Virány László
Virány László | |
![]() | |
Született | 1905. december 29.[1] Budapest |
Elhunyt | 1988. február 24. (82 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Löw Magdolna (h. 1928–1986) |
Foglalkozása | karmester |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1933) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (U2-72-27) |
Virány László (Budapest, 1905. december 29. – Budapest, 1988. február 24.) karmester, zeneszerző.
Élete
[szerkesztés]Virány (Weisz) Gyula (1870–1964) kereskedő és Diamant Rozália (1876–1967) fia.[2] 1933-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult, de közben már szalonzenekart vezetett, amellyel számos alkalommal fellépett. Az 1930-as években a Király Színházban működött az intézmény megszűnéséig. A második világháború alatt zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be, majd deportálták. 1945 májusában a mauthauseni koncentrációs táborban szabadult fel.[3] 1945 után négy évadon át a Szegedi Nemzeti Színházban vezényelt, majd 1949-től a Fővárosi Operettszínház karigazgatója és operettstúdiónak vezetője volt 1975-ös nyugalomba vonulásáig.
Házastársa Löw Zsigmond és Knöpfler Gizella lánya, Magdolna (1905–1986) volt, akit 1928. szeptember 1-jén Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[4]
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Munka Érdemrend bronz fokozata (1968)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 984/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 16.)
- ↑ Holocaust Survivors and Victims Database
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1325/1928. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 16.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.