Vaskos particsiga
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ugyanaz a vaskos particsiga öt oldalból nézve
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Littorina saxatilis (Olivi, 1792) | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vaskos particsiga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskos particsiga témájú médiaállományokat és Vaskos particsiga témájú kategóriát. |
A vaskos particsiga (Littorina saxatilis) a csigák (Gastropoda) osztályának Sorbeoconcha rendjébe, ezen belül a Littorinidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az Atlanti-óceán mindkét oldalán, a La Manche csatornában, az Északi- és a Balti-tengerben egyaránt megtaláljuk a vaskos particsigát. Az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert összekötő Gibraltári-szorosban is fellelhető.
A San Francisco-öbölbe betelepítették.
Megjelenése
[szerkesztés]
A vaskos particsiga kisebb, mintegy 1 centiméter magasságú csiga, rövid kúpos, hegyes csúcsú házának utolsó kanyarulata igen nagy méretű. A mély varratokkal elkülönülő kanyarulatok száma többnyire 6-9, valamennyi bordázott és barázdált (finom csavarvonalak), ezért a ház felülete érdesnek tetszik. A szájadék szegélye felül csaknem derékszögben eláll. A ház színe igen változó, többnyire sárgásszürke, sötétbarna, sötétebb szalagokkal; csúcsa néha zöld színű is lehet. A kerek szájadék megvastagodott.
Életmódja
[szerkesztés]A vaskos particsiga köveken, repedésekben és sziklahasadékokban, az árapályzóna határán és a parti hullámverésnek kitett övezetben fordul elő. A vaskos particsiga moszatokkal és más növényekkel táplálkozik. Legelészőútja során eltávolodik tartózkodási helyétől, de mindig visszatér oda. Feltételezik, hogy mint minden particsiga, a fény alapján tájékozódik, mivel a mászás nyomai a nap irányába, majd újra vissza, a kiindulási helyre vezetnek.
Szaporodása
[szerkesztés]A vaskos particsiga elevenszülő, a peték az anyaállat testében maradnak egészen a mozgásképtelen fiatal állatok kikeléséig, melyek csak azután kerülnek ki a vízbe. Ennél a fajnál a köpenyüreg tüdővé alakult, boltozatának vérerekkel dúsan ellátott részével a csiga a levegőből képes felvenni az oxigént.
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
