Vita:A hét napjai

"A történelmi Magyarországon, Európában egyedülállóan, számos helység arról a napról kapta a nevét, amelyen ott a heti vásárt tartották"

• Biztos ez az "Európában egyedüállóan"? --Hkoala 2006. augusztus 12., 20:58 (CEST)
  • Egyrészt ez egy komoly lexikonból idézet. A Magyar Katolikus Lexikon szócikke: hét. A lexikon a Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A Szent István Társulatnál jelent meg. Idézem:
    „Mo-on, Eu-ban egyedülállóan, számos helység arról a napról kapta a nevét amelyen ott a heti vásárt tartották (pl. Tardoskedd, Csíkszereda, Csütörtökhely, Nagyszombat). A planétáris napnevek használata hazánkban az Árpád-kor végén már kihalóban volt. Lengyo-ban viszont a 15-16. sz: még az egyh. személyek is ezt részesítették előnyben a lat. és nemz. nyelvű megnevezésekkel szemben.” Capras Dávid ^vita 2023. február 4., 22:17 (CET)
• Szerintem igen. Van ellenpéldád? Tofalvi 2006. augusztus 13., 12:13 (CEST)
• Nincs, de például fogalmam sincs a balti országok nyelveiről, sem Albániáról, sem Máltáról. --Hkoala 2006. augusztus 13., 13:05 (CEST)
• Hát, akkor az "ártatlanság vélelme" alkalmazandó, ha nem tudsz felhozni semmilyen bizonyítékot a vádra. :-)) Merthogy, nálad van a bizonyítási kényszer...Tofalvi 2006. augusztus 13., 13:14 (CEST)
  • Wikipédia:Idézd forrásaidat! Amíg nem idézel mértékadó forrásból ennek alátámasztására, addig nem egy tárgyilagos enciklopédia cikkbe való. --Rodrigó ⇔ 2006. augusztus 13., 14:29 (CEST)
    • Másrészt úgy tűnik, mások is foglalkoztak ezzel, pl.: Wochenmarkt-Ortsnamen: eine mittelalaterliche ungarlaendische Namenlandschaft. Robert Zett; Slavisches Seminar der Universität Zürich, 1997 Idézem:
      „Eine solche Interpretation wird gestützt durch den Umstand, dass Ortsnamenmit dieser Motivation ausserhalb des historischen Ungarn entweder überhaupt nicht oder nur sporadisch auftreten. Der gesamte romanische und germanische Bereich kennt solche Namen nicht. Dasselbe gilt für den Balkan, einschliesslich der beiden rumänischen Fürstentümer Moldau und Walachei (im Gegensatz zu Siebenbürgen). Die wenigen südslavischen Gegenbeispiele – slov. Podcetrtek und Podsreda in der südöstlichen Steiermark, bosn. Srida varos sowie serb. Subotica trg – liegen im unmittelbaren ungarischen Ausstrahlungsbereich und erhalten dadurch, als Fortsetzung der slavischen Namengebung innerhalb Ungarns, ihre Erklärung. (…)
      Aus den obigen Darlegungen darf der Schluss gezogen werden, dass die Wochemarkt-Ortsnamen eine spezifisch ungarische bzw. ungarländische Motivationslandschaft darstellen. Die Grenzen sind die Grenzen des mittelalterlich unga­rischen Staates. Innerhalb dieses Bereichs ist die Dichte der Belege am aller-grössten, ausserhalb finden sie sich nur sporadisch bzw. fehlen ganz.” Capras Dávid ^vita 2023. február 4., 22:17 (CET)

A magyar népi hagyomány eltér a nyugati gondolkodástól a hét napjai és azok bolygómegfeleltetése során úgymint:
Kezdés: Vasárnap = merkúr
Hétfő (hadfő)= mars
Kedd = hold
Szerda = nap
Csütörtök = szaturnusz (csütörtököt mond)
Péntek = Vénusz (ez az 1 nap egyezik meg a nyugati felosztással)
Szombat (szabad)= Jupiter (magyarok csillaga)
– Aláíratlan hozzászólás, szerzője 91.83.17.63 (vitalap | szerkesztései) 2008. március 1., 23:17

Milyen nap volt a legelső?

Melyik nap volt a legelső? Úgy gondolom, hogy a vasárnap, mert Isten ekkor kezdte teremteni a Földet (vagy valami ilyesmi). És mikor volt ez pontosan? Gondolom inkább a naptárkészítés környékén kellene keresgélni pl. valamikor Gergely pápa idejéből. Ő kiszámított valami időpontot Krisztus születésének, ettől elkezdték számolni az időt (év, hónap, nap). Persze függetlenül attól, hogy valójában nem is akkor született. Tehát a jelenlegi időszámítás egy, a Krisztus születése előtt kb. 42 évvel azelőtti időpontban lehetett ráadásul egy szerdai napon. De ez a naptárkészítő pápa mégis mi alapján vette a fiktív 1. év január 1-i dátumhoz a hét nevét? Mert itt nekem a terminálban azt írja, hogy ez a nap szombat, ha az épp aktuális naptól visszaszámolunk. Gondolom, ez szokás volt. Tehát először az emberek csupán pihenőnapokat tarthattak. Ezek lehettek a szombatok. Akár Krisztus előtt több ezer évvel. Majd teltek az évszázadok és elkészült az első naptárreform. A pápa kiszámította Krisztus születését 1. december 25.-re. És erre visszavezette a hét napjának nevét. Biztos van utalás ezekben a régi írásokban, hogy mi alapján lett megadva ezen kezdő dátumhoz a hét napjának neve. – Köszi, hogy végighallgattátok. – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Brtkr (vitalap | szerkesztései) 2019. február 22., 15:24‎

Dionysius Exiguus számította ki Jézus születése napját, nem Gergely. Fogta legvalószínűbb legkorábbi Heródes halála Kr. e. 4 és legkésőbbi adóösszeírás Kr. u. 6 időpontot és megfelezte. Aztán később azt gondolták, hogy Publius Sulpicius Quirinius Kr. u. 6 és 8 között (immáron a Krisztus szerinti évszámokban) volt Szíria provincia császári legátusa, az ő helytartósága idején történt az első adóösszeírás Júdeában, ezért szépen fogták ezt a két dátumot, és ezt átlagolták. Így született Krisztus Kr. u. 7.-ben. De nem Exiguus korától ~ Kr. u. 500.-tól számoljuk az időt Kr. születésétől, hanem valamikor a Kr.u. 14. század óta! – Sándor Krisztián ^vita 2024. június 10., 16:39 (CEST)

Gergely naptárreformjakor 1582 október 4-e után 15-ét írtak, de csütörtök után péntek következett, nem lehet, hogy ezért csúszik el a teremtés napneve? – Sándor Krisztián ^vita 2024. június 10., 18:56 (CEST)

A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és a zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (vasárnap-péntek), és a hetedik napon (szombat) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította.

A sumérok Kr.e. 4./3. évezredben alakították ki a hónapokat a Hold fázisai után, amik nem esnek egybe a Nap járása szerinti napokkal, ezért 29-30 napos hónapokkal számoltak, minek jeles napjai voltak az 1. újhold napja, ami balszerencsés, a 15.-e: sabattu, sabara - valaminek a közepén lenni, telihold és a 19. (az előző hónap 49. napja) a gonosz napja, tehát a hónapot már két részre osztották, és az egyes részek kezdetei kaptak neveket, de nem rendszerszerűen.

Az egyiptomiak osztották a hónapot 4 x 7 napos ciklusra. a Kr.e. 3. évezredben. Nem adtak a napoknak külön nevet, csak megszámozták őket.

Az asszírok Kr.e. 2. évezredben 6 x 5 napos héttel barkácsoltak, a 7. napot sebutunak nevezték el, és a 28.-at bubbulu eltűnésnek, tehát más módon próbálták a hónapot kisebb időegységekre bontani.

1.1. Mózes Teremtések könyve a Kr.e. 9.-8. században született, ezért logikusabb, hogy (a leírás szerint) Isten azért hét nap alatt teremtette a Földet, mert már akkor a hét napos "hét" adott volt, tehát a hét nem a teremtés miatt hét napos, hanem mert a teremtések könyvének idején már volt ilyen időegység, míg a Kr.e. 7. évezredben (amennyiben a teremtés dátumát komolyan vesszük) nem volt.

1.2. A ciklus első napja balszerencsés, nem szabad semmi újba fogni, mind a suméroknál, mind a magyaroknál megmaradt, ezért a zsidóknál vasárnap kezdi Isten a teremtést, hogy a már akkor létező sabbatra (pihenőnap) érjen véget a procedúra. Mivel a többi nyelvben a napok szintén csak számozottak voltak, a szombat kivételével a héberek is csak szimplán (a saját nyelvükön) beszámozták a napokat, ahogy például jobbára a többi finnugor nép is tette.

2.1. A héber sabbát szó eredete a sumér (sabbatu) körül keresendő, időrendben hamarabb létezett. A magyar napnevek közé a szombat nem a héberből (sabbát) került, sokkal inkább a perzsából (sánbe), mert a héber napok nevei és a magyar napok nevei között csak a szombat hasonló, míg a perzsából a szerda, a csütörtök, péntek és a szombat is hasonló, még ha most a magyar sorrendben elcsúszva is vannak, de az értelmük szerint jó helyen.

2.2. A napok nem pusztán ötletszerűen kerülnek át másik elnevezésből, hanem mert a hozzá kapcsolódó rituálé és hagyomány viszi magával. A szerda-csütörtök-péntek hármas (perzsa se, čahâr, panğ) kiválóan felfedezhető a szláv nyelvekben (среда, четверг, пятница), de korántsem biztos, hogy mi tőlük vettük volna át, mert a hozzájuk fűződő képzet nem azonos, bár lehet, hogy ez az asszír ötnapos hét perzsából maradt változata és valószínűbb, hogy a magyarok és a szlávok is ebből a közös forrásból szerezték be.

2.2.1. A szombat nálunk (főleg télen) jellemzően a disznóvágás napja, aligha létezhet ilyen zsidó hagyomány.

2.2.2. A szerda nekünk a szerencsés nap, a szlávoknál a következő napok miatt harmadik jelentésű kéne legyen, de inkább "közép" jelentése van. Ezzel az a baj, hogy a szerda csak akkor közepe a hétnek, ha vasárnappal kezdődik a hét. Ahonnan viszont ezek a szavak származnak (perzsa "se" harmadik), ott szombattal kezdődött a hét és hamarabb így hívták ezeket a napokat a szlávok, mint keresztények lettek volna, ez a magyarázat utólagosnak tűnik, az utáninak, mikor már a szerda középre került. A szlávoktól ha átvettük volna, akkor a vasárnapi hétkezdést is kellett volna, különben nem a közepe a hétnek. Oda vissza problémás a dolog, inkább a közös forrás a valószínű.

2.2.3. A csütörtök az üresség, a semmi napja, perzsa čahâr is negyediket jelent, mint a szláv четверг, de a mi negyedik szavunk még csak nem is hasonlít erre, holott nálunk tényleg a negyedik nap, míg a szlávoknál az ötödik.

2.2.4. A péntek a szerencsétlen, gonoszjáró nap, a perzsa panğ és szláv пятница pedig ötödiket jelent, nálunk tényleg az ötödik nap, de a szlávoknál a hatodik.

2.2.5. A vasárnap nekünk a vásár, rokonlátogatás napja, ami az iszlámban jaum-al-dzsumu’a, vagy a perzsában a ğom'e, mindkettő ugyanúgy összegyűlést jelent, csak éppen pénteken, itt a szavak nem hasonlítanaak, csak a közösségi gyülekezős hagyomány. – Sándor Krisztián ^vita 2024. június 10., 16:37 (CEST)