Ugrás a tartalomhoz

Victor Léon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor Léon
SzületettVictor Hirschfeld
1858. január 4.[1][2][3][4][5]
Szenice[6]
Elhunyt

Bécs[9][6]
Álneve
  • Victor Léon
  • Victore Léon
Állampolgárságaosztrák[10]
Foglalkozása
SírhelyeHietzingi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Léon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Victor Léon, eredetileg Victor Hirschfeld, gyakran Viktor Léon (Szenic, 1858. január 4.[11] – Bécs, 1940. február 23.) osztrák librettista, szövegíró.

Élete

[szerkesztés]

Jakob Heinrich Hirschfeld rabbi (Sasvár–Morvaőr, 1819. január 20. – Bécs, 1902. október 6.[12]) és Pauline Ausch fia. Apja egyike volt annak a három rabbinak, akik felavatták a Pécsi zsinagóga épületét.[13] Filozófiát tanult az augsburgi és a bécsi egyetemen, illetve a Bécsi Konzervatóriumot látogatta. Ezután újságíróként dolgozott. 1877-től 1884-ig kiadta a Die Hausfrau: Blätter für Haus und Wirthschaft című folyóiratot, majd Victor Léon álnéven, amelyet haláláig megtartott, színházi körökben is nevet szerzett magának. Barátságban volt Hermann Bahrral, és szoros kapcsolatban állt a Café Griensteidl irodalmi körrel.

Sírja a Hietzingi temetőben
Emléktábla a síron

1878-ban debütált a Falsche Fährte című művével az 1837-től 1895-ig létező Sulkowskitheaterben, Bécs Margareten kerületében (ma: Wiedner Hauptstrasse 123, 123a, 125, Gassergasse 44), de drámaíróként sikertelen maradt. 1881-ben a Theater in der Josefstadt, 1882-ben a Carltheater és 1883-ban a Theater an der Wien dramaturgja volt. Számos drámát, népszínművet és esszét írt, valamint – részben testvérével, Leo Felddel együtt – operett-librettókat készített olyan zeneszerzőknek, mint Max von Weinzierl, Rudolf Raimann, Alfred Zamara és ifj. Johann Strauss. Csak 1897-ben ért el áttörést, amikor Heinrich von Waldberggel és Richard Heuberger zeneszerzővel közösen megírta a Der Opernball című operettet. Hamarosan következtek a Bécsi vér és A víg özvegy című operettek, amelyekkel nagy sikereket ért el. Gyakran dolgozott együtt Leo Steinnel, és vele együtt hozzájárult Lehár világsikeréhez. 1884 és 1893 között főleg újságírói tevékenységet folytatott, majd ő lett 1894-ben a Theater in der Josefstadt dramaturgja[14] és igazgatója, 1897-től pedig a Carltheater rendezőjeként dolgozott, illetve színészoktatást is vállalt.

Felesége, Ottilie Popper (1869. április 10. – 1942. április 12.) volt, akitől született egy lánya, Felicitas, akit Lizzinek becéztek. 1907-ben lánya Hubert Marischka neje lett, aki ekkoriban még színész és operetténekes volt. Lizzi javasolta Lehár A sárga kabát című operettjéhez a kínai hangulatot, amely később A mosoly országa néven vált világhírűvé. Az alig harmincéves Lizzi 1918-ban, harmadik gyermeke, Franz Marischka születése után vakbélgyulladásban meghalt.[15] Ezért Victor Léon A sárga kabát librettóját lányának ajánlotta. Léon túlélte mind a lányát, mind az öccsét. Utolsó színpadi munkája Lehár Das Fürstenkind (szintén: Der Fürst der Berge címmel is) 1932-es előadásainak felügyelete volt. Ausztria Német Birodalomhoz való csatolása után zsidó származása miatt eltiltották hivatásának gyakorlásától. Utolsó lakhelye Hietzingben volt, a Wattmanngasse 22. szám alatt. Díszsírhelye a Hietzingi temetőben található.

A közelgő hagyatéki tárgyalásokra való tekintettel Viktor Léont 1940-ben a helyi bíróság (Hietzing) szlovák állampolgárként (joghatóság: Szenic) jegyezte be.[16]

Emlékezete

[szerkesztés]

1955-ben Hietzingben utcát neveztek el róla (Viktor-Leon-Gasse)[17]

Művei

[szerkesztés]

Népszínművek

  • Gebildete Menschen. Népszínmű három felvonásban, 1895[18]
  • Fräulein Lehrerin, Leo Felddel, 1905
  • Ein dunkler Ehrenmann. Színmű három felvonásban, 1919

Komédiák

  • Falsche Fährte, 1878, megjelent mint Postillon d’amour
  • —, Heinrich von Waldberg (1862–1929): Atelier Mazabou, 1887[19]
  • Die grünen Bücher. Lustspiel in einem Aufzug, 1900
  • —, Leo Feld, Robert Stolz: Der große Name, 1909

Opera és operett librettók

  • Der Doppelgänger, 1886 (Zene: Alfred Zamara)
  • Simplicius, 1887 (Zene: ifj. Johann Strauss)
  • Friedel mit der leeren Tasche. Opera három felvonásban, 1892, (Zene: Max Josef Beer)
  • Das Modell, 1895 (Zene: Franz von Suppé)
  • Der Strike der Schmiede, 1897 (Zene: Max Josef Beer)
  • Der Opernball, 1898 (Zene: Richard Heuberger)
  • Bécsi vér, 1899 (Zene: ifj. Johann Strauss műveiből összeállította Adolf Müller)
  • Der polnische Jude (társszerző: Richard Batka), 1901 (Zene: Karel Weis)
  • Der Rastelbinder, 1902 (Zene: Lehár Ferenc)
  • Die Schönen von Fogaras, 1903 (Zene: Alfred Grünfeld)
  • Barfüßele, 1904, (Zene: Richard Heuberger)
  • Der Göttergatte, 1904 (Zene: Lehár Ferenc)
  • A víg özvegy, 1905 (Zene: Lehár Ferenc)
  • Vergeltsgott, 1905, (Zene: Leo Ascher)
  • Der fidele Bauer, 1907 (Zene: Leo Fall)
  • Die geschiedene Frau, 1908, (Zene: Leo Fall)
  • Das Fürstenkind, 1909, (Zene: Lehár Ferenc)
  • Das erste Weib. Operett három felvonásban, 1910, (Zene: Bruno Hartl)
  • Die eiserne Jungfrau. Operett három felvonásban, 1911, (Zene: Robert Stolz)
  • Der Nachtschnellzug, 1913, (Zene: Leo Fall)
  • Gold gab ich für Eisen, 1914 (Zene: Kálmán Imre)
  • Wiener Volkssänger, 1919 (Zene: Robert Mahler)
  • A mosoly országa, 1923 (Zene: Lehár Ferenc)
  • La Barberina, 1928, (Zene: Leo Ascher)
  • Der Fürst der Berge, 1932, az 1909-ben bemutatott Das Fürstenkind későbbi változata (Zene: Lehár Ferenc)

Írások

  • Dramaturgisches Brevier. Ein populäres Hand- und Nachschlagebuch für Bühnenschriftsteller, Schauspieler, Kritiker und Laien. Excerpte aus sämmtlichen dramaturgischen Schriften Lessings, nach Materien geordnet und mit Erläuterungen versehen. Második kiadás. Rubinverlag, München 1894

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Victor Leon (angol nyelven)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. november 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  11. ↑ Születési bejegyzése a szenici izraelita hitközség születési akv. 1/1858. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 25.)
  12. ↑ ANNO, Neue Freie Presse, 1902-10-10, Seite 18
  13. ↑ „Ünnepség: 150 éves a Pécsi zsinagóga” 
  14. ↑ Theater, Kunst, Musik und Literatur. (…) Vom Josefstädter Theater. In: Neuigkeits-Welt-Blatt, Nr. 78/1894 (XXI. Jahrgang), 6. April 1894, S. 5 (unpaginiert), Spalte 3. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/nwb.
  15. ↑ lexm.uni-hamburg.de, abgerufen am 25. September 2013.
  16. ↑ Amtlicher Teil. (…) Aufforderung an die Erben, Vermächtnisnehmer und Gläubiger eines Ausländers. In: Völkischer Beobachter. Kampfblatt der national-sozialistischen Bewegung Großdeutschlands. Wiener Ausgabe, Nr. 184/1940, 2. Juli 1940, S. 11, Spalte 3. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/vob.
  17. ↑ Felix Czeike: Historisches Lexikon Wien. Band 5. Verlag Kremayr & Scheriau, Wien 1997, ISBN 3-218-00547-7, S. 540.
  18. ↑ Theater- und Kunstnachrichten. Raimund-Theater. In: Neue Freie Presse, Morgenblatt, Nr. 11215/1895, 13. November 1895, S. 6, unten rechts. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/nfp sowie OBV.
  19. ↑ I. St.: Feuilleton. Ischler Theaterbrief. (…) Aus der Reihe der vielen Novitäten (…). In: Wiener Theater-Zeitung. Organ für Theater, Kunst und dramatische Literatur, Nr. 9/1887 (X. Jahrgang), 1. September 1887, S. 67, unten rechts. (Online bei ANNO)sablon:ANNO/Wartung/wth.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Victor Léon című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Susanne Blumesberger, Michael Doppelhofer, Gabriele Mauthe: Handbuch österreichischer Autorinnen und Autoren jüdischer Herkunft 18. bis 20. Jahrhundert. Band 2: J–R. Hrsg. von der Österreichische Nationalbibliothek. Saur, München 2002, ISBN 3-598-11545-8, S. 815.
  • Felix Czeike: Historisches Lexikon Wien, Band 4. Kremayr & Scheriau, Wien 1995, ISBN 3-218-00546-9; S. 24f.
  • Barbara Denscher: Der Operettenlibrettist Victor Léon. Eine Werkbiografie. Transcript Verlag, Bielefeld 2017, ISBN 978-3-8376-3976-6.
  • Monika Kornberger: Léon (eig. Hirschfeld), Viktor. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3045-7 helytelen ISBN kód: 3-7001-3077-5 3, helytelen ISBN kód: 2004 .
  • Salomon Wininger: Große Jüdische National-Biographie. Band 2. Czernowitz 1927, S. 131f.

További információk

[szerkesztés]
  • Literatur von und über Victor Léon im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  • Victor Léon im Lexikon verfolgter Musiker und Musikerinnen der NS-Zeit (LexM)
  • Victor Léon hagyatéka megtalálható kézirat-gyűjteményben, valamint a Bécsi Városháza Könyvtárának kottagyűjteményében
  • Victor Léon szócikke az Austria-Forumon (im AEIOU-Österreich-Lexikon)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Victor_Léon&oldid=25250210”