Vespa V125 V11t
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A Vespa 125 egy robogó, amelyet az olasz Piaggio gyár 1949-ben dobott piacra Corradino D'Ascanio tervezőmérnök tervei alapján.
Felépítése
[szerkesztés]A váz
[szerkesztés]A 49-es modell váza a 48-ashoz hasonló technológiával készül, mindkét oldalon varrat követi a far ívét. A vázszám a karburátor ablaka fölé költözik. A benzincsap továbbra sem tekerős, hanem húzó-toló jellegű, "riserva" funkcióval is bír. A kormánynyakba először szerelnek kormányzárat. A váltó rudazata már nem a klasszikus csuklós rendszerű, pálcák és bowdenek alkotják. A váltórudazat a középső alagútba a fékpedál felett a függőleges részen egy furaton bújik be, és a lengővilla forgáspontja előtt egy csövön bújik ki. Az első lámpa továbbra is 95 mm átmérőjű, alumíniumházas, az első sárvédőhöz szegecsekkel kapcsolódik. A hátsó lámpa kör alakú, kissé változtatott kinézettel. A kormányon a kapcsoló kagyló alakú, műanyag, fémborítással.
Futómű
[szerkesztés]Az első kerék felfüggesztése továbbra is egyoldali, a lengővilla a jobb oldalon van. A rugózást csavarrugó biztosítja. Első lengéscsillapító nincs. A hátsó futóműben a rugó és lengéscsillapító egymás mellett helyezkedik el.
Motor
[szerkesztés]A motor alapvető felépítésében hasonló az 1948-as modell blokkjával, egy nagy különbséggel. A henger bordázata vízszintes, ami jobb hűtést biztosít. Az ezután gyártott léghűtéses Piaggio modellekben évtizedeken át ezt a felépítést használják. A megváltozott bordázat miatt a légterelő alakja is módosul. A karburátor Dellorto Ta17.
|
Ez a közlekedéssel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |