Vasvári István
| Vasvári István | |
 | |
| Egyik utolsó fényképe | |
| Született | Wollman István 1916. december 19.[1] Budapest VI. kerülete |
| Elhunyt | 1972. április 4. (55 évesen)[1] Budapest VIII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | SZOT-díj (1971) |
| Sírhelye | Óbudai temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vasvári István, 1947-ig Wollman (Budapest, Terézváros, 1916. december 19.[2] – Budapest, Józsefváros, 1972. április 2.)[3] költő, író.
Életpályája
[szerkesztés]Wollman Béla fűszerkereskedő és Süszmann Ilona gyermekeként született. Székesfehérvárott és Kecskeméten járt középiskolába. 1939-ig tisztviselőként, segédmunkáskén dolgozott, iparostanonc-otthonokban is volt felügyelő. 1941-től 1944-ig munkaszolgálatos volt. Első írásai az 1930-as években jelentek meg. 1944 és 1947 között Nagyváradon élt, ahol az Új Élet című lapnál dolgozott. Miután visszatért Magyarországra, az Ifjúsági Könyvkiadó lektorátusának vezetője volt, majd 1957-től 1960-ig a Néphadsereg c. lap olvasószerkesztője; 1960-tól haláláig pedig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa. Verseit és cikkeit folyóiratokban és napilapokban és több erdélyi magyar lapban közölte. Költeményei megjelentek albán, bolgár, német, orosz, román nyelven is. Szerkesztette a Nagy Lajos-emlékkönyv és -bibliográfiát (Budapest, 1964), illetve a Radnóti Miklós-bibliográfiát (Budapest, 1966).
Első házastársa Pap Klára volt, akivel 1950. december 2-án Budapesten, a Józsefvárosban házasodott össze.
Az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.[4]
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Ifjúkori lángok (versek, Kecskemét, 1935)
- A szépség zsoldjában (versek, Pesterzsébet, 1937)
- Tizenkét lépés hosszú bolt (versek, Székesfehérvár, 1939)
- Férfizsoltár (versek, 1942)
- Fegyvertelenül (versek, Kolozsvár, 1945)
- Levelek egy szovjet katonának (karcolatok, Nagyvárad, 1946)
- Torlódó nyár (válogatott versek, Budapest, 1947)
- A dolgozó népet szolgálom (regény, Budapest, 1951)
- Tizedíziglen (versek, Budapest, 1957)
- Izzó őszben (versek, Budapest, 1963)
- Tíz kicsi ló (gyermekversek, Budapest, 1964)
- Végső áron (válogatott versek, Budapest, 1964)
- A lélek naplójából (versek, Budapest, 1966)
- Fedezék nélkül (versek, Budapest, 1969)
- Három fűzfa, három nyírfa (gyermekversek, Budapest, 1971)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1967)
- SZOT-díj (1971)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Vasvári István, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16562.htm
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 2360/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 24.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi állami halotti akv. 993/1972. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 24.)
- ↑ „Eltemették Vasvári Istvánt”, Népszabadság, 1972. április 13., 8. oldal (Hozzáférés: 2020. december 24.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- A magyar irodalom története 1945–1975 II./1–2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986
