Vaszilij Vasziljevics Sztruve
| Vaszilij Vasziljevics Sztruve | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1889. február 2. Orosz Birodalom Szentpétervár |
| Elhunyt | 1965. szeptember 15. (76 évesen) Szovjetunió Leningrád |
| Sírhely | Szerafim temető |
| Ismeretes mint | keletkutató |
| Nemzetiség | orosz |
| Állampolgárság | Szovjetunió |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Szentpétervári Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | egyiptológia |
| Kutatási terület | egyiptomi és sémi filológia |
| Tudományos fokozat | ókortudományok doktora |
| Munkahelyek | |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság | Szovjet Tudományos Akadémia 1935 |
Vaszilij Vasziljevics Sztruve (Василий Васильевич Струве, Orosz Birodalom, Szentpétervár, 1889. február 2.[1] – Szovjetunió, Leningrád, 1965. szeptember 15.) orosz orientalista, az ókori Kelet professzora.
Élete
[szerkesztés]Korán elvesztette szüleit; Vaszilij Berngardovics Sztruve (1854–1912) fogadott fia lett és felvette családi nevét.[2] A porosz Struve család tagja, Friedrich Georg Wilhelm von Struve dédunokája, Berngard Vasziljevics Sztruve (Bernhard Wilhelm von Struve, 1827–1889) asztraháni és permi kormányzó unokája. Nagybátyja Pjotr Berngardovics Sztruve (1870–1944).
1907-től 1911-ig tanult a Szentpétervári Egyetemen történelmet és filológiát, emellett ógörög és klasszikus latin nyelvet. Borisz Alekszandrovics Turajev orosz egyiptológus tanítványa volt, így óegyiptomi nyelvet is hallgatott. 1911–1913-ban Berlinben Adolf Ermant hallgatva képezte magát tovább az egyiptomi nyelvből. 1916-tól majdnem öt évtizedig a Szentpétervári (később Leningrádi) Egyetemen tanított, 1920-ig magántanárként, ettől kezdve az egyetem professzoraként. Akkáddal, biblikus héberrel és egyéb sémi nyelvekkel is foglalkozott. 1919–1933 között az Ermitázs egyiptomi osztályán is dolgozott, és főleg démotikus papiruszok fordításával foglalkozott.
1928-ban védte meg disszertációját „Manethón és kora” címmel. Ezzel megszerezte az ókortudományok doktora címet. 1937–1940 között a Szovjet Embertani és Néprajzi Intézet igazgatója volt. 1941-től 1950-ig az Институт востоковедения РАН (ókori keleti intézet) igazgatója. Tagja volt számos szovjet és külföldi tudományos szervezetnek, köztük a koppenhágai Nemzetközi Egyiptológus Szövetségnek.
Sztruve úttörője volt a pozitivista történelemkutatást felváltó marxista szemléletű, a társadalmi és gazdasági struktúrák változásait messzemenően figyelembe vevő kutatásoknak. A társadalmi kutatásokat kiterjesztette a sumer, asszír, ugariti, urartui, iráni államokra is.
Magyarul
[szerkesztés]- Az ókori Kelet világából; szerk. V. V. Sztruve, ford. Borzsák István; Művelt Nép, Bp., 1956
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint január 21.
- ↑ Династия астрономов из рода Струве (V. K. Abalkin et al. Hozzáférés: 2019-02-04)