Viola da gamba
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Gamba, viola da gamba | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol: viol francia: viole (de gambe) német Viola da gamba olasz: viola da gamba | |
| Besorolás | |
| húros hangszer vonós hangszer gamba család | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 321.322-71 |
| Rokon hangszerek | cselló, baryton, lira da braccio, lira da gamba, viola bastarda, viola d’amore, |
| Hangminta | |
| Hangszerjátékos | gambás, csellista, nagybőgős |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gamba, viola da gamba témájú médiaállományokat. | |
A viola da gamba (olasz elnevezés, magyar fordítása kb. ’térdhegedű’) vagy röviden gamba, esetleg viol (angolul) egy vonós hangszer, amely hat, egymástól kvartra (középen egyikük tercre hangolt) hangolt húrral van ellátva. A hangszer egyenesen a vihuelától és a rebektől származik, kb. 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz, illetve barokk zene egyik fő hangszere volt.
A gamba megnevezést használhatjuk a konkrét hangszer, de a teljes gamba család megnevezésére is.
A gambák története
[szerkesztés]A gambák gyökerét a vihuelánál kereshetjük. A hangszer valószínűleg úgy alakult ki, hogy egyesek a hangszerüket vonóhúzással szólaltatták meg, pengetés helyett. Ez a folyamat egy teljesen új hangszer kifejlődéséhez vezetett, ami igen szoros rokonságban állt a vihuelával: a lapos hátlap, az érintők és az íves húrláb, a különbség csak annyi, hogy ez már vonós hangszer, nem pengetős (a hangszer spanyol neve ezért vihuela de arco). Később a ferde, a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, innen a térdhegedű megnevezés.
Nevének fordításával ellentétben csak távoli rokona a hegedűcsaládnak, bár néhány írás szerint a gambák a mai modern hegedűcsalád tagjainak az előfutárai; ez nem így van, mert a hegedű és társai sok mindenben különböznek a gambáktól (lásd viola da braccio).
Az egyik legkorábbi ábrázolása egy Lorenzo Costa által készített oltáron van, amely a bolognai San Giovanni in Monte templomában van. Ezt a képet, amelyen két gyerek gambázik, 1497-re datálják.
A 17. század végére a gambák kezdtek teljesen kiveszni (még körülbelül egy évszázadig mint műkedvelő hangszer maradtak meg), egyedül basszus változata, a violone maradt fenn tovább.
Főbb művek gambákra
[szerkesztés]- John Dowland, William Byrd, John Jenkins, William Lawes, Henry Purcell: Művek konzortokra (gambaegyüttesekre)
- Johann Sebastian Bach: Szonáták gambára, 6. Brandenburgi verseny
- Karl Friedrich Abel: Gambaversenyek
- Marin Marais: Művek gambá(k)ra
Felépítése
[szerkesztés]Különbségek a hegedűcsalád és a gambacsalád tagjai között
[szerkesztés]- Fogólap: a gambáknak 6–7 húrja van a 4 helyett, a húrok kvartonként vannak hangolva, nem kvintenként. A gambákon ezenfelül megtalálhatóak a gitárra jellemző érintők is.
- Láb: a gamba húrlába kevésbé ívelt, ezért könnyebb rajta akkordokat játszani.
- Hanglyuk: eltérő formájú, F-lyuk helyett a gambán C-lyuk található
- Tető- és hátlapok: a hegedűcsaládnál íveltek, a gambáknál a hátlap sík.
Méretek és hangolás
[szerkesztés]A 16–18. században épített viola da gambák összesen hét nagy csoportra oszthatók méret és hangolás szerint:
- A sopranino viola da gamba hangolása: g, c1, e1, a1, d2, g2
- A szoprán viola da gamba hangolása: d, g, c1, e1, a1, d2
- Az alt viola da gamba hangolása: A, d, g, h, e1, a1
- A tenor viola da gamba hangolása: D, G, c, e, a, d1
- A basszus viola da gamba hangolása: A1, D, G, H, e, a; de előfordultak ennél egy nagyszekunddal, illetve kis terccel mélyebb változatok is. Az előbbiek alaphangja G1, az utóbbié Fisz1 volt. A G hangolású basszus viola da gambák között előfordult, hogy a terc távolság nem a 3. és 4., hanem a 2. és 3. legmélyebb húr közé került.
- A kontrabasszus viola da gamba hangolása: D1, G1, C, E, A, d; előfordultak öt-, illetve hathúros változatok is E1 alaphanggal, terctávolság nélkül, csak kvartokra hangolt húrokkal.
- A szubkontrabasszus viola da gamba csak öt húrral volt felszerelve, ezek hangolása: D1, E1, A1, D, G
| sopranino ~ | szoprán ~ | alt ~ | tenor ~ | basszus ~ | kontrabasszus ~ | szubkontrabasszus ~ | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 16. századi elnevezés | - | diszkant ~ | alt ~ és tenor ~ (méretbeli különbség, azonos hangolás) | tenorbasszus ~ | - | - | - |
| Praetorius szerint | - | - | cant ~ vagy violetta picc(i)ola | tenoralt ~ | kisbasszus ~ | violone, nagybasszus ~, kontrabasszus ~ | nagyon nagy basszus ~ |
| 17–18. századi elnevezés | pardessus de ~ | dessus de ~ | - | basse de ~ | - | - | - |
A hangolást különböző zenetörténészek máshogy ítélik meg. A legelfogadottabbak Michael Praetorius Syntagma Musiciumjában, illetve Jambe de Fer: Zene összegzése című művében található.
