Ugrás a tartalomhoz

Viktor Anatoljevics Rizsakov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Viktor Rizsakov szócikkből átirányítva)
Viktor Rizsakov
SzületettViktor Anatoljevics Rizsakov
1960. május 25. (64 éves)
Habarovszk
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
Foglalkozásaszínházi rendező, színészpedagógus,
díszlet- és jelmeztervező
Iskolái
  • Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola
  • Távol-keleti Művészeti Egyetemen
  • Oroszországi Színművészeti Egyetem
Kitüntetései
  • Golden Mask
  • Honored art worker of the Russian Federation (2014)

A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Rizsakov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Viktor Anatoljevics Rizsakov (oroszul: Виктор Анатольевич Рыжаков; Habarovszk, 1960. május 25. –) európai hírű, Sztanyiszlavszkij-díjas orosz rendező, színészpedagógus, díszlet- és jelmeztervező. Az Oxigén (Kiszlorod) színházi mozgalom[m 1] alapítója Ivan Viripajevvel.

Életpályája

[szerkesztés]

Felsőfokú tanulmányait a moszkvai Borisz Scsukin Színművészeti Főiskola(wd) rendezői és színészmesterség tanszékén, a Távol-keleti Művészeti Egyetemen (DVII) és az Orosz Színművészeti Egyetemen (RATI-GITIS) végezte.

1991-2001 között a Fiatal Nézők Színházában (TJUZ) dolgozott, majd 1993-ban az egyik alapítója és művészeti vezetője volt az első Független Színházi Fesztiválnak Szocsi szomszédságában. 1995-től 2001-ig volt művészeti vezetője a kamcsatkai Dráma és Komédia Színháznak. 2000-ben a színház társulatával életre hívta az „Őrség nr 8” elnevezésű nemzetközi színházi projekt, mely eljutott világszerte számos fesztiválra (például Edinburghba, Los Angelesbe, Tbiliszibe). 2001 óta rendező-oktatója Nyemirovics-Dancsenko Moszkvai Művész Színháznak (MHAT) és annak egyetemi szintű oktatási intézményének(ru). 2002-ben ő az egyik alapítója és vezetője Szentpéterváron az A. M. Vologyin műve után "Öt este" elnevezésű színházi fesztiválnak. 2012 óta vezeti a Mejerhold Központot.

Az ember képes arra, hogy meghallja a másik szenvedését. Magam ezért nem alkalmazom a »hamis illúziókeltés« taktikáját a közönséggel szemben; nincs szükségük arra, hogy lássák a dolgokat, mikor képesek azokat meghallani is.
– Viktor Rizsakov
Art Is Not for Fear Russia's New Directors in Conversation
(Theater magazin 36/1 132. oldal, 2006.)[2][3]

Gyakran dolgozik együtt kreatív együttműködésben Ivan Viripajev drámaszerzővel, akivel együtt egy színházi mozgalom megalapítója is. Darabjait színpadra vitte Oroszországban és külföldön – így Magyarországon – is. Számos orosz és nemzetközi színházi díjat nyert, fesztivál és kurzus résztvevője. A Sztanyiszlavszkij-módszer követője.

Magyarországon először a debreceni Csokonai Színházban – az akkori igazgató – Vidnyánszky Attila hívására rendezett 2007-ben (Vihar.Opus.Post[4]), majd ugyanott 2009- (Fodrásznő, ami ősbemutató is volt egyben)[5][6] és 2012-ben (Illúziók)[7] és szintén a debreceniekkel koprodukcióban 2009-ben állította színpadra a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az Aidát.[8] 2012. óta tart nyaranta a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán működő Színházi Intézetben 10 napos nemzetközi mesterkurzust.[9] 2014-ben a Nemzeti Színháznak rendezte meg az Éjjeli menedékhelyet.[10] És olyan magyar művészekkel dolgozott együtt, mint Törőcsik Mari, Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Szarvas József, Tóth Auguszta, Trokán Nóra, Fehér Tibor.[11]

Díjai

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Az Oxigén (Kiszlorod) orosz színházi mozgalom: Olyan újszerű drámai szemlélet, melyben a szöveg és a játék sajátos szétválasztásával egy harmadik „minőség”, új egység jön létre. Újszerű színpadi jelenséggé a színpadi játék és a szöveg távolságából vált, annak feszültségéből építkezik. Nevét Viktor Rizsakov rendező és Ivan Viripajev drámaszerző első közös, ezen az elven alapuló előadása után kapta.[1]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. prae.hu
  2. Komjáthy Zsuzsanna: Figyelni és meghallani, Színház.net - 2014. november 8.
  3. Yale School of Drama/Yale Repertory Theatre Art Is Not for Fear: Russia's New Directors in Conversation, http://theater.dukejournals.org/ - (hozzáférés: 2014. december)
  4. Zsámbéki Színházi Bázis Vihar.Opus.Post színlapja
  5. Fodrásznő Archiválva 2016. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben színlapja
  6. Szénási Miklós: Házaspáros dumaszínház: mesék a szerelemről néhány száz statisztával, dehir.hu - 2012. április 15.
  7. Illúziók – melodráma a valódi értékekről Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, haon.hu - 2012. április 8.
  8. - zéta - Veronától északra (Aida a Margitszigeten), cafe momus komolyzenei magazin Operabemutatók - 2009. július 27.
  9. Három nővér tíz napon át, kapos.hu - 2014. Július 9.
  10. Grund: Viktor Rizsakov: Hálás vagyok, amiért Vidnyánszky baráti jobbot nyújtott Archiválva 2014. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, MTI/MNO - 2013. július 10.
  11. https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/reszegek
  12. a b Birgit Beumers and Mark Lipovetsky: Performing Violence: Literary and Theatrical Experiments of New Russian Drama (241. oldal); Intellect Ltd - 2009. ISBN 1841502693 (online: Google e-Könyv
  13. eng.goldenmask.ru 2004 (angolul)
  14. archiv.poszt.hu A X. POSzT díjazottjai Archiválva 2014. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben - 2010. június 12.
  15. Pannon Várszínház, Vendég előadás: Fodrásznő
  16. Veronica Hlebnyikov: «Текстура» в Перми, odnako.org
  17. ticketland.ru Боги пали, и нет больше спасения Archiválva 2014. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
  18. Zsigmond Nóra: „A szabadság a legfőbb tőkénk” Archiválva 2014. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, archivum.magyarhirlap.hu - 2012. október 5.
  19. Nemzeti Színház honlapja (2014. március 12.). Rendezők (.pdf). A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó programfüzete, 27. o. [2014. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 15.) 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]