Ugrás a tartalomhoz

Vidarény Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vidarény Iván
SablonWikidataSegítség

Vidarény Iván (Iván Vydarený) (Verbó, 1887. június 13.Budapest, 1982. július 10.) szlovák származású magyar építész, festő, fotográfus. Kora egyik legszámottevőbb fotóművésze volt.

Életpályája

[szerkesztés]

A felvidéki Verbón született szlovák családban. Szenvedélyes amatőr fényképész – egyébként órásmester – apja útmutatása nyomán már tízéves korában jó felvételeket készített. 1907-ben érettségizett a-pozsonyi evangélikus líceumban, majd a Műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. Több évtizeden át Wellisch Andor építészirodájának megbecsült munkatársa volt.[1]

Az első világháborúban az olasz fronton hadtápos drótkötélpályák tervezése és kivitelezése mellett, sok fényképet, rajzot és akvarellt alkotott a „nagy háború” borzalmairól és a Júliai-Alpok szép tájairól. Közben az idős Mednyánszky László festőművésszel hónapokig közös barakkban éltek.

1910-ben a MAOSZ, 1912-től a választmány, 1927-től tiszteletbeli tagja volt. 1942-ben a szövetség alelnökévé választották. Gyakorlati bemutatóiból, szakkönyveiből amatőr fotósok garmadája okult, s kb. 120 szakcikk is kikerült a keze alól. A Wessely-féle objektív megalkotásában is közreműködött. Az átnyomás kézikönyve címen szakkönyvet is megjelentetett.

1921-ben alapítója volt a Fotóművészeti Hírek című folyóiratnak, 1921–27 között annak társszerkesztője, majd 1928–30-ban főszerkesztője lett. 1937-től a 9,5 mm-es filmezéssel is foglalkozott.

95 éves korában Budapesten érte a halál, a Fiumei Úti Sírkertben lelt végső nyugalomra. Tízezernyi fényképfelvételét fia, ifj. Vidarény Iván fotográfus tette közkinccsé 2020 után.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]