Ugrás a tartalomhoz

Virginia Andreescu Haret

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Virginia Andreescu Haret

Születési neveMaria Virginia Andreescu
Született1894. június 21.
Bukarest
Elhunyt1962. május 6.
Bukarest
Nemzetiségeromán
HázastársaSpiru I. Haret
GyermekeiRadu Haret
Iskoláia bukaresti Építészeti Főiskola első női végzőse
Munkái
Jelentős épületeiGheorghe Şincai Líceum(wd) (Bukarest)
Cantemir Vodă Líceum(wd) (Bukarest)
A Wikimédia Commons tartalmaz Virginia Andreescu Haret témájú médiaállományokat.

Virginia Andreescu Haret (Bukarest, 1894. június 21. – Bukarest, 1962. május 6.) román építész; az első nő, aki építészi oklevelet szerzett Romániában.

Élete

[szerkesztés]

Maria Virginia Andreescu 1894. június 21-én született Bukarestben. Nagybátyja Ion Andreescu festő volt.[1] Kilencéves volt, amikor meghalt édesanyja, ezt követően három testvérét kellett gondoznia. Magánúton tanult, és 1912-ben érettségizett a Mihai Viteazul Líceumban(wd).[2] Beiratkozott a bukaresti Építészeti Főiskolára, és 1919-ben ő volt az első nő, aki építészi oklevelet szerzett[3] Építészeti tanulmányaival párhuzamosan a Szépművészeti Akadémia előadásait is hallgatta, ahol Ipolit Strâmbu(wd) tanítványa volt. 1920-ban Strâmbu kiállítást szervezett Andreescu rajzaiból, vázlataiból és akvarelljeiből. A rendezvénynek jó volt a visszhangja, és a Műemlékbizottság a kiállított 66 munkából 28-at megvásárolt állandó kiállításra, további nyolcat pedig az akadémia vett meg.[2]

1922-ben tanulmányutat tett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban; az erről írt beszámolóját az Artele Frumoase című folyóirat tette közzé. A műemlékbizottságtól a műveiért kapott pénzzel Olaszországba utazott, hogy tanulmányait Rómában egészítse ki. Másfél évig tanult Gr. Bargelini professzornál,[2] közben rajzolóként régészeti ásatásokon is dolgozott, hogy megértse a hagyományos építési módszereket. Az akkor népszerű olasz novecento hatása érezhető későbbi munkáin.[4] 1923 második felében tért vissza Romániába, és a Műszaki Oktatás Minisztériumában dolgozott egészen 1947-es nyugdíjba vonulásáig. 1928-ban kötött házasságot Spiru I. Harettel,[2] (1892-1970), Spiru C. Haret(wd) matematikus unokaöccsével.[5] Egy gyermekük született, Radu, aki mérnöki pályára lépett.[6]

Munkásságának legtermékenyebb részét a két világháború között fejtette ki. Munkái között vannak a Gheorghe Şincai Líceum(wd) (1924-1928), a Cantemir Vodă Líceum(wd) egyik szárnya (1926-1929),[2] a govorai kaszinó (1928-1929), valamint számos lakó- és középület.[7] Stílusa felöleli az összes román építészeti stílust, a klasszikustól a modernig. Saját háza art déco stílusú.[5] Miután negyven épületet fejezett be, kinevezték építészeti főfelügyelőnek; ezzel ő lett az első román nő, aki ezt a tisztséget betöltötte.[2][7] Számos nemzetközi konferencián és kongresszuson képviselte az országot.[7] Nicolae Ghica-Budești-tel(wd) közösen írt egy négykötetes művet az építészet történetéről, számos akvarellel.[5]

Művei

[szerkesztés]
Gheorghe Şincai Főgimnázium
  • 1923, Nicu Stănescu villa, Strada Paris 43.[8]
  • 1923, Dionisie Germani villa, Strada Paris 45.[9]
  • 1923-1927, A Tinerimea Românǎ Társaság palotája, Strada Johann Guttenberg 19.[10]
  • 1924-1928, Gheorghe Şincai Főgimnázium[2]
  • 1924-1928 Apartmanház, Strada Frumoasă 50-56.[11]
  • 1924, Gongopol épület, Strada Icoanei 40.[12]
  • 192?, I. Catuniari villa, Strada Washington 30.[13]
  • 1925, Papiniu villák, Strada Roma 54 és 56.[14]
  • 1925, Dimitrie Cantemir Líceum, Bulevardul Dacia 117.[15]
  • 1926, P.Leibovici villa, Intrarea Spătarului 5.[16]
  • 1926, Spiru Haret-Gold villa, Intrarea Spătarului 8.[17]
  • 1926, Societatea Locuințe Ieftine lakóháza, Bulevardul Hristo Botev 1.[18]
  • 1926-1929, Cantemir Vodă Líceum szárnya[2]
  • 1927, Ziarul Universul villa, Strada Madrid 5.[19]
  • 1927-1934, Szentháromság Templom, Ghencea. Jean Pompiliannal közösen[20]
  • 1927, Carol Davila Orvosi Egyetem antropológiai kutatóközpontja, Bulevardul Eroli Sanitari 8.[21]
  • 1928-1929, Kaszinó, Govora[7]
  • 1928, Cezar Goliel ezredes villa, #16 Strada Mihail Obedenaru 16.[22]
  • 1928, Ianculescu (Rosetti) villa, Strada Povernei 1-3.[23]
  • 1928, Banca Viticolă borháza és lakóépületei, Strada Petru Rareş 17-21.[24]
  • 1928, Augustin Opran villa, Strada Alexandru Philippide 15.[25]
  • 1929, Dr. Nicolae Gheorghe Lupu villa, Bulevardul Dacia 41.[26]
  • 1929, Hét villa a Casa de Depuneri şi Consemanaţiuni tisztviselői számára, Strada Theodor Burada 2-10.[27]
  • 1930, Steinberg villa, Strada Dr. Joseph Lister 31.[28]
  • 1930, Georgescu villa, Strada Dr. Louis Pasteur 41.[29]
  • 1930, Prof. Popsecu and Iosif Gavrea villa, Strada Mihail Obedenaru 6 és 6a.[30]
  • 1931, Virginia és Spiru Haret villa, Bulevardul Lascăr Catargiu 14.[31]
  • 1932, Radu és Elena Perianu villa, Bulevardul Eroilor 18.[32]
  • 1933, Viorica és Gheorghe Rujinski villa, Strada Berzei 22.[33]
  • 1935, Nistor villa, Strada Dr. Anibal Theohari 17.[34]
  • 1935, Iuraşcu villa, Strada Emanoil Porumbaru 24.[35]
  • 1935, Panait Mazilu villa, Strada Popa Savu 76.[36]
  • 1936, Constantinescu villa, Intrarea Bitolia 11.[37]
  • 1937, Dumitru Stoica villa, Strada Veronica Micle 27.[38]
  • 1942, Constanţa és Ioan G. Haret villa, Strada Jean Texier 7.[39]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. George Marcu: Virginia Haret-Andreescu. Enciclopedia Romaniei, 2012 (Hozzáférés: 2016. május 9.)
  2. a b c d e f g h Emanuel Badescu. „Virginia Andreescu Haret, prima femeie arhitect din România (I)”, Ziarul Financiar, 2013. július 18. (Hozzáférés: 2016. május 9.) 
  3. Raluca Niculae (2012. november 6.). „Architecture, a career option for women? Romania case”. Review of Applied Socio-Economic Research 4 (2), 8. o, Kiadó: Pro Global Science Association. ISSN 2247-6172. (Hozzáférés: 2016. május 9.) 
  4. Dan 2013, 34. o.
  5. a b c Lăcraru & Lăcraru 2013, 3. o.
  6. Henrieta Delavrancea-Gibory. „Virginia Haret. Cine are ceva de spus?”, Arhitectura (online), 2013. június 12. (Hozzáférés: 2016. május 9.) 
  7. a b c d The casino in Govora, an unfinished architectural monument. Casino Inside Magazine
  8. Lăcraru & Lăcraru 2013, 25. o.
  9. Lăcraru & Lăcraru 2013, 26. o.
  10. Lăcraru & Lăcraru 2013, 14. o.
  11. Lăcraru & Lăcraru 2013, 28. o.
  12. Lăcraru & Lăcraru 2013, 33. o.
  13. Lăcraru & Lăcraru 2013, 24. o.
  14. Lăcraru & Lăcraru 2013, 23. o.
  15. Lăcraru & Lăcraru 2013, 34. o.
  16. Lăcraru & Lăcraru 2013, 35. o.
  17. Lăcraru & Lăcraru 2013, 36. o.
  18. Lăcraru & Lăcraru 2013, 37. o.
  19. Lăcraru & Lăcraru 2013, 27. o.
  20. Lăcraru & Lăcraru 2013, 6. o.
  21. Lăcraru & Lăcraru 2013, 13. o.
  22. Lăcraru & Lăcraru 2013, 9. o.
  23. Lăcraru & Lăcraru 2013, 29. o.
  24. Lăcraru & Lăcraru 2013, 17. o.
  25. Lăcraru & Lăcraru 2013, 31. o.
  26. Lăcraru & Lăcraru 2013, 32. o.
  27. Lăcraru & Lăcraru 2013, 15. o.
  28. Lăcraru & Lăcraru 2013, 8. o.
  29. Lăcraru & Lăcraru 2013, 10. o.
  30. Lăcraru & Lăcraru 2013, 11. o.
  31. Lăcraru & Lăcraru 2013, 30. o.
  32. Lăcraru & Lăcraru 2013, 12. o.
  33. Lăcraru & Lăcraru 2013, 16. o.
  34. Lăcraru & Lăcraru 2013, 7. o.
  35. Lăcraru & Lăcraru 2013, 19. o.
  36. Lăcraru & Lăcraru 2013, 20. o.
  37. Lăcraru & Lăcraru 2013, 22. o.
  38. Lăcraru & Lăcraru 2013, 18. o.
  39. Lăcraru & Lăcraru 2013, 21. o.

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Virginia Andreescu Haret című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]