Vaszilij Danyilovics Pojarkov
| Vaszilij Danyilovics Pojarkov | |
 | |
| Született | nem ismert Velikij Usztyug |
| Elhunyt | 1668 |
| Állampolgársága | Orosz Cárság |
| Foglalkozása | felfedező |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vaszilij Danyilovics Pojarkov (orosz nyelven: Василий Данилович Поярков, 1597 körül – 1668 után) az Amur-vidék első orosz felfedezője volt.
Az orosz terjeszkedés Szibériában a Szibir kánság 1582-es meghódításával kezdődött. 1639-re elérték a Csendes-óceánt 65 mérföldre délkeletre az Ulja folyó torkolatától. A Jenyiszej folyótól keletre kevés mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület volt, kivéve Dauriát, a Sztanovoj-hegység és az Amur folyó közötti területet, amely névlegesen Kína ellenőrzése alatt állt. Pojarkovot ennek a földnek a felderítésére küldték.
Életpályája
[szerkesztés]Vaszilij Danyilovics Pojarkov 1640-ben Jakutszkban élt mint pismenyij golova (nagyjából a feljegyzésekért és a levelezésért felelős).
1643 júniusában Pojarkov 133 emberrel elindult Jakutszkból. A jakutszki vajda, Péter Golovin küldte őket. Mivel fogalma sem volt a helyes útvonalról, Pojarkov a Léna, Aldan, Ucsur, Gonam folyókon haladt felfelé. A 64 átkelés miatt késve, kora télre érte el a Sztanovoj vízgyűjtőjét. 49 embert telelni otthagyva, decemberben dél felé nyomult a hegyeken át, hogy elérje a Zeja folyó felső folyását a Daur-földön, ahol háziállatokkal, rendes házakkal és kínai kereskedelmi árukkal rendelkező földművesek földjét találta, akik adót fizettek a Kína meghódítását éppen megkezdő mandzsuknak. Téli erődöt épített az Umelkan folyó torkolatánál. Hogy a bennszülöttektől ellátmányt szerezzen, túlzott brutalitást alkalmazott, amivel kiváltotta ellenségeskedésüket, és megnehezítette az ellátmány megszerzését. Emberei fenyőkéregből, lopott élelmiszerből, kóbor erdei állatokból és bennszülött foglyokból éltek, akiket kannibalizáltak.[1]
1644 tavaszára már csak negyven embere maradt életben. Most már a téeszes csapattal egyesülve nyomultak lefelé a Zeyán az Amurig. Mivel hírnevük megelőzte őket, számos rajtaütésen keresztül kellett leküzdeniük magukat az Amur mentén. Őszre elérték az Amur torkolatánál lévő Gilyak-országot. Ennyi ellenséggel a háta mögött Pojarkov úgy gondolta, hogy nem bölcs dolog ugyanazon az útvonalon visszatérni. Azon a télen csónakokat építettek, és a következő tavasszal az Ohotszki-tenger partján az Ulia folyóig dolgozták fel magukat, majd a következő telet az Ivan Moszkvityin által hat évvel korábban épített kunyhókban töltötték. A következő tavasszal követték Moskvitin útvonalát a Majja folyó mentén vissza Jakutszkba, ahová majdnem pontosan három évvel az indulásuk után érkeztek meg.
Mint oly sok orosz felfedező és telepes Szibériában, Pojarkov sem kapott jutalmat. A szibériai bennszülöttekkel szembeni brutális bánásmódja még a saját emberei között is ellenségeket szerzett. Jakutszk vajdája Moszkvába küldte, ahol bíróság elé állították, és ismeretlen sors várta. Bármit is gondoltak a hatóságok magáról Pojarkovról, az általa szolgáltatott információkkal elégedettek voltak.
A következő orosz expedíciót az Amurhoz Jerofej Habarov vezette 1650-ben.
Az 1963-ban épített Ledokol-4 jégtörőhajót 1996-ban Vaszilij Pojarkov névre keresztelték át.
Iroodalom
[szerkesztés]- Gudrun Ziegler: Der achte Kontinent: Die Eroberung Sibiriens, Berlin 2005
- Sabine A. Gladkov: Geschichte Sibiriens, Regensburg 2003
- Bruce Lincoln: Eroberung Sibiriens, München 1996
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ W Bruce Lincoln, 'The Conquest of a Continent',page 65, citing Akheograficheskaya Kommissia,'Dopolneniia k Aktam Istoricheskim', St Petersburg 1846-72, III, document 12, pp52-60
