Ugrás a tartalomhoz

Vető Miklós (filozófus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a filozófusról szól. Hasonló címmel lásd még: Vető Miklós (egyértelműsítő lap).
Vető Miklós
Született1936. augusztus 22.[1][2]
Budapest[1][2]
Elhunyt2020. január 8. (83 évesen)[3][2]
Párizs 15. kerülete[2]
Állampolgársága
HázastársaOdile Vető
GyermekeiÉtienne Vető
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi oktató
  • történész
Kitüntetéseia Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (2016)
Sablon • Wikidata • Segítség

Vető Miklós (Budapest, 1936. augusztus 22. – Párizs, 2020. január 8.) magyar származású francia filozófus.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Vető Miklós Budapesten született. Jogi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. 1956-ban a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója volt.[4] Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt el kellett hagynia az országot. Három és fél hónapnyi jugoszláviai tartózkodás után Párizsban kap befogadást.

Az 50-es és 60-as években a Sorbonne-on és Oxfordban tanult filozófiát. Tanított a Marquette és a Yale Egyetemen az Egyesült Államokban, az elefántcsontparti Abidjanban és Franciaországban Rennes-ben és Poitiers-ben. 2005-ben professor emeritus címet szerzett.

Vető Miklós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A francia Katolikus Akadémia tagja volt. 2019-ben megkapta a Magyar Filozófiai Társaság Életmű-díját.[5] 2017-ben a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjével tüntették ki.

Filozófiai munkássága

[szerkesztés]

Vető Miklós főként vallásfilozófiával és a német idealizmus filozófiájával foglalkozott. Különösen Kant, Hegel és Schelling gondolkodása foglalkoztatta. Emellett tanulmányai jelentek meg a metafizika témakörében is.

A kérdésre, hogy miért kezdett el filozófiával foglalkozni, egy interjúban így felelt:

"Pályaválasztásomnak volt egy mély, alapvető és egy mulatságos, alkalmi oka. Az alapvető ok az a megtérési élmény volt, amely 1954-ben az érettségiző budapesti fiút megkeresztelt ateistából hívő katolikussá tette. Filozófiával azért kezdtem el foglalkozni – és foglalkozom ma is –, hogy a teremtő és megváltó Istent és a világot, amelyet teremtett és megváltott, jobban megérthessem én magam, és magyarázhassam másoknak fogalmi eszközökkel. Az alkalmi ok pedig, hogy amikor a forradalom után menekültként Párizsba kerültem, a Sorbonne-on haboztam, hogy történelem (vallástörténet) vagy filozófia szakra iratkozzam be. Miután rossz latinista voltam, és a latinvizsga a filozófia szakon könnyebbnek ígérkezett, a filozófiát választottam."[6]

Művei

[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Simone Weil vallásos metafizikája; ford. Bende József; L'Harmattan, Bp., 2005 (A filozófia útjai)
  • A teremtő Isten. Vallásfilozófiai tanulmányok; ford. Kiss Dávid, Szabó Zsigmond, Veresegyházi Nóra; Kairosz, Bp., 2011
  • Jonathan Edwards gondolatvilága; ford. Förköli Gábor, Koncz Hunor Attila; Károli Gáspár Református Egyetem–L'Harmattan, Bp., 2019 (Károli Könyvek. Monográfia)
  • Isten és ember. Válogatott filozófiai tanulmányok; Szent István Társulat, Bp., 2021
  • Budapestől Párizsig, 1936-1957. És a következő hatvan év eseményei; ford. Vető István; Szt. István Társulat, Bp., 2022

Francia nyelven megjelent művei

[szerkesztés]
  • La Métaphysique religieuse de Simone Weil (Párizs, 1971, több utánkiadás); angolul: The Religious Metaphysics of Simone Weil; lefordították olasz és japán nyelvre is
  • F. W. J. Schelling: Stuttgarter Privatvorlesungen (Torinó, 1973, németül)
  • Le fondement selon Schelling (Párizs, 1977, második kiadás 2002-ben)
  • La pensée de Jonathan Edwards (Párizs, 1987); angolul: The Thought of Jonathan Edwards
  • Études sur L'idéalisme Allemand (Párizs, 1988)
  • De Kant à Schelling (Grenoble, németül is megjelent)
  • Le mal (Párizs, 2000)
  • Fichte. De L'Action à L'Image (Párizs, 2001)
  • La naissance de la volonté (Párizs, 2002, portugálul is megjelent)
  • Philosophie et religion (Párizs, 2006)
  • Nouvelles études sur L'Idealisme Allemand (Párizs, 2009)
  • Gabriel Marcel (Párizs, 2014)
  • De Whitehead à Marion (Párizs, 2015)
  • Pierre de Bérulle (Párizs, 2016)
  • La volonté selon Fénelon

Könyvei mellett mintegy 400 közleménye jelent meg folyóiratokban.

Magyarul megjelent tanulmányai

[szerkesztés]
  • A Karizmatikus Megújulás. In: Vigília, 52. évfolyam 6. szám (1987. június), 438-442. oldal

Irodalom

[szerkesztés]
  • Mezei Balázs (szerk.) – Schmal Dániel (szerk.); Megújító újdonság – Tanulmányok Vető Miklós gondolkodásáról; Szent István Társulat, Bp., 2020

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b MTA köztestületi tagok adatbázisa (magyar nyelven)
  2. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées
  3. ↑ Elhunyt Vető Miklós
  4. ↑ „„A gyógyulást az jelentette, amikor az álom elmaradt…””. 
  5. ↑ A Magyar Filozófiai Társaság honlapja. www.mft-hps.hu. [2020. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
  6. ↑ http://www.matud.iif.hu/08jun/13.html

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vető_Miklós_(filozófus)&oldid=27613892”