínűleg a Zala megyei Apáti községből származik." E falunév így nem, csak összetételeiben fordul elő. Eperjesi István a Batto nevet visszafordítja Botkára, a XVI. század elején Nemesapátiban talált egy Botka Ferencet, őt tartja a vers szerzőjének, s a költemény néhány részletét is megkísérli kapcsolatba hozni annak életrajzi adataival. Eperjesi figyelemre méltó gondolatmenete nem meggyőző. Jelen ismereteink szerint sem kizárni, sem igazolni nem tudjuk Apáti feltételezett lakhelyeit. Irodalom Magyar irodalmi lexikon. : 1.42.p. Új magyar irodalmi lexikon. : 1.50.p. Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. I. Középkor : 47-58.p. Magyar életrajzi lexikon. : 1.45.p. Veszprém megyei életrajzi lexikon. : 43.p.
Ez az otthoni Könyvtár (Zalaegerszeg, mint híres zalaiak)
Ez teljesen jó, dolgozd be az adatokat a szócikkbe, hadd hízzon :) Data Destroyer 2006. május 3., 09:29 (CEST)
Köszi szépen! :) Data Destroyer 2006. május 3., 09:39 (CEST)
"A már általánosabb gondolatokat szatíra keretében tolmácsoló vágáns versnek egyetlen, de annál értékesebb magyar nyelvű emléke maradt fenn: Apáti Ferenc Cantilenája (Peer-k.). A szerző (Franciscus Batto de Apati) valószínűleg a dunántúli Monostor-Apátiban vagy Zalaapátiban született a 16. század elején; beiratkozott a bécsi egyetemre is, a költségek azonban meghaladhatták a kisnemesi vagy középnemesi Battó család erejét, ezért tanulmányait megszakítva hamarosan visszatért Magyarországra. Életútja ettől fogva ismeretlen, valószínű, hogy nem lépett egyházi pályára, hanem megmaradt valamely főúr környezetében, familiárisi szolgálatban. Nem tudjuk, hogy hazatérte után mi indíthatta Cantilenája megírására (1523–1526), keserű hangjából csak annyi következtethető ki, hogy egybeesik életének kedvezőtlen irányba fordulásával.
A költemény nem reked meg az egyéni érdek szűk keretei között: Apáti az egész feudális társadalmat átfogja tekintetével. Versének egyes strófáiban a társadalom különböző osztályait és típusait énekli ki, még a királyról sem feledkezve meg. Gúnyos, de mély igazságokat rejtő megjegyzései nem kerülik {188.} el az egyháziakat és világiakat, a szerzeteseket, az alsópapságot, a deákokat, a kikapós menyecskéket (csepkéket) sem. Hangja mindig szellemes, kitűnően találja meg az éppen odaülő eszközöket: a királlyal szemben még tapintatos, a nagyurak bírálata viszont már megsemmisítően éles, de ugyanakkor elegáns, mint az udvari etikett stílusa. Legélesebben – és legművészibben –a bencéseket pellengérezi ki, egyetlen versszakba tömörített, hatásos ellentétekre épített kritikájában: Igen kevés hajok, számtalan jószágok, erős regulájok, kevés zsolozsmájok, bársonyos szolgájok, fekete kápájok az apáturaknak.
A "csepkék"-ről szólva az asszonycsúfolók hangja csendül bele a szatírába, de megbocsájtóan, inkább csak kötekedve. Egyetlen alkalommal tesz csak félre minden kíméletet, amikor 1514-re célozva a jobbágyságról szól: itt kifejezetten durva, anélkül, hogy szellemes lenne. Osztályelfogultságát azzal is elárulja, hogy a köznemességről viszont hallgat.
Típusát tekintve Apáti éneke a középkori vágáns szatírák egyik elterjedt fajtájához, a "dolus mundi" típusához áll legközelebb. Az ilyen jellegű versek a társadalom különböző elemeinek szatirikus bemutatása által kívántak képet adni a világ hitványságáról. Korábban ezekben az énekekben még sok volt a moralizálás, az Apátié azonban már teljesen elvilágiasodott, érett változatát képviseli. Formailag, stílusát tekintve a középkor legjobb magyar nyelvű költeménye: könnyedség vonul rajta végig, de ez a legszigorúbb fegyelemmel, pontos, mindig jellemző szóhasználattal párosul. Az ötletes szójátékok, ellentéteket kiélező jelzők helyenkint szinte virtuózzá teszik sorait. Strófaszerkezetét tekintve első képviselője a három 12-es sort egy 6-os félsorral megtoldó – később oly népszerű – versformának.
A vágáns szatíra eszmei és formai-stiláris hagyományait a reformáció új társadalmi és ideológiai nézeteket valló írói (Szkhárosi Horvát András stb.) értékesítették a következő korszakban." (magy.irod.tört. A világi líra kezdete, még középkori részben, I. kötet)
Beírtam, ami fontos, hogy ne legyen csak verselemzés. Az osztályszöveget kihagytam, de a költemény formája meg stílusa talán nem szúrja senkinek a szemét. A többit meg itt el lehet olvasni. Kata 2006. május 3., 10:26 (CEST)