Ugrás a tartalomhoz

Vekerdi Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vekerdi Béla
SzületettVekerdi Béla Rudolf
1882. február 9.
Hódmezővásárhely
Elhunyt1970. március 4. (88 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKirály Ilona
Gyermekei
Foglalkozásapedagógus,
iskolaigazgató
SablonWikidataSegítség

Vekerdi Béla (Hódmezővásárhely, 1882. február 9.Debrecen, 1970. március 4.)[1] matematika-fizika szakos tanár, iskolaigazgató.

Élete

[szerkesztés]

Apja Vekerdi (Nagy) József az Önsegélyező Takarékegylet igazgatója volt, édesanyja Adler Jozefa. Alap- és középfokú iskoláit szülőhelyén végezte. 1899-ben érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait. 1906-ban kapta meg matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelét.

Tanári pályafutását egykori iskolájában, a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban kezdte el. Szaktárgyain kívül a latin nyelvet is tanította. Első cikkében éppen ezért foglalkozott a latin nyelv tanításának a problémáival; utána fordult a logika és a filozófia kérdései felé. 1917-ben filozófiából doktorált Budapesten. Disszertációjában az induktív kutatási módszerek fejlődésének történetével foglalkozott.

1922-ben, Debrecenben vette feleségül a székely származású Király Ilonát (1892–1977), a Dóczi Polgári Leányiskolájának igazgatónőjét.[2] Fiaik: Vekerdi László, tudománytörténész és Vekerdi József, irodalomtörténész. Unokaöccse Vekerdy Tamás pszichológus.

1922–36 között a debreceni Református Gimnázium tanára volt. 1925-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a Debreceni Tudományegyetemen filozófiából. Egyetemi magántanárként a természettudományos kutatások logikai módszereiről, az akaratszabadság problémájáról adott elő.

1927-ben a Matematikai földrajz elemei címmel tankönyvet írt. 1934-től a Debreceni Tudományegyetem tanárképző intézetében a középiskolai matematika didaktikáját adta elő. 1936-tól a Debreceni Református Dóczi Tanítónőképző Intézet igazgatója.[3] 1934/35-ben és 1935/36-ban pedagógiát tanított a debreceni egyetem Tanárképző Intézetében. 1944-től nyugdíjas, de még a II. világháború után is szükség van a munkájára, másfél évtizedig tanított óraadóként a Református Gimnáziumban.

Publikációi

[szerkesztés]
  • Hogyan tanítsuk a latin nyelvet? Hódmezővásárhely, 1914
  • Tanítsuk-e a latin nyelvet? Hódmezővásárhely, 1914
  • Az induktív kutatási módszer fejlődésének a története, Hódmezővásárhely, 1917
  • Az indukció lényege és logikai alapjai, Hódmezővásárhely, 1923
  • Határproblémák a fizika és a filozófia köréből, Debrecen, 1924
  • Határproblémák a fizika és a filozófia köréből (1. A magánvaló kérdése; 2. Tér és idő, és a relativitáselmélet filozófiai vonatkozásai), Debrecen, 1927
  • A matematikai földrajz elemei, Debrecen, 1927 (tankönyv)
  • A filozófia a középiskolában, Protestáns Tanügyi Szemle, 1931, 412–416.
  • Megjegyzések a középiskolai mennyiségtan tanítás didaktikájához és methodikájához Protestáns Tanügyi Szemle, 1936, 241–251.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Halálesete bejegyezve a Debrecen II. ker. állami halotti akv. 323/1970. folyószáma alatt.
  2. Házasságkötési bejegyzése a debreceni polgári házassági akv. 696/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
  3. A Tanítónőképző évkönyvei. Az internetes hivatkozott cikk tévesen a Tanítóképző igazgatójának nevezi.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
  • Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.