Viola da gamba

Gamba, viola da gamba
Más nyelveken
angol: viol francia: viole (de gambe) német Viola da gamba olasz: viola da gamba
Besorolás
húros hangszer vonós hangszer gamba család
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	321.322-71
Rokon hangszerek	cselló, baryton, lira da braccio, lira da gamba, viola bastarda, viola d’amore,
Hangminta
Hangszerjátékos	gambás, csellista, nagybőgős
A Wikimédia Commons tartalmaz Gamba, viola da gamba témájú médiaállományokat.

Gambák különböző méretű változatai (1–3) és a basszusgamba, avagy violone

A viola da gamba (olasz elnevezés, magyar fordítása kb. ’térdhegedű’) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely hat, egymástól kvartra (középen egyikük tercre hangolt) hangolt húrral van ellátva. A hangszer egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz, illetve barokk zene egyik fő hangszere volt.

A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.

A gambák története

A gambák gyökerét a vihuelánál kereshetjük. A hangszer valószínűleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg, pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vihuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves húrláb, a különbség csak annyi, hogy ez már vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde, a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.

Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedűcsaládnak, bár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedűcsalád tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd viola da braccio).

Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet, amelyen két gyerek gambázik, 1497-re datálják.

A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még körülbelül egy évszázadig mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül basszus változata, a violone maradt fenn tovább.

Főbb művek gambákra

• John Dowland, William Byrd, John Jenkins, William Lawes, Henry Purcell: Művek konzortokra (gambaegyüttesekre)
• Johann Sebastian Bach: Szonáták gambára, 6. Brandenburgi verseny
• Karl Friedrich Abel: Gambaversenyek
• Marin Marais: Művek gambá(k)ra

Felépítése

Különbségek a hegedűcsalád és a gambacsalád tagjai között

• Fogólap: a gambáknak 6–7 húrja van a 4 helyett, a húrok kvartonként vannak hangolva, nem kvintenként. A gambákon ezenfelül megtalálhatóak a gitárra jellemző érintők is.
• Láb: a gamba húrlába kevésbé ívelt, ezért könnyebb rajta akkordokat játszani.
• Hanglyuk: eltérő formájú, F-lyuk helyett a gambán C-lyuk található
• Tető- és hátlapok: a hegedűcsaládnál íveltek, a gambáknál a hátlap sík.

A legelterjedtebb gamba hangolása

Méretek és hangolás

A 16–18. században épített viola da gambák összesen hét nagy csoportra oszthatók méret és hangolás szerint:

• A sopranino viola da gamba hangolása: g, c¹, e¹, a¹, d², g²
• A szoprán viola da gamba hangolása: d, g, c¹, e¹, a¹, d²
• Az alt viola da gamba hangolása: A, d, g, h, e¹, a¹
• A tenor viola da gamba hangolása: D, G, c, e, a, d¹
• A basszus viola da gamba hangolása: A₁, D, G, H, e, a; de előfordultak ennél egy nagyszekunddal, illetve kis terccel mélyebb változatok is. Az előbbiek alaphangja G₁, az utóbbié Fisz₁ volt. A G hangolású basszus viola da gambák között előfordult, hogy a terc távolság nem a 3. és 4., hanem a 2. és 3. legmélyebb húr közé került.
• A kontrabasszus viola da gamba hangolása: D₁, G₁, C, E, A, d; előfordultak öt-, illetve hathúros változatok is E₁ alaphanggal, terctávolság nélkül, csak kvartokra hangolt húrokkal.
• A szubkontrabasszus viola da gamba csak öt húrral volt felszerelve, ezek hangolása: D₁, E₁, A₁, D, G

	sopranino ~	szoprán ~	alt ~	tenor ~	basszus ~	kontrabasszus ~	szubkontrabasszus ~
16. századi elnevezés	-	diszkant ~	alt ~ és tenor ~ (méretbeli különbség, azonos hangolás)	tenorbasszus ~	-	-	-
Praetorius szerint	-	-	cant ~ vagy violetta picc(i)ola	tenoralt ~	kisbasszus ~	violone, nagybasszus ~, kontrabasszus ~	nagyon nagy basszus ~
17–18. századi elnevezés	pardessus de ~	dessus de ~	-	basse de ~	-	-	-

A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, illetve Jambe de Fer: Zene összegzése című művében található.

További információk

• Viola da gamba - Viola da braccio - Viola d'amore hangszerek története.~"Mohácsi Kálmán Brácsaművész könyve egyik fejezete"~