Veriko Andzsaparidze
| Veriko Andzsaparidze | |
| Született | ვერიკო ანჯაფარიძე 1897. szeptember 23. Kutaiszi |
| Elhunyt | 1987. január 31. (89 évesen) Tbiliszi |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Mihail Csiaureli |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Mtacminda Pantheon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veriko Andzsaparidze témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Veriko (Vera) Ivlianovna Andzsaparidze (grúzul: ვერიკო ანჯაფარიძე) (Kutaiszi, 1897. szeptember 23., a régi ortodox naptár szerint: október 6. – Tbiliszi, 1987. január 31.) szovjet, grúz színésznő.[1] A szovjet és a grúz színház- és filmművészet jelentős alakja volt.
Élete és karrierje
[szerkesztés]1916–1917-ben a moszkvai Ajdarov drámastúdióban, 1918–1921 között Tbilisziben az Alexandre Dzsabadari stúdióban tanult. 1920-tól a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Színház színésznője volt, 1927-től pedig a szintén tbiliszi Mardzsanisvili Színházhoz szerződött.[1] Később a színház művészeti vezetője lett.[2] A Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészti Főiskolán tanított is.[3]
Andzsaparidze filmes debütálása Vlagyimir Barszkij A múlt rémei (1925) című filmjében volt. Ezt követően mellékszerepeket játszott Jurij Zseljabuzsszkij Dina Dza-Dzu (1926) és Nikoloz Sengelaja Huszonhat komisszárjában (1932). 1929-ben szerepelt Mihail Csiaureli Saba című, alkoholizmusról szóló erkölcsi meséjében. Hamarosan egyedülálló státuszt szerzett a grúz filmművészet egyik vezető női színésznőjeként, akit minden szovjet politikai vezető tiszteletben tartott, Sztálintól Gorbacsovig. Feltűnt még Rusudanként, Csiaureli: Georgi Zaakadze című eposzában (1942–1946), Nino kolhozigazgatót alakította Nikoloz Szanisvili Boldog találkozás című vígjátékában (1949), valamint szerepelt Siko Dolidze, Találkozás a múlttal című népszerű vidéki drámájában (1966). Tengiz Abuladze filmrendező, Veriko Andzsaparidzére egy kisebb, de fontos szerepet osztott a totalitáriusellenes Vezeklés című testamentumában (1984).
Elismerései, kitüntetései
[szerkesztés]Veriko Andzsaparidze a művészethez való hozzájárulásával számos rangos díjat és elismerést kapott. 1943-ban, 1946-ban és 1952-ben Sztálin-díjat kapott, bizonyítva ezzel a területen kifejtett következetes kiválóságát. 1950-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, ami a szovjet és a grúz színházra gyakorolt jelentős hatását tükrözi.
Magánélete
[szerkesztés]Mihail Csiaureli filmrendező felesége és Szofiko Csiaureli színésznő édesanyja volt.
Emlékezete
[szerkesztés]Tiszteletére Grúziában művészeti díjat neveztek el róla, amelyet leánya Szofiko Csiaureli is 1996-ban megkapott. Veriko Andzsaparidze a Mtatsminda Pantheonban van eltemetve.
Válogatott filmográfia
[szerkesztés]- Saba (1929) Maro
- Giorgi Saakadze (1942) Rusudan
- Keto és Kote (1948) hercegnő
- Berlin bukása (1950) a megölt német katona, Hans anyja
- A szultán fogságában (1958) Rodami
- Félbeszakadt dal (1960) Mariami
- Ne búsulj (1969) Kalantadze édesanyja
- Goya (1971) Goya anyja
- Vezeklés (1984) vándor, aki a templomot keresi
- A szurámi vár legendája (1985) jósnő
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman & Littlefield, 46. o. (2016). ISBN 978-1442268425
- ↑ Veriko Anjaparidze (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia (1969)
- ↑ Верико Ивлиановна Анджапаридзе. [2018. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 25.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Veriko Anjaparidze című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Veriko Andzsaparidze az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Veriko Anjaparidze Archiválva 2019. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben on Georgian National Filmography
