Vita:Ólafs saga helga
Új téma nyitása| Mentett vita | ||
|---|---|---|
PlagizálásA megadott forrás, a Világirodalmi kisenciklopédia nem tartalmazza a szócikk címében szereplő irodalmi művet, így valójában nem tudjuk, milyen forrás alapján készült. Kezemben a Világirodalmi kisenciklopédia, a szócikkben megadott forrás, de bárhogy lapozom, nem található benne. A szócikk hamis forráson alapszik, amely az olvasók megtévesztésére szolgál. Valójában azonban Bernáth István Világirodalmi lexikonbeli (jogtulajdonos Akadémiai Kiadó) szócikkének szöveghű átvétele. A szöveg nagy része szó szerint megegyezik az eredetivel, csak itt-ott van 1-2 módosítás.Peadar vita 2010. szeptember 21., 13:05 (CEST)
Az Ólafs saga helga (izlandi nyelven: Szent Ólaf története), némely változatában anonim, némelyben pedig névvel jegyezett izlandi, illetve kisebb részben norvég eredetű életrajzkomplexum 1160 és a 14. század vége között. A királysagák (konunga sögur) egyik legértékesebb darabja. Hőse, Ólafur Haraldsson, más néven Szent Olav vagy Kövér Olav (995-1030) norvég király, aki politikai megfontolásból vált viking vezérből kereszténnyé, majd az első eredményesen térítő norvég királlyá. Végül elbukott, az ellene felkelt norvégok egy csatában megölték, de mivel a dán megszállás fenyegető évtizedei alatt működésével szerencsésen járult hozzá Norvégia egyesítéséhez, alakja jelképpé magasztosult, valós, illetve legendás cselekedeteit csodatevő jelleggel ruházták fel. Már halála után egy évvel megindult kanonizációs eljárása, s ennek végeredményeképp a frissen megtérített ország felmutathatta első szent királyát. A hozzá kapcsolódó, igen gazdag irodalmi és történeti tevékenység forrásai: 1. az eleinte szájhagyomány útján terjedő szkaldikus strófák; 2. a szentté avatási eljárás során a külföldi érsekségekhez, illetve a pápához eljuttatott latin nyelvű egyházi beadványok a 10. század közepétől kezdve. Ezek közül csupán egy 1200 körül írott, angliai eredetű Passio et miracula Beati Olavi (Boldog Olav szenvedéstörténete és csodatételei) maradt fenn. A tárgyra vonatkozó anyanyelvi tevékenység -ahogy a műfajban szinte kizárólagosan- Izlandon kezdődött, s ott is folytatódott, de a tárgy kivételes norvégiai fontossága okán született néhány, az izlanditól eltérő norvég változat is. Az első változat, egy terjedelmes töredék 1160 és 1180 körül készült a þingeyrari bencés kolostorban. Az ismeretlen szerzőt erősen befolyásolták a latin hagiografikus minták, a kanonizációs eljárásban felsorolt csodatételeket kritikátlanul átvette. Ő volt az első, aki az életrajz elemeit kronologikusan elrendezte, s az életrajz elemeinek felidézésekor bőséggel használt szkaldikus strófákat is. A második feltehetően Norvégiában készült 1200-1210 körül. Sok újonnan lejegyzett szájhagyományos adatot tartalmaz, de sok szkaldikus strófát, illetve régibb izlandi sagát idéz. Szemlélete az első változatnál egyházibb, erőteljesen lerövidítette az életrajzot, s megnövelte a csodatételek számát. A harmadik változat eredeti szövege elveszett, szövege egy részének mibenléte csupán a nyolcadik változatban bukkan fel. Styrmir Karason apát (? - 1245) apát munkája, kb. 1210-1225 közt készült, stílusa bőbeszédű, tirádás, de a dialogikusság fokozásától a szövegtest sokkal elevenebb az első kettőnél. A negyedik és az ötödik változat egymástól mindössze egyötödében tér el. A szerző minden bizonnyal Snorri Sturluson volt, s az eltérés mindössze annyi, hogy Heimskringla című összefoglaló művéhez először ennek a királynak a történetét írta meg, s amikor a munkát időben visszafelé, a 12. századig kikerekítette, szükségesnek vélte a Szent Olaf-történet kibővítését. Munkája a középkori történet és a királysaga műfaj egyik legkiemelkedőbb műve. Megírásakor figyelembe vette írásbeli előzményeit (az azóta elkallódottakat is), az Olav-korabeli szájhagyományt (óriási bőségben szkaldikus strófákat), valamint azokat a hitelesnek tűnő vélekedéseket is, amelyeket 1218-1220 közti norvégiai tartózkodása alatt gyűjtött. Munkássága eredményeképp a királyról eltűntek a zavaró csodatételek százai, amelyek megmaradtak, azokat Snorri megmagyarázza pszichológiailag, meteorológiailag, stb. A saga egyik legfőbb értéke az események pragmatikus elrendezése, a cselekmény szemléletes ábrázolása, a környezet bölcs, világi szellemű rajza. Snorri munkájában válik az uralkodó megközelíthetetlen szentből közéleti személlyé, vikingvezérből népe politikai vezetőjévé. Snorri változatának keletkezési ideje 1220-1230 közé tehető, terjedelme már regény méretű. A hatodik változat feltehetőleg Norvégiában készült 1220-1240 körül, szerzője egyaránt lehetett norvég vagy izlandi. Forrásként a két első változatot követi, de azoknál jóval világiasabb, megfontoltabb és politikailag alaposabban átgondolt. A hetediket 1250 körül írta egy ismeretlen izlandi szerző, főképp a negyedik és az ötödik változatra épített, s azokat bővítette tovább. A nyolcadik változat a második és a hetedik változat kompilációja, a 14. század vége felé készült, s a Flateyjarbók nevű kódexben maradt fenn. A kilencedik egy összefüggő töredék Izlandról, a 14. század végéről. Ez szintén a negyedik-ötödik változathoz nyúl vissza, annak világias szemléletét próbálja csökkenteni több, addig ismeretlen csodatétel leírásának beiktatásával.
„Ólafs saga helga [ouláfsz szágá helgá] <'Szent Ólaf története'>: némely változatában anonim, némelyikében névvel jegyezett izlandi, ill. kisebbrészt norvégiai eredetű életrajzkomplexum 1160 és a 14. sz. vége között, a királysagák (→konunga sögur) műfaji csoportjának egyik legnevesebb darabja. Hőse, Ólafur Haraldsson, más néven Szent Olav vagy Kövér Olav (995–1030) norvég király, aki véreskezű viking vezérből politikai megfontolások alapján vált kereszténnyé, majd az első, eredményesen térítő norvég királlyá; végül ugyan elbukott, az ellene fölkelt norvégok csatában megölték, de mert a dán expanzió fenyegető évtizedeiben működésének mind pozitív, mind negatív vonásaival szerencsésen járult hozzá Norvégia egyesítéséhez, alakja jelképpé vált, valódi vagy legendás cselekedeteit csodatevő jelleggel ruházták fel, a klérus buzgóságából már a halála utáni évben megindult kanonizációs eljárása, s ennek végeredményeképp a frissiben megtérített ország felmutathatta a maga első szent királyát. A Szent Olavhoz kapcsolódó későbbi roppant gazdag irodalmi-történetírói tevékenység forrásai: 1. az eleinte még szájhagyományosan terjedő szkaldikus strófák, 2. a kanonizációs eljárás során a külföldi érsekségekhez s a pápához eljuttatott latin nyelvű egyházi beadványok a 10. sz. közepétől kezdve, de amelyek közül csak egy 1200 körül írott, angliai lelőhelyű Passio et miracula Beati Olavi ('Boldog Olav szenvedéstörténete és csodatételei') c. maradt ránk. A tárgyra vonatkozó anyanyelvi írói tevékenység – ahogy az egész műfajban szinte kizárólagosan – Izlandon kezdődött és nagyjából ott is folytatódott, de a tárgy kivételes norvégiai fontossága ez esetben előhívott egy vagy két – az izlanditól már eltérő – norvég változatot is. O 1. Az első változat egy jelentős terjedelmű töredék, 1160–1180 k. a þingeyrari bencés kolostorban készült. Ismeretlen szerzőjét erősen befolyásolták a merőben hagiografikus latin minták, és kritikátlanul vette át a kanonizációs eljárásban felsorolt csodatételeket, másfelől azonban első volt az életrajz kronológiai anyagának józan elrendezésében és abban is, hogy az életrajz fordulatainak hiteléül bőségesen használt fel korabeli szkaldikus strófákat. O 2. A második feltehetően Norvégiában íródott 1200–1210 körül. Sok benne az újonnan leírt szájhagyományos anyag, de bőségesen idéz szkald strófákat és régibb izlandi sagákat is. Szemlélete még egyházibb jellegű, mint az elsőé, lerövidíti az életrajzot és felszaporítja a csodatételek számát. O 3. Ez a változat – amely különben eredeti formájában elkallódott, és szövege egy részének mibenléte majd csak a nyolcadik változatban bukkan fel – Styrmir Karason (?–1245) apát nevéhez fűződik, és hozzávetőleg 1210–1225 táján készült; stílusa paposan bőbeszédű, tirádás, de a dialogikusság fokozásától szövege sokkal elevenebb a megelőző kettőnél. O 4–5. Az egymástól mindössze csak egyötödében eltérő két változat szerzője minden bizonnyal a kor egyik legnagyobb történetírója, Snorri Sturluson volt. Az eltérés mindössze annyi, hogy Heimskringla c. összefoglaló művéhez először ennek a királynak a történetét írta meg, és amikor a művet időben visszafelé, ill. a 12. sz. végéig kikerekítette, szükségesnek vélte a Szent Olaf-történet kibővítését. Munkája a középkori történetírás és a királysaga műfaj egyik csúcspontja. Figyelembe vette írásbeli előzményeit (az azóta elkallódottakat is), az Olav-korabeli szájhagyományt (óriási bőségben szkaldikus strófákat) és azokat a hitelesnek tűnő vélekedéseket is, melyeket 1218–1220 közötti norvégiai tartózkodása folyamán több helyütt összegyűjtött. Ennek eredményeképp Olav királyról lehántódnak a teljesen zavaró csodatételek százai, amely csodák mégis megmaradnak, azoknak Snorri kirajzolja pszichológiailag, meteorológiailag stb. lehetséges magyarázatát. A saga legfőbb értéke mégis az események pragmatikus elrendezése, a cselekmény szemléletes ábrázolása, dialogikus jelenetezése és a címadó hős személyiségtörténetének, valamint környezetének bölcs és világi szemléletű rajza. Snorrinál válik az addigi skandináv személyiségek egyik leghatásosabbika ellenőrizhetetlen szentből konkrét belső és külső motívumok vezérelte közéleti szereplővé, vikingvezérből népe politikai vezetőjévé. Snorri változatának keletkezési ideje 1220–1230 közé esik, és hossza már regénnyi terjedelmű. O 6. Ezt a változatot valószínűleg Norvégiában írták 1220–1240 között, szerzője lehetett norvég vagy izlandi is. Forrásként az első két változatot követi, de azoknál sokkal világiasabb, megformáltabb és politikailag is átgondoltabb. O 7. 1250 körül írta ismeretlen izlandi szerző, főképp a negyedik-ötödik változatra épít, s azokat bővíti tovább. O 8. A második és a hetedik változat kompilációja, a 14. sz. vége felé készült Flateyjarbók elnevezésű kódexben. O 9. Összefüggő töredék Izlandról, a 14. század végéről. Ez is a negyedik–ötödik változathoz nyúl vissza, annak világiasságát próbálja csökkenteni több, addig ismeretlen csodatétel beiktatásával.” Forrás: Bernáth István: Ólafs saga helga, In: Király István (főszerk.): Világirodalmi lexikon 9, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984., 594–595.Peadar vita 2010. szeptember 21., 22:42 (CEST) A plágium nem gyerekcsíny
Egyelőre a fenti szócikkek vannak megvádolva plágiummal, de ez szúrópróbaszerűen derült ki, a jéghegy csúcsa, és nem az én érdemem volt ez felfedezni, én csak nagyobb nyilvánosságot csináltam neki, és folytattam az ellenőrzést. Mert ezt nem lehet eltussolni, a plágium nem gyerekcsíny, egyetemen a szakdolgozatok írásakor aláíratnak a diákokkal egy nyilatkozatot, hogy nem plágium a munkájuk, és hogy tisztában legyenek, mi számít annak, és hogy kell bánni a felhasznált idegen szövegekkel, ha beépítik a munkájukba. És tudniuk kell, hogy súlyos következményei lesznek, ha plagizálnak szövegeket vagy akár szövegrészleteket. De itt feketén-fehéren kiderült, hogy a szócikkek másolmányok egytől egyig, max. 1-2 kötőszó van kicserélve, és a másoló még arra sem vette a fárdságot, hogy a saját szavaival fogalmazza meg. Mint tudjuk, a mennyiség nem minőség, és félő, hog több száz cikkről lehet még szó, és ez már a wikipédiára nézve ciki. Ez ellen a gyakorlat ellen és az ellen, aki ezt a nyilvánvaló hamisítást elkövette, határozottan fel kell lépni. Nem maradhat következmények nélkül.Peadar vita 2010. szeptember 22., 02:00 (CEST) |
