Vita:Ólafs saga Tryggvasonar
Új téma nyitása| Mentett vita | ||
|---|---|---|
PlagizálásA megadott forrás, a Világirodalmi kisenciklopédia nem tartalmazza a szócikk címében szereplő irodalmi művet, így valójában nem tudjuk, milyen forrás alapján készült. Kezemben a Világirodalmi kisenciklopédia, a szócikkben megadott forrás, de bárhogy lapozom, nem található benne. A szócikk hamis forráson alapszik, amely az olvasók megtévesztésére szolgál. Valójában azonban Bernáth István Világirodalmi lexikonbeli (jogtulajdonos Akadémiai Kiadó) szócikkének szöveghű átvétele. A szöveg nagy része szó szerint megegyezik az eredetivel, csak itt-ott van 1-2 módosítás.Peadar vita 2010. szeptember 21., 13:03 (CEST)
Ólafs saga Tryggvasonar (izlandi nyelven: Ólav Tryggvason története), hat változatban fennmaradt, többnyire névvel jegyzett életrajz-komplexum 1190 és a 14. század vége közöttről, a királysagák (konunga sögur) műfaji csoportjának nevezetes része. Hőse I. Olaf (968 - 1000) norvég király, kora egyik leghíresebb alakja, aki néhány évi viking kalandozás után térítő szándékkal tért vissza 995-ben Norvégiába, de rövid idő műlva, térítése erőszakossága és a többi norvég királlyal való összetűzései után egy tengeri csatában elesett. Élete már nagyon korán, az Ólafs saga helga legelső feljegyzése körül magára vonta a krónikások figyelmét, ma hat változata ismeretes. 1. Ez, a második változathoz hasonlóan állítólag latinul íródott a þingeyrari bencés kolostorban, s Oddur Snorrason (12. század) munkája. Az elveszett latin eredetiből 1210-1220 körül készült el az izlandi fordítás. A későbbiekhez képest igen rövid, naív felfogású, egyenetlen stílusú, latinizmusokkal átszőtt munka. 2. Az elsőnél jóval érettebb a kissé később ugyanott működő szerzetes, Gunnlaugur Leifsson (1218 vagy 1219) változata, amely talán saját, 1190-1200 körül írott latin eredetijének 1210-1219 körül készített fordítása. A szerző rutinos elbeszélő volt, kedveli az előjeleket, a jóslatokat, a világmagyarázatokat és a mesés-kalandos fordulatokat. Stílusa jóval élőbb az első változaténál, szövegének egy részét bedolgozták az ötödik változatba. 3. Snorri Sturluson változata a leghitelesebb és a legnagyobb esztétikai értékű variáns az író Heimskringla című munkájában. 4. Rövid töredék 1220-1240 közöttről, szerzője vagy lejegyzője egyaránt lehetett norvég vagy izlandi. 5. E változat izlandi jelzője: „legterjedelmesebb”, noha rövidebb a hatodiknál. Szerzője mindent összegyűjtött, ami a tárgyról egyáltalán tudható volt, elsősorban természetesen a megelőző változatok szövegeit, de addig szájhagyomány útján terjedő szövegeket is. Serzője minden bizonnyal Bergur Sokkason munkaþverai bencés apát volt. A mű stílusa papos, retorikus, sok helyütt latinos színezetű. 6. E valójában legterjedelmesebb változatot az ötödik tovább bővítésével rótták egy kódexbe, a Flateyjarbók-ba a 14. század végén.
„Ólafs saga Tryggvasonar [ouláfsz szágá trigvászonár] <'Ólav Tryggvason története'>: hat változatban ránk maradt, többnyire írói névvel jegyzett izlandi életrajz-komplexum 1190 és a 14. század vége közöttről, a királysagák (→konunga sögur) műfaji csoportjának egyik legnevezetesebb része. Hőse, mai írásmóddal, Olav Tryggvesson (968–1000) norvég király, korának egyik legendásan daliás alakja, aki néhány évi viking kalandozás után keresztény térítő szándékkal 995-ben visszatért Norvégiába, de rövid idő múlva, térítése erőszakosságának és a többi skandináv királlyal való összetűzésének baljós jelei után, egy nagy tengeri csatában elesett. Élete már nagyon korán, az Ólafs saga helga legelső változatának följegyzése után, magára vonta a krónikások figyelmét. Hat változata ismeretes. O 1. Ez is, akár a második változat, állítólag latinul íródott 1190 körül, a þingeyrari bencés kolostorban, Oddur Snorrason (12. sz. második fele) keze nyomán, a latin eredeti alapján – amelyből semmi nem maradt fenn – 1210–1220 körül készült az izlandi fordítás. A későbbiekhez képest nagyon rövid, naiv felfogású, stílusában egyenetlen, latinizmusokkal átszőtt munka. O 2. Ennél sokkal érettebb a kissé később ugyanott munkálkodó szerzetes, Gunnlaugur Leifsson (1218 v. 1219) változata, amely talán saját, 1190–1200 körül írott latin eredetijének 1210–1219 körül készített fordítása. A szerző már rutinos elbeszélő, kedveli az előjeleket, a jóslatokat, a világmagyarázatokat és a mesés-kalandos fordulatokat, és stílusa is élőbb, dialógusai jól jelenetezettek, bár, talán nagy olvasottsága folytán, gyakran hajlik a retorikus szószaporításra. Szövegének egy részét beledolgozták az ötödik változatba. O 3. →Snorri Sturluson. A leghitelesebb és a legnagyobb esztétikai értékű változat az író Heimskringla c. munkájában. O 4. Kicsiny töredék 1220–1240 közöttről, szerzője vagy lejegyzője lehetett izlandi vagy norvég is. O 5. E változat izlandi elnevezésének állandó jelzője a „legterjedelmesebb” (noha rövidebb a hatodiknál), és valóban: ez már egy Ólafur Tryggvason- vagy Olav Tryggvesson-enciklopédiának nevezhető, mert mindent összegyűjtött, ami a tárgyról egyáltalán tudnivaló volt, elsősorban persze a megelőző változatok szövegeit, de szájhagyományos történeteket is. Szerzője minden bizonnyal Bergur Sokkason (14. sz. második fele) munkaþverái bencés apát volt, a stílusa pedig eléggé papos, retorikus, nemritkán latinos szerkezetű. O 6. A valójában legterjedelmesebb változatot a megelőző tovább bővítésével rótták egy kódexbe (→Flateyjarbók) a 14. sz. végén.” Forrás: Bernáth István: Ólafs saga Tryggvasonar, In: Király István (főszerk.): Világirodalmi lexikon 9, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984., 595–596. Peadar, fejezd már be, de rohadt gyorsan.– Alensha 2010. szeptember 22., 01:49 (CEST) A plágium nem gyerekcsíny
Egyelőre a fenti szócikkek vannak megvádolva plágiummal, de ez szúrópróbaszerűen derült ki, a jéghegy csúcsa, és nem az én érdemem volt ez felfedezni, én csak nagyobb nyilvánosságot csináltam neki, és folytattam az ellenőrzést. Mert ezt nem lehet eltussolni, a plágium nem gyerekcsíny, egyetemen a szakdolgozatok írásakor aláíratnak a diákokkal egy nyilatkozatot, hogy nem plágium a munkájuk, és hogy tisztában legyenek, mi számít annak, és hogy kell bánni a felhasznált idegen szövegekkel, ha beépítik a munkájukba. És tudniuk kell, hogy súlyos következményei lesznek, ha plagizálnak szövegeket vagy akár szövegrészleteket. De itt feketén-fehéren kiderült, hogy a szócikkek másolmányok egytől egyig, max. 1-2 kötőszó van kicserélve, és a másoló még arra sem vette a fárdságot, hogy a saját szavaival fogalmazza meg. Mint tudjuk, a mennyiség nem minőség, és félő, hog több száz cikkről lehet még szó, és ez már a wikipédiára nézve ciki. Ez ellen a gyakorlat ellen és az ellen, aki ezt a nyilvánvaló hamisítást elkövette, határozottan fel kell lépni. Nem maradhat következmények nélkül.Peadar vita 2010. szeptember 22., 02:01 (CEST) |
