Viaszlazac

Viaszlazac
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) Alrend: Bűzöslazac-alkatúak (Osmeroidei) Öregcsalád: Osmeroidea Család: Bűzöslazacfélék (Osmeridae) Nem: Osmerus Faj: O. eperlanus
Tudományos név
Osmerus eperlanus Linnaeus, 1758
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Viaszlazac témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Viaszlazac témájú médiaállományokat és Viaszlazac témájú kategóriát.

A viaszlazac (Osmerus eperlanus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a bűzöslazac-alakúak (Osmeriformes) rendjébe, ezen belül a bűzöslazacfélék (Osmeridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A viaszlazac a Vizcayai-öböltől Dél-Norvégiáig terjedő terület parti vizeiben és folyótorkolataiban található meg. 32 méteres mélységig lehatol. Még előfordul az Északi-tengerben, Anglia és Írország partjainál, valamint a Balti-tengerben és ennek a part menti mély tavaiban is.

Megjelenése

Alakja: A hal teste karcsú, oldalról csak kevéssé lapított, áttetsző, feje hosszú, orra hegyes. 60-65 kicsi, finom és könnyen leváló pikkelye van; oldalvonala a mellúszók felett ér véget. Szájrése széles, a szem hátulsó szegélyéig ér; állkapocscsontja (mandibula) igen erősen fogazott. Szemének átmérője 1½-2½-szer kisebb az orr hosszánál. A hasúszók elülső tövi része a hátúszó első sugara alá esik.

Színezete': Háta szürkészöld, oldala ezüstösen csillogó, hasa fehéres. Ívás idején fémesen csillogó hosszanti szalagja van. Farokúszója sötéten szegett.

Mérete: Testhossza édesvizekben 10-15 centiméter, legfeljebb 20 centiméter. A tengerben 15-18 centiméter, legfeljebb 30 centiméter.

Életmódja

Tápláléka planktonrákok és kisebb halak.

Szaporodása

A vándoralakok íváskor (március–április) gyakran nagy csapatokban hatolnak be a folyók alsó szakaszára. A 0,6-0,9 milliméter átmérőjű ikrákat a nőstény (nagysága szerint 9000-40 000) homoktalajra és vízinövényekre ragasztja. A kelési idő 2-5 hét. Amikor az ivadék a 4-5 centiméteres nagyságot eléri, a tengerbe vándorol.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 4.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8